Újabban miért próbálják egyes ateisták a vallást elmebetegségnek beállítani?

Valóban annak tartják hivatalosan is, csak nincs kifejtve, bizonyára a vallásos tömegek iránti toleranciából.

Ha beírod a szót, 'doxazma' akkor a 'vallási' előtaggal kapcsolatban megtalálod és többé, kevésbé ki is fejtik a lényegét, de szakkönyvben természetesen jobban meg lehet ismerni, mitől elmebetegség a vallás.

Természetesen sokféle kényszerképzet létezik és sem a keletkezése, sem a lefolyása nem pontosan ugyanaz mindnek, de disztingválnak, meg ugye a stádiumok sem hasonlóak minden embernél.

Addig. amíg maguk a papok csitítják a nyájat, hogy hagyják a drasztikus fellépést a konkurens ideológiák képviselői ellen az Istenre, addig nincs különösebb baj, hiszen bárki lehet, hogy úgy mondjam, (előre is bocsánatot kérve mindenkitől, mert nincs szándékomban senkit megsérteni, csupán a jobb megérthetőség miatt fogalmazok kertelés nélkül), szóval bárki lehet csendes őrült, megvan hozzá a joga kultúránkból kifolyólag, főleg mivel ennek hagyományai, továbbá folytonossága van, vannak.

Ha valaki ragaszkodik az én véleményemhez és nem elégszik meg az orvosi meghatározással, akkor nyilván az a probléma, hogy olyanokban hinni, aminek létezése bizonyítatlan, pl.: Istenben, ördögben, angyalban, túlvilágban, vagy olyan eseményeket készpénznek venni, amit a történettudományok nem igazolnak és csak a szószékről prédikálnak, az semmi esetre sem egészséges, de ha ráadásul még ütközik is a tudomány álláspontjaival, amik azért részletesen meg vannak indokolva, bizonyítva, de ennek ellenére a vallás minden alapot nélkülöző álláspontját tartja valaki igaznak, az az már súlyosabb eset.

Amíg tettleges cselekmény nem származik belőle, addig ez sem közveszélyes, ezért eltűrik. okulva a vallásháborúk értelmetlenségéből.

[link]

Bővebben a religiozus doxazma címszó alatt.

#11 Miből gondolod, hogy nem ez történik mikor az ateisták vizsgálják a vallást?

"Ennek egyik oka, hogy bizonyos esetekben a terápiás interjú vezetője sem lehet abszolút döntőbírója az elmondottak realitásértékének. A kliens által elmondottak például olyan téma köré szerveződhetnek, amihez az interjúvezető nem, vagy nem eléggé ért. Az ilyen esetekben az interjúvezető túlzott magabiztossága a doxazma megjelölésére vezetheti az interjúert, holott esély lehet rá, hogy a kliens gondolkodása csak azért tűnik irreálisnak, mert a beszédtémájának egy fel nem fedezett szakértője, mi több zsenije.

Így a fogalom hatóköre alá azokat soroljuk, akik képtelenek elismerni saját igazukhoz való ragaszkodásuk mellett, hogy akár tévedhetnek is."

Mert egyrészt az ateisták között is vannak intoleráns idióták. Másrészt az ember alapvetően hajlamos néhány kirívó példát könnyebben megjegyezni, és az alapján véleményt alkotni.

Teszem azt, emberünknek van száz vallásos ismerőse. Ebből mondjuk 97 teljesen normális, akár ki sem derül róluk hogy vallásosak, mert nem próbálják mindenáron behálózni az emberünket. Aztán ott van a maradék 3 vallásos, akik egyrészt folyamatosan próbálják téríteni, meg mondjuk világvégét jósolgatnak, meg petíciókat reklámoznak amikben pl az evolúciót akarják kivenni az iskolai tananyagból, vagy akár lapos Földet hirdetnek, stb. Azaz emberünknek gyakorlatilag minden közvetlen élménye a vallással kapcsolatban már-már elmebetegségre hajaz, ő pedig, ha tévesen is, de azt a következtetést vonja le belőle, hogy minden vallásos potenciális elmebeteg.

