Kell a keresztényeknek prédikálniuk? Mi a véleményetek?
ESETLEGES KÉRDÉSEK A KÉRDÉSSEL KAPCSOLATBAN:
- Miért fogalmazódott meg a kérdés?
---> Ha Jehova Tanúi teszik, sokan rossz szemmel nézik, ezen az oldalon is a panaszkodás gyakori oka.
- A kérdés provokatív?
---> Nem, nem annak szántam.
- Előre meghatározott választ várok, már megvan, amit hallani szeretnék?
---> Nem.
- A kérdésnek van valamiféle agyafúrt célja?
---> Nem, nincs, pusztán kíváncsi vagyok a véleményetekre.
- "Miért teszel fel olyan kérdést, amire már megvan a válaszotok?"
---> Mondtam, mert kíváncsi vagyok mások véleményére is.
A válaszotokat, kérlek, ha csak lehetséges, támasszátok alá a Szentírással. Ha nem is idézitek, kérlek, jelöljétek meg a verse(ke)t, amely(ek)re hivatkoztok.
Kérem, csak vallásos emberek válaszoljanak, és/vagy olyanok, akiknek van bibliai ismeretük.
Válaszaitokat előre is köszönöm!
Elnézést mindenkitől, hogy nem válaszolok minden írásra. Mind-mind érdekesek, és újra elolvasom majd, most viszont kevés az időm, így csak egy pár válaszoló válaszára reagálok.
(((((((1.)))))))))
5-ös válaszoló (10:27) egyik kérdése az, ami elgondolkodtatott: "Ha valakit égni látsz egy házban, de nem látja hogy ég, akkor nem mented ki azért mert mi van ha nem hisz neked?" Ha meg sem próbálnánk megmenteni, felelősek lennénk a haláláért. Mikor autóiskolába jártam, kötelező volt egy elsősegély kurzust elvégezni, és ott elmondták, hogy ha látom, hogy valaki életveszélyben van, kötelességem segíteni neki, legalábbis megpróbálni, a törvény kötelez rá. Ha nem tenném, bűntett volna.
A válaszoló kérdéséről eszembe jutottak Pál szavai.
(Cselekedetek 20:26,27)
"Ezért e mai napon felszólítalak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok, mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent Isten szándékáról". (Revideált Új világ fordítás)
Azt mondja, azért tiszta mindenkinek a vérétől (vagyis nem felelős senki haláláért), mert beszélt Isten szándékáról. Akkor vajon ha nem tette volna, ha nem hirdette volna Isten Szavát, vérbűn terhelte volna? Megnéztem, és a Károli fordítás a "vérétől" szó után tett egy csillagot, ami aztán utal az Ezékiel 3:18,19-re.
(Ezékiel 3:18,19)
"Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." (Revideált Károli fordítás)
Ugyanígy az Ezékiel 33. fejezete érdekes gondolatokat közöl. A 2-6 egy szemléltetéssel magyarázza el ezt az egészet, majd ezzel párhuzamot vonva a 7-8 nagyon hasonlót mond el, mint amit már idéztem is.
Vajon Isten előtt minket is vérbűn terhelne, ha nem hirdetnénk?
_____________________
((((((((2.)))))))))
A 8-as válaszoló (ma 11:55) hivatkozott a Róma 10:17-re. Az előtte lévő versek is megfogtak, különösen a 13. és 14. Ezek elmondják, hogy ahhoz, hogy meg tudjanak menekülni (vagy ahogy a Revideált Károli fordítás fogalmaz: 'üdvözülni'), ahhoz segítségül kell hívniuk Isten nevét, hinniük kell benne. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha van, aki beszél nekik. Hallaniuk kell róla, hogy lehetőségük legyen megmenekülni (vagy "üdvözölni").
Akkor a keresztényi szeretetnek, a második legnagyobb parancsolatnak nem arra kell indítania, hogy prédikáljunk, mindannyian? (Máté 22:39)
Illetve Jézus szavai szerint az a jó, ha minél többen hirdetnek (Lukács 10:2)
De örülök, hogy többen is úgy látjátok, hogy szükséges hirdetni. És természetesen ahogy a 4-es és a 6-os válaszoló is írták, fontos, hogy ez mellett példamutató életet IS éljünk, talán fontosabb is, de nem ez a kérdés tárgya.
_____________________________
((((((3.)))))
2-tes válaszoló hozzászólásra is reagálnék még.
