Mikor lett része a Bibliának az ótestamentum?

Mindig is része volt. Maga Jézus is hitt az ószövetségi iratok megtartásában, ahogy az apostolok is. Természetessé vált tehát, hogy az ótestamentumi könyvek is benne lesznek a Bibliában.

Az Ószövetség nélkül az Újszövetség értelmezhetetlen. Maga Jézus is rengeteg utalást tesz Ótestamentumi történetekre és törvényekre. Ezek nélkül nem értelmezhető, hogy az ókori ábrahámita vallás hogyan fejlődött ki a zsidósággá, majd a kereszténységgé.

Szia!

A Biblia kialakulásának folyamatát kanonizációnak nevezik. A kánon kifejezés görög eredetű: vesszőt, vonalzót, botot, mérővesszőt jelent. Valószínűleg közös eredetű a héber kaneh szóval, amelynek a jelentése: nád, sás, vessző, mérővessző. (Lásd: Ezék. 40:3; 42:16) Már az ókori klasszikus irodalomban is használták: norma, szabály, példa, minta értelemben. Az Újszövetség is alkalmazza: II. Kor. 10:13, 15; Gal. 6:16 stb.

A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva ezt jelenti: a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttese, gyűjteménye. Már a II. századtól fogva találkozunk a keresztény irodalomban ezekkel a kifejezésekkel: az egyház kánona, az igazság kánona, a hit kánona. A kifejezést először és egyértelműen Athanasius püspök alkalmazta a Szentírásra 350 körül.

A kanonikus irat azt jelenti, hogy a kánonhoz tartozó bibliai iratról van szó. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia teljességében tartalmazza az Istentől ihletett iratokat.

A kanonizáció kifejezés az egyes iratok kanonikus voltának, a kánonhoz tartozásának a fel- illetve elismerését jelenti az egyház részéről. Ha például a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.

Fontos, hogy a kanonikus és kanonizált fogalmak különbségét tisztán lássuk: egy irat nem azért kanonikus, mert az ó- vagy az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd. Egy kanonikus irat akkor kanonizált, ha az egyház felismerte, illetve elismerte kanonikusságát és a kánon gyűjteményébe sorolta.

A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje.

A legtöbb ószövetségi könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről, és a kánon fogalmának használata nélkül is egyértelműen utal arra, hogy ezeket abszolút tekintélyű, ihletett kinyilatkoztatásnak ismerték el. Ennek bizonysága az a számos eset is, amikor a próféták szó szerint idéznek korábbi prófétáktól. Néhány példa:

"És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek őrizeteit, hogy az Ő útjain járj, és megőrizzed az Ő rendeléseit, parancsolatait és ítéleteit és bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmeneteled legyen mindenekben, amelyeket cselekszel, és mindenütt, valamerre fordulsz" (I. Kir. 2:3).

"Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei" (Péld. 25:1).

"Avagy nem ezek a beszédek-e azok, amelyeket szólott az Úr az előbbi próféták által, mikor még Jeruzsálem népes és gazdag volt a körülötte levő városokkal együtt, és mind a déli táj, mind a lapály föld népes volt?… Szívüket is megkeményítették, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, amelyeket a Seregeknek Ura küldött az Ő Lelke által, az előbbi próféták által…" (Zak. 7:7, 12)

Fontos bizonyság a kanonizáció folyamatosságára az is, hogy a történeti könyveket nyilvánvaló módon egymáshoz kapcsolták. Egyik könyv befejezése és a következő kezdete tudatos összefűzésről tanúskodik. Valószínűleg a prófétaiskolák végezték el a gyűjtést és az összekapcsolást, sokszor egy rövid megjegyzéssel utalva az irat szerzőjének halálára és az azután következő eseményre vagy személyekre, aminek, illetve akiknek a vonalán a szent történelem fut tovább, és akikről a következő irat részletesen szól majd. Ismét néhány példa:

"És meghalt ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint… Józsué, a Nún fia pedig beteljesedett bölcsességnek lelkével; mert Mózes tette őrá kezeit. És hallgattak rá Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint parancsolta az Úr Mózesnek. - És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólt az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának…" (V. Móz. 34:5, 9 - Józsué 1:1)