N12 nek

Kedves Mirőlszól!

Nem vagyok jártas a pszichológiában ezért én véletlenül sem hoznék besorolást semmilyen orvosi esetben.

A feleségem volt orvos és egyszer beszélgettünk a vallásról, ő tájékozottabb volt természetesen, innen van fogalmam erről a kérdésről.

Személyesen csupán felületesen ismerem ezt a vonatkozást, de a doxazma megítélésében az általad idézett finomságok a többi esetre vonatkoznak, ahhoz kell szakember, hogy azt megállapítsák, hogy valaki megalomán, vagy csak erős önbizalma van, vagy mikromán - szerény, grandiózus- bátor vállalkozó szellemű stb.

A vallással kapcsolatban inkább az dominál, hogy mi a stádium, mert a vallásos eleve nem fogadja el, hogy esetleg nincs igaza, így alapból kimeríti a kényszeres fogalmát.

Egyébként természetesen nem kell ezt elfogadnia senkinek, léteznek erre szakkönyvek, azokban részletesen kifejtik, mi a helyzet a vallásosakkal.

Szerintem mindenki tekintsen el saját magától és próbálja ezek a kritériumok szerint vizsgálni az egyéb felekezetű hívőket és ha ezen felül fel tudja tenni magának a kérdést, hogy elképzelhető e az, hogy nem vagyok normális, akkor jó úton jár.

Ha a válasz egyértelmű nem, akkor kétség sem fér hozzá, hogy beteg.

Helyesbítek:

Azt kell megválaszolnia, hogy elképzelhető e, hogy nincs igaza?

Kezdjük azzal, hogy az emberek talán 70%-a vallásos, de ebből is van, aki csak azért, mert a vallás domináns. Normálisan, hajlamok alapján kb. 60% lenne.

Nézzük meg, mit jelent az elmebetegség?

Leginkább olyan gondolkodást vagy reakciót, ami nem jellemző a nagy többségre, és káros hatással van az illetőre, vagy a környezetére, ugyanakkor kicsi a haszna. A tolvajlás pl. alapesetben nem elmebetegség, mert a haszna összemérhető a kárral, amit okoz.

De pl. az emberekben van egy olyan reflex, hogy a fuldokló lenyomja a víz alá azt, aki közelít hozzá - a mentőt is. Ez elmebetegség? Nagyon annak tűnik...

Nem, mert ez mindenkire igaz. Ez ennek a fajnak egy hibája - de nem betegség.

Nézzük a vallást ebből a szempontból.

1: Jellemző a NAGY többségre? Nem. Igaz, a többség vallásos, de nem a döntő többség. Tehát nem ez határozza meg a fajunkat.

2: Káros az egyénre?

Attól függ!

A mérsékelt vallás még általában nem káros. Az, amelyik hagy helyet a normális gondolkodásnak is, és hagyja érvényesülni a valóságot. A hívők legalább fele-háromnegyede ilyen normális.

De ez a körülményektől is függ!

Mi van pl., ha az isten személyesen szólít fel, hogy áldozd fel a fiad?

És mi van, ha ezt a hangok mondják?

Pedig a kettő között nincs is akkora különbség!

3: Elmehet káros irányba? HOGYNE!

Sőt: NAGYON könnyen előfordulhat ilyen!

A vallás kifejezetten támogatja a valóságtól való elszakadást, és ezzel az elmebetegséget IS. És a legnagyobb baj, hogy még a mérsékelt vallásban sincsen SEMMIFÉLE korlát, ami ezt megakadályozná.

Ha a hívőben van ilyen korlát, azt nem a vallásának köszönheti, hanem egyéb tényezőknek. A vallás hajlamosít az elmebetegségre - UGYANAKKOR jobban vonzza az elmebetegeket, mint a normális, kételkedő és gondolkodó embereket. EZ a vallás nagy problémája!