Idézted a Lukács 10:7-et. Ha megfigyeled az előző verseket, és az utána lévőket, láthatod, hogy Jézus a tanítványait egy hosszabb prédikáló körútra küldte el, és több városba kellett elmenniük. (Valahol aludniuk is kellett)
Nem lehet, hogy itt pusztán arra gondolt, hogy ne csinálják azt, hogy egyik nap az egyik háznál vannak vendégségeben, és ott hajtják álomra a fejüket, másnap pedig egy másikban? (Hiszen az evést is megemlíti Jézus) Ha nem ezt jelentené, a Cselekedetek 5:42 szerint (amit a 3. válaszoló idézett is) a tanítványai nem fogadták volna meg Jézus parancsát.
Egyébként a Máté 10:5-15-ben is hasonló gondolatokat találunk. A 12. és a 13. versből pedig kiderül, hogy előfordulhat olyan, hogy bemennek egy házba (nyilván nem hívták őket), és ott nem fogadják őket.
___________________________
A válaszomban új dolgokat főként az első részben írtam.
Még egyszer köszönöm az eddigi válaszokat!
válasza: válasza:Tisztelt 2-es válaszoló, a "jehovisták" azok Jehova Tanúi és nem "házalnak". A házalás alatt általában üzleti tevékenységet értenek ma kis hazánkban. A Tanúk viszont nem üzletelnek.
Igen gyakori téveszme terjed már jó régen a Tanúk által végzett tanítványképző munka "házról-házra" jellege ellen a Lukács 10:7-es versét idézve. Pedig ahogy a kérdező már említette, csak a szövegkörnyezetet kellene kicsit alaposabban szemügyre vennünk. Nem tudom kinek volt érdeke ezt a következetlen ellenérvet kitalálni, de amint mások már idézték, abszolút ellentmond a Biblia más részének.
Miről is van szó:
Régen a vendégeket a legnagyobb előzékenységgel és tisztelettel vették körül, de elvárták tőlük, hogy megfeleljenek bizonyos illemszabályoknak és követelményeknek. Az egyik legkirívóbb hitványságnak azt tartották, ha valaki egy másik ember ételét ette, és aztán elárulta őt, vagy kárt okozott neki (Zs 41:9; Jn 13:18). Egy vendég nem lehetett olyan szemtelen a házigazdával vagy az egybegyűltekkel szemben, hogy elfoglalja a dísz- vagy főhelyet; a házigazdára kellett bíznia annak eldöntését, hogy ki hova ül (Lk 14:7–11). Az sem lett volna helyes, ha visszaél a szíveslátással, és túl sokáig marad a vendéglátójánál, vagy túl gyakran megy oda (Pl 25:17).
Figyelemre méltó, hogy mindig szellemi áldás volt az eredménye, ha egy házigazda vendégszeretettel fogadta Jézust (Lk 5:27–39; 19:1–8). Hasonló okokból mondta a tanítványainak, akiket kiküldött, hogy amikor megérkeznek egy városba, maradjanak annál, aki vendégszeretettel fogadta őket, és ’ne járkáljanak egyik házból a másikba’. Nem tehették meg tehát, hogy olyan helyet keresnek maguknak, ahol a házigazda nagyobb kényelemmel és jobb vendéglátással tud szolgálni, vagy ahol az anyagiakat tekintve többet kapnak (Lk 10:1–7; Mk 6:7–11).
"A legtöbb keresztény prédikálás alatt azt érti, amikor a pap/lelkész a misén/istentiszteleten az igéről tanít."
A Tanúk valami oknál fogva nem akarnak a "legtöbb keresztény" közé tartozni - a csuda tudja miért... :)
"Evangelizálnunk viszont kell, de nem úgy, hogy becsöngetünk házakhoz, és zaklatunk vadidegen embereket."
Pedig ha az első sz.-ban az első keresztények, avagy Krisztus első tanítványai nem tették volna ezt a "szörnyű zaklatósdit", ma valószínűleg te sem lennél keresztény! Igaz nem volt csengő, legalábbis nem elektromos. Ez lehet a baj. A csengő!
válasza: válasza:Szerintem ez nem Krisztusi szellemre vallana, hiszen ha ezt lefordítjuk arra az életből vett példára, amit itt már boncolgatott valaki, akkor rögtön kiderül a hiányossága ennek a felfogásnak.
Képzeld el hát, mi lenne, ha éjszaka egyszer csak azt látnád, hogy valakinek (idegennek) erősen füstöl, vagy már ég is a háza. Nem mennél oda aszal a kifogással, mert neked nem rokonod és nem közeli ismerősöd az a család?!
Egy keresztény nem lehet személyválogató a megmentésben munkájában.
Az más kérdés, hogy a személyes példánk az elengedhetetlenül fontos és maga is beszédes, de mire mész vele, ha ég az idegen háza? :)
válasza: válasza:Üdv!
Az az érzésem, hogy prédikáció alatt az örömhír terjesztését érted.
Én ebben az értelemben válaszolok.
