Ki szeretné hogy mindenki a saját ősi hagyományait kövesse egy kis változással?

Lehet a kedvenc tárgyad a történelem, de valami alternatív történelem lehet, mert annyi ökörséget összehordasz.

Egyébként az indiánok nagy részével a behurcolt betegségek végeztek. Tehát nem szándékosan tizedelték őket. Bár szerencsére Dél-Amerikában még így is nagyon sok indián él, akik viszont köszönik, de nem akarnak visszatérni régi vallásukhoz.

"azokkal akik isten nevében elégették galileo-t!"

Mi ez a hülyeség már megint? Galileo-t nem égették el, sőt még ki sem végezték, 77 éves aggastyánként halt meg szívrohamban.

A közhiedelemmel ellentétben nem a tanai miatt büntette meg az Egyház, hanem azért mert tiszteletlen volt, kb olyan stílusban mutatkozott a legmagasabb egyházi és világi méltóságok előtt, mint te most!

"azokkal akik isten nevében elégették galileo-t"

Hát öregem, te tényleg valami alternatív történelmet olvashattál! :) Ha valóban érdekel a történelem, akkor javaslom hogy kicsit jobban mélyedj el benne, mert az ilyen tévedés ezen a szinten már ciki!

nagyon cukker vagy te kérdező! "csak rituálisan " végezted volna az aztékok rituális oltárán, igazán felemelő gondolat számunkra. Egyébként valóban nagyszerű szoláris tradícióról van szó, az a pár ezer rituális áldozta biztos szívesen vett részt ebben.

ez olvasd el - szellemtörténet (persze vedd ki a könyvtárból, nem itt):

[link]

[link]

[link]

részlet Hamvas Scientia sacra művéből

Peruban a főtemplom szentélye mögött rejtett kert volt. Magas falakkal vették körül, a kapun csak a király, a főpap és néhány beavatott léphetett be. A kertben minden aranyból volt. Aranyból voltak a fák, a fák ágai, s az ágak levelei; aranyból volt a fű, az utakat szegélyező fűkocka; a földet aranyporral szórták be. Aranyból voltak a virágok, a lépcsők, a pillangók, a fákon ülő madarak, az állatok, amelyek ott hűsöltek az aranyfák tövében, vagy az arany pázsiton napoztak; aranyból volt a kert közepén álló ház, és annak minden része: a kilincs, a küszöb, a padló, a tető és benne a bútorok, a székek, az asztalok, az ágyak és az edények.

Az aranykert nem a királyé volt, nem a főpapé, nem a papságé vagy az egyházé. Mint ahogy az arany Peruban nem lehetett senki ember tulajdona, a kert sem volt az. A szent kert a világnak az az állapota és képe, amilyen a világ eredetileg volt, s amilyen végül is lesz. A világ képe akkor, amikor a Teremtő kezéből kikerült, és amikor az ember a Teremtőnek visszaadja. Az újszülött világ, az első világ, és az utolsó világ, a megdicsőült világ. Az ősi aranykor, amit Isten teremtett, és a végső aranykor, amit az ember teremt. És a világ magja: a tulajdonképpeni és a valóságos világ. Az a világ, amelynek a kerten kívül fekvő alakja lehet bármilyen sötét, romlott, mulandó, gonosz, örökké változó - lehet bármennyire magántulajdonná, millió darabra tépve és szaggatva, lehet hideg, fagyos, állhatatlan, cseppfolyós, az aranykert változatlanul ragyog belül a dolgokban, az emberekben, az időben, ott van romláson, mulandóságon túl és kívül és felül. Az aranykert a világ ősképe, amely a világban elmúlhatatlanul él. A szent kert úgy terül el a főtemplom mögött rejtve, csak a beavatottak által ismerten, ahogy a világ mélyén nyugszik a szent kert: aranykert, paradicsom, elízium, az öröklét azok számára, akik tudják: ez volt a világ, az ember, és ezzé kell lennie.

Ember, a világot ezzé kell tenned! Te voltál az, aki ezt az aranyvilágot porrá és homokká, kővé, sárrá, mulandó és értéktelen, otromba anyaggá, feloszló hússá és halandó életté tetted!

Ne felejtsd el, ember, hogy vétkedet jóvá kell tenned és a világot vissza kell vinned oda, ahonnan lerántottad! A világot újra aranykertté kell tenned!