4: Akkor viszont miért létezik vallás? Hiszen, ha egyértelműen hátrányos lenne, akkor az evolúcióban azok maradtak volna jobban fenn, akik nem hajlamosak erre! A valóságban viszont a vallásos csoportok sikeresebbek voltak, és az emberek többsége hajlamos a vallásra.

Tehát?

Itt az az ok, hogy a primitív társadalmakban, ahol még kevés a tudás, a vallás ad egy olyan pluszt, amit a vallástalanság nem. Méghozzá azért, mert a vallás VÉLETLENSZERŰEN eltéríti az embereket a normális gondolkodástól, és emiatt többféle dolgot fognak csinálni.

NAGYON fontos itt, hogy SOK, KÜLÖNBÖZŐ vallás létezett, ezért az emberek sokféle dolgot kipróbáltak: gondolatban is és cselekedetben is. Emiatt lettek sikeresebb csoportok is - a többi, akinek több kárt okozott a vallás, pedig kipusztult.

Ha mind ateista marad, akkor mind átlagos lesz, és lassabb lett volna a fejlődés.

5: De ez csak addig igaz, amíg kevés a tudás!

Normális tudás birtokában ma már, akit a vallása eltérít ettől a tudástól, az nyugodtan nevezhető elmebetegnek. Kivéve, ha már pici gyerekkorától erre nevelték, mert ez sajnos sorsdöntő és szinte felülbírálhatatlan. Emiatt nagyon nagy a tanárok felelőssége!

6: Végül még egy dolog: hogyan néz ki a vallások működése?

- HIGGYÉL! Miért?

- CSAK!

- Mert én azt mondom! Vagyis: ami nekem jó volt, az biztos jó lesz neked is. Hát... lehet. De ez nem mindig igaz.

- Mert akkor egy közösségbe tartozol: ez valós előny. Kérdés, hogy mennyi hátrányt kell elviselni hozzá?

- Mert akkor a mennyországba kerülsz... HA létezik mennyország. Na és, ha nem létezik? Mennyi mindent el kell viselni akkor is?

- Mert ha nem, akkor nagyon rossz lesz neked! Vagyis törvényen kívüli leszel, pokolba kerülsz, stb.

Amint látszik, ezekből egyik sem megdönthetetlen bizonyíték. A hívők olyasmiben hisznek, amiről nem csak azt nem lehet tudni, hogy igaz-e - hanem még azt sem, hogy igaz lehet-e egyáltalán?

Ez bizony már nagyon közel van az elmebetegséghez, és a körülmények döntik el, hogy valóban az-e, vagy pedig más: pl. nevelési, közösségi hatás.

Végül még egy dolog:

normális ember pl. az én írásomra úgy reagál, hogy leírja róla a véleményét. Valószínűleg hasznosnak is találja.

A bigott, vagy pedig elmebeteg ember pedig nem tud rá semmit írni, hiszen ő is tudja, hogy nagyjából ez jelenti az igazságot - de ez nem tetszik neki, ezért elítéli. Mert, csak.

Tehát csak a pontozásból és a válaszokból (vagy ezek hiányából) is elég jól el lehet majd dönteni, hogy a vallás mennyire áll szoros kapcsolatban az elmebetegséggel.

#17

Ez aztán a döntő érv, ha lepontoznak, akkor igazad van. Sose láttam még jobb érvet. Ha pedig felpontoznak, akkor biztos azért lenne igazad, mert a vallásosak belátták hibáikat. Egyszóval neked mindig igazad van.

Lássuk akkor.

"Leginkább olyan gondolkodást vagy reakciót, ami nem jellemző a nagy többségre, és káros hatással van az illetőre"

Ezzel szemben az elmebetegség az idegrendszer különböző betegségeinek összefoglaló neve, amelyek hatással vannak az egyén viselkedésére.

Ha már az alap feltevésed téves (inkább ökörség), akkor az arra épített monológod mennyire lehet helytálló?

"Igaz, a többség vallásos, de nem a döntő többség."

