A Katolikus vallásban, hányba fogadták el a "misét és a papi ünneplést"?

Sosem miséztek? Hát izé, akkor mi az ott az apostokok cselekedeteiben, amikor azt írja, hogy a házaknál megtörték a kenyeret?

Nem volt papi rend? Akkor milyen püspökökről és diakonusokról van szó az ApCselben?

Talán el kellene olvasnod a Bibliát, főként az Újszövetséget.

394-ben fogadták el a misét és a papi üneplést.A kérdezőnek igaza van,mert a biblia misézésről nem ir,sőt Jézus a papokra nem hagyott semmit hátra csak az apostolokra,és az apostolok a vénekre.

A pap szó 394-ben vette kezdetét.

Utolsó kellene olvasd a bibliát és a történelmet,főleg ami a Katolikus vallást illeti,mert sértődékenységből vagy nagyvonalúságbol nem lehet történelmet kreálni.

#5, nem akarok személyeskedni, de inkább neked kéne az egyháztörténelemmel jobban megismerkedni, de nem a jehovás saját szájíz szerint kialakított egyháztörténelemmel.

Az első mise gyakorlatilag az utolsó vacsora volt, de később olvashatjuk az Apcselben, hogy megtartották a misét minden nap.

"Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben"

(Cselekedetek 2:46)

A mise a kenyértörést, az Eucharisztiát jenti, amelyben hitünk szerint Jézus valóságosan jelen van. Lehet, hogy ezt akkor nem misének nevezték, de lényegében mise volt.

"Tudván,hogy az apostolok sohasem miséztek"

Elég hamar kihalt volna a kereszténység... :)) Az apostolok nem miséztek? Tehát, amit Jézus halála előtt rájuk hagyott az Utolsó Vacsora során, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", azt az apostolok mégsem cselekedték?? A szentmise ugyanis nem hókuszpókusz, hanem az Utolsó Vacsora emlékezete. Itt vagy fogalmilag van teljesen zavar, hogy mi a szentmise, vagy az Apostolok Cselekedetének és az apostoli levelek teljes figyelmen kívül hagyása.

"Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?" (1Kor 10,16)

Majd kicsit lejjebb:

"Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön." (1Kor 11,26)

A kenyértörés maga a szentmise. Ahogy már fentebb említve lett.

De a Szentíráson kívül is vannak források. Már Kr.u. 100 körül létezik a szentmise, lásd Szt. Jusztinosz vagy Római Szt. Kelemen fennmaradt írásait. (nem másolok be oldalakat, akit tényleg érdekel, az rákeres és megtalálja könnyedén).

Mintha valaki az egyik accountjáról feltenné a kérdést, majd pár hozzászólással később válaszol rá egy másik accountról. Olyan álszent vagy kedves jehovás. De ez a te gyarlóságod, más kérdéseknél is láttuk ezt már tőled.

Egyébként a mise az Eukarisztia megünneplése, amit már az apostolok is gyakoroltak. Tehát nagyjából Kr.u. 30-as években fogadták el.

A papi ünneplés alatt nem tudom mire gondolsz. Mit ünnepelnek a papok? Vagy ez valami őrtornyos szófordulat akar lenni? Azt sajnos nem ismerem.

A papi rend elég régi, Melkizedek volt az első, majd később lett a levita papság. Krisztus pedig az örök Főpap, a papi rend feje. Ez folytatódott az Újszövetségben, az apostolok püpököket neveztek ki, akik a gyülekezetek élére vezetőket, papokat adtak.

Nektek tényleg nem ártana, ha az őrtorony mellett a Szentírást is olvasnátok. De jobb lenne az őrtorony helyett inkább.

#5, azt mondod, 394-től van csak mise. Ha a Bibliának nem is hiszel, a mise első konkrét írásos dokumentációja Szent Jusztinusztól származik, aki pedig 103 és 166 között élt, szóval ez nem jött be.

Az ő leírása a liturgiáról nagyon hasonló a mise mai szerkezetéhez. :)

A mise Jézus Krisztus utolsó vacsorájának a megismétlése. Maga a szó valóban egy későbbi latin eredetű, de másnéven mindig is megvolt, mint például úrvacsora, kenyértörés vagy eucharisztia.

Amit ma papoknak mondunk, azok korábban presbiter vagyis elöljáró névre hallgattak. Az apostoli időkben az elöljárókat valóban nem papoknak hívták, mert ez alatt jeruzsálemi papságot, tehát az állatáldozat bemutatóit értették.

A keresztény egyházban egyébként mindenki pap (1Pét 2,9), de történetesen az elöljáró papokat hívjuk általában papnak, mivel az ő feladatuk Krisztus áldozatának megjelenítése.