"Izráel pedig az Urat szolgálta Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejükben, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és akik tudták minden cselekedetét az Úrnak, amelyet cselekedett Izráellel. - És lőn Józsué halála után, hogy megkérdezték Izráel fiai az Urat…" (Józsué 24:31 - Bír. 1:1)

"Ebben az időben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az Ő szemei előtt. - És lőn azokban a napokban, amikor a bírák bíráskodtak…" (Bír. 21:25 - Ruth 1:1)

"És Círusz perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, az Úr felindította Círusz perzsa király lelkét, és ő kihirdette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: Így szól Círusz, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országát nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van. Valaki ezért tiköztetek az Ő népe közül való, legyen vele az Úr, az ő Istene, és menjen fel. - Círusz perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Círusz perzsa király lelkét, és ő kihirdettette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: Így szól Círusz, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van" (II. Krón. 36:22-23 - Ezsdr. 1:1-2).

Ezsdrás 7:6, 10, 25 alapján arra lehet következtetni, hogy a szent iratoknak valamilyen gyűjteménye Ezsdrás rendelkezésére állt már a babiloni fogságban is. Lényeges adat Dn. 9:2 is, amely szerint a próféta-államférfinak is valamilyen gyűjteménye volt Babilóniában a szent iratokból, még a kortárs Jeremiás próféta írása is megvolt neki, és ezek kijelentéseit az Isten Igéjének tekintette.

"Ez az Ezsdrás feljött Babilóniából (ő, aki bölcs írástudó volt Mózes törvényében, amelyet az Úr, Izráel Istene adott)… Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket… És te, Ezsdrás, a te Istened bölcs törvénye szerint, amely kezedben van, rendelj ítélőket és bírákat, akik törvényt tegyenek minden, a folyóvizen túl lakó nép között, mindazok között, akik nem tudják Istenednek törvényeit, és akik nem tudják, azokat tanítsátok!" (Ezsdrás 7:6,10,25)

Az Ószövetség kb. ie. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Septuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt. A valószínűleg ie. 132-ből való Jézus, Sirák fia könyve című apokrif irat, melynek bevezetése szerint ez idő tájt már nemcsak egységes gyűjteményként voltak ismertek a szent iratok, hanem az Újszövetségből ismert hármas felosztás is megvolt: a törvény, a próféták és az írások.

"Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő (író), akik miatt meg kell dicsérni Izráelt tudományáért és bölcsességéért. De nemcsak jártasságra tegyenek szert benne, akik (héber nyelven) el tudják olvasni, hanem aki belemélyed, az legyen képes rá, hogy a kívülállókat is előbbre segítse, élőszó és írás útján. Ezért határozta el Jézus, a nagyapám - miután behatóan foglalkozott a Törvénnyel, a Prófétákkal és az atyáktól ránk maradt többi írással, s elegendő ismeretre tett szert -, hogy maga is ír valamit, ami a műveltséget és a bölcsességet előmozdíthatja."

Üdv. Péter

Véleményem szerint az Ótestamentum nem része LETT a Bibliának, hanem a Biblia az Ó- és az Újtestamentum együttesen.

Az Újtestamentumba foglaltak egyenes következményei az Ótestamentumnak, hiszen Jézus annak a vallásnak, népnek volt beleszületett tagja, akik életét az Ótestamentum határozta meg és aszerint viselkedtek, éltek.

Jézus nem új vallást alapított, hanem az eredetit, a régit 'modernizálta', a Haragvó Istenből csinált Szerető Istent.

.

Ha a Bibliáról beszél valaki, akkor az egészére értendő még akkor is, ha vulgárisan csak az Újszövetség tanításait értik alatta.

.

Következik ezekből, hogy a Bibliának nem szigorúan elválasztható része az Ó- és Újszövetség, hanem a kettő EGYÜTT maga a Biblia.

"Az Ószövetség kb. ie. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Septuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt."

Ezzel azért erősen vitatkoznék. A Septuaginta jelenlegi történelmi ismereteink fényében egy hosszú folyamat eredménye. Az általad megjelölt dátum mindössze a Tórára vonatkozik. A többi könyvet csak fokozatosan, később fordították le és vették bele. Persze értem, hogy néhányan miért ragaszkodnak a te elképzelésedhez, csak nincs sok valóságalapja.

Sziasztok!

Ugyan már, ezen nem veszünk össze. Akkor maradjunk az ie. 132-nél... :-)

Üdv. Péter