Mi az, hogy döntő többség? Ha szavazás van, akkor a döntő többség 50%+1 fő általában. Vagy próbáltál valami új elvont fogalmat alkotni? Igazán elmagyarázhattad volna. A relatív többség pedig az, ha van A, B és C válasz, az A választ mondjuk 40% választja, a B és C válaszokat pedig 30-30%. Akkor az A választ megjelölők relatív többségben vannak.

Tehát vannak remek deffiníciók, lehetőleg ne találj ki újakat.

"Tehát nem ez határozza meg a fajunkat."

Ehhez képest minden régészeti lelet azt mutatja, hogy már az ősember is vallásos volt. Például használati tárgyakkal temetkeztek (túlvilágon kell majd nekik). De a barlangrajzok többsége is vallásos rituálék része volt. Sajnálom, hogy kimaradt a történelem tanulmányaid során.

Mivel a vallás az ősembertől napjainkig végig kíséri az emberiséget, ezért jellemző fajunkra.

A többi hülyeségre inkább nem is reagálok. Elég ha az alapokat porrá romboljuk, a vár utána magától is összedől.

"önmagában attól, hogy valaki vallásos, még nem tekinhető alapból betegnek"

Persze, elvileg nem, vagyis nem ezen van a hangsúly.

"A te állításod szerint bármelyik ember, aki akármit is elfogad tényként, az mindenképp elmebeteg."

Nem írtam ilyet.

Itt a lényeg azon van, hogy képes e valaki azt elfogadni, hogy tévedhet, esetleg nincs igaza.

De olvasd el a doxazma definícióját, bár elismerem, hogy alig írnak róla valamit a wikin, de mint már említettem, aki akar, az bővebben is utána nézhet.

Velem kár erről vitáznod, vak vezeti világtalant eset lenne.

A tudományban nincs megdönthetetlen tény, mindenki szerény, a felfedezett és kellően bizonyított tételek mellé gyakran megjegyzik, hogy a 'tudomány mai állása szerint', de ahol nincs erről szó, ott is tudja mindenki, hogy kőbe vésett dogmák nem léteznek.

A 11. válaszban leírtam a véleményem, de azt is jeleztem, nem vagyok orvos.

Lényegében a stádium azt jelzi, hogy ha valaki simán vallásos, de nem foglalkozik különösképpen a vallással, éli az életét, úgy, mint más ember, betartja a törvényeket, az legfeljebb enyhe eset, de aki már mindent a vallása szemüvegén keresztül szemlél, illetve az egyre jobban központi szerepet kap az életében, az egyre súlyosabb eset, de addig, amíg másokra, vagy saját magára nem káros, addig még szükségtelen akarata ellenére kezelni.

Szóval először más vallásokat kell megvizsgálni, mivel látható, hogy képtelen az abban hívő elképzelni, hogy tévedhet, így nyilván beteg, annak nincs jelentősége, hogy Allah, vagy Buddha létezik e?

Érthető?

Ugye Karl Marx mondta hogy a nép ópiuma a vallás és ő ateista ember volt.

Az emberek közel 90%-a vallásos, bármilyen téren tehát hisznek valamiféle Isten létezésében (Nem véletlenül).

Isten szellemi lény ezért Istent nem az agyban kell keresgélnünk mert nem fogjuk megtalálni.

A Próféták iratai amit leirtak valóban igaznak tűnnek, és persze a Messiás eljövetele is.

Nos, a válaszom az hogy:

1,az ateisták nem tudják megnyitni Isten előtt a lelküket hogy miért van igy?

-Lelki sérelem,Úgy nevelték, rossz minta EGYSZÓVAL: Hibás magok.

2,A másik pedig hogy Isten létezését nem lehet letudni csak úgy hogy nem létezik.

Nagyon sokat kell róla először is filozofálni hogy megértsünk mindent ami körülöttünk van a létezésünket hogy miért vagyunk itt, és hogy mikor lesz a világ vége.

A Biblia a legjobb és legpontosabb választ adja meg erre.

Mégpedig azt hogy a Földi létezésünk alatt levenni a bűnt ami hátrál minket és átadni magunkat Istennek.