Az utolsó vacsora üzenete, amire áldozás előtt is emlékeztet a misén a pap: "ezt cselekedjétek az emlékezetemre"
Jánosnál a kenyérszaporítás csodája (a többi evangéliummal összevetve látható) a hegyi beszéddel azonos. Azaz nem más mint a tanítás szétosztása. Jézus azért jött, hogy tanítson. Ő maga a tanítás, az Igazság. Azaz magát osztja szét mikor a kenyeret. 12- kosár maradékot szednek össze. Ez nem más mint az apostolok, akik a tanítást magukba gyűjtve azt továbbviszik, tovább adják.
A bor az új hagyomány.
Új bort nem lehet régi tömlőbe tölteni, mert az szétszakad....
Azaz szintén Jézus tanításáról van szó. Ez az amit a kánai menyegzőben is ad a násznépnek, amelynek "elfogyott a bora"
Tehát az utolsó vacsoránál Jézus azt hagyta meg, hogy aki befogadta őt ossza a tanítást, ahogy ő is tette. Ezzel cselekszünk az emlékezetére.
A mise végén is így nyer értelmet az egész, hiszen a misén szentlecke, evangélium és prédikáció formájában megjelenik (elvileg) a tanítás. Logikus, hogy felszólítanak benünket, hogy vegyük azt és vigyük, osszuk meg embertársainkkal. Éljünk a szerint.
Ezzel cselekszünk Jézus emlékezetére!
A beszédnél hatásosabb és/mert hitelesebb az tanítás szerinti élet. Nem kell prédikálnod ahhoz, hogy az emberek odafigyeljenek és hallgassanak rád, ha "lámpásként világítasz", csupán ügyelj arra, hogy "ne rejtsd magas véka alá"
válasza:Pontosítanám magam.
17 utolsó mondatában a prédikációt szó szerint értettem, nem aszerint, ahogy az elején szóltam róla.
Tehát:
Terjeszteni kell a felismert Igazságot, amit Krisztus tanított. Ennek legjobb módja mindenki részéről más. Mások a képességeink, a lehetőségeink, a helyünk, a szerepünk. Ennek megfelelően a saját helyén cselekedve, példát mutatva ahogy Jézus is tette saját életével.
válasza:Nem kötelező mindenkinek prédikálni, mert nem is mindenki képes rá. De jóval kevesebben teszik, mint tehetnék. Tény, hogy Jehova Tanúi veszik a legkomolyabban Jézus ama kérését, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet. Ha más felekezet is házról-házra járva prédikálna, akkor nem keltene sokakban olyan nagy felháborodást a Tanúk ilyen fajta igehirdetése. A prédikációra mindenféleképpen szükség van, de nem csak a templomokban, mert egy hitetlen csak kis valószínűséggel fog bemenni egy templomba. A háború után, a rendszerváltás előtt generációk nőttek fel úgy, hogy nem hallhatták az evangéliumot, mert nem volt szabad hirdetni, mert a materialista filozófiát erőltették. Aztán ezek a hitetlen emberek is ugyanígy nevelték a gyermekeiket. Tele van a világ alkohol és drog függőkkel, olyanokkal akik ezekbe a rövid élvezeteket nyújtó szenvedélyekbe menekülnek, mert értelmetlen életük szürke hétköznapjait akarják elviselhetővé tenni valahogy. Isten karjai helyett Sátán csapdájában vergődnek.
Aki életeket (lelkeket) akar menteni és akinek örömet jelent bizonyságot tenni Isten mellett, az prédikáljon.
Én szívesen és örömmel beszélek Istenről ha alkalom adódik erre.
válasza:Az embereket a felkészületlen térítők riasztják el.
Azt nem hallgatják meg, és nem fognak hinni szavainak akiről érzik, hogy csak valami végső reményként menekült félresiklott, szétcsúszott életéből a "megtérésbe"
Nem ezek megtérését vitatom. Hisz Jézus maga is a lecsúszott "bűnös" emberek térítését tartotta fontosnak.
Arra gondolok, hogy az értékrend, amiben egész életünkben nevelkedtünk zsigerből elijeszt az szóban forgó értékrendet nem tisztelőktől. A lecsúszott emberben ezt látjuk meg. A "megtért", "gyengébb szellemi képességűekben" is.
(igen, a vak, alaptalan hitet "gyengébb szellemi képességként" értelmezzük)
Jézus idején, az általa megértintettek a szentlélek "szellemét" is megkapták részben. Röviden: megvilágosodtak a Világnak Világosságában. Ezek téríthettek, prédikálhattak, mert valódi keresztények, igaz Krisztuskövetők voltak.
Manapság a "hivatásosok" ban is kételkedem ez utóbbi szempontból. Hátmég az a más kilátást nem találó mindenbe kapaszkodó! Nem érzem bennük az Isten Igéjét!
Abban biztos vagyok hogy kellene!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!