Pszichológia, pszichoterápia és keresztyén hit kapcsolata/ellentéte? Hol a helyes határ?

A hit (vallás) az ember tulajdonsága, félelmei, bizonytalansága kezelése érdekében.

A pszichológia és más tudományok sok szinttel rendelkeznek. Vannak a hétköznapi dolgok (gyereknevelés, vagy éppen a futás), a tudományok ezen szintjei nem ellentétesek a bibliával sem, a vallással, hittel sem.

Ám a tudomány fejlődik, és az ismeret egyes magasabb szintjei nem egyeztethetők össze a vallás tanításaival, a problémák ekkor keletkeznek.

A pszichológia mélyebb szintjeinek magyarázatai emberi jellemzőkkel lehetségesek, és ezek ellentétesek lehetnek a hit dogmáival. Ezt az ellentétet nevezik a vallásos emberek istentelenségnek.

A hit dogmája volt például nagyon sokáig az, hogy a nap kering a föld körül. Az emberi tapasztalat ezzel megegyezett, nem volt vita. Később a tudomány (fizika, asztronómia) fejlődésével az állítás úgy módosult, hogy a föld kering a nap körül. Mikor ez még új dolog volt, megégették az ilyesmit állítókat isten nevében. Ahogy telt az idő, egyre több bizonyíték szólt amellett, hogy mégis a föld kering a nap körül. Így egy idő után az egyház ezt elfogadta, azóta a hit erről az, hogy a föld a nap körülkering, azóta ez nem istentelenség.

A pszichológia ezen ismeretei most ott tartanak, ahol a fizika tartott 1500 körül. Eltelik bizonyos idő, és akkor majd mindezek a pszichikai állítások nem lesznek istentelenségek.

A helyes határ minden időben az emberi belátáson múlik. Attól függően, mennyire vált egy tudományos ismeret (amely kezdetben ellentmond a hit tanításainak) hétköznapivá, mindenki által ismertté. Akkor meg fog változni erről a hit tanítása is.

#12

Erre nagyon egyszerű a válasz, ha közelebb segít a pszichoterápia Jézushoz, akkor nincs ellentétben a keresztény tanítással. Ha viszont távolabb visz (pld. nincs Isten, nincs lélek ahogyan a pszichiáterek ezt állítják, csak elme stb. ) akkor ellentétes a keresztény tanítással.

Egy konkrét példa, pánikbetegségben szenvedőről:

Kérdés:

"a pszichológiai kezelések nem tudtak kigyógyítani pánik-betegségéből, s bizonyos természetes gyógymódok sokat javítottak állapotán."

Válasz Jézustól:

"Gyermekem! Ha jobban ismernél, akkor már régen túllennél azokon a nehézségeken, melyeket most szenvedsz. Tehát jobban meg kell Engem ismerned, hogy ne tüneti kezelésekkel szórakozzanak veled, hanem belülről találd meg azt a terápiát, mely képes tökéletesen meggyógyítani benső sebeidet.

Az első lépés, hogy ne azzal az istenképpel foglalkozz, mely benned él, hanem örülj annak, hogy te Istenben élsz. A második lépés pedig az, hogy gondolkodj el ezen: a Jézus név annyit jelent, hogy Isten a szabadító. El kell hinned, hogy valóban szabadító az Isten azáltal a Jézus által, aki most hozzád beszél, és aki minden problémára megoldást, gyakorlati megoldást ad. A harmadik lépés az, hogy az EVANGÉLIUMOKAT olvasd, s próbáld meg az azokban találtakat párbeszéd-imában Velem megbeszélni. Ha arra törekszel, hogy csak olyan gondolatokat fogalmazz meg az ilyen imában, melyek téged építenek, buzdítanak és vigasztalnak, akkor ne félj attól, hogy becsaphatod magadat. Nem, Nem és harmadszor is Nem! Benső szabadságra teremtettelek. Nem a szorongás lelkét, hanem az istenfiúság lelkét kaptad Tőlem.

Az elgondolásod, miszerint szeretetedet nem tudod igazán kiélni, nem áll valós talajon, ennek így nincs is értelme. A szeretetet nem kell törekedni kiélni, másokkal megosztani. Nem kell, és nem is lehet. A szeretetnek olyan a természete, hogy nem kell csinálni Vele semmit. Azért írattam nagy V-vel, mert a szeretet maga az Isten. Ne akard őt dirigálni! Ha benned élhetek, akkor úgyis kiáradok mások felé. Passzív élet, ez ellentmondás. Olyan, mintha azt mondád, hogy van kialudt láng. Ha már kialudt, akkor nem láng.

Az önbizalom hiánya nálad – ha hiszed, ha nem – onnan ered, hogy túlértékeled magadat. Ha nem így lenne, akkor nem foglalkoznál annyit önmagaddal.

Én Jézus valójában ezt ajánlom. Foglalkozz feladatokkal, olvasással, munkával, szórakozással, de ne annyit önmagaddal!

Ne akard magad annyira megváltoztatni! Helyette inkább akard elvégezni azt, amire képes vagy!

Ne menj bele a mulasztással vétkezés depressziójába. Annak örülj, hogy azért valamire te is képes vagy! Azt tedd és annyit, amit és amennyire képes vagy! Ha pedig mások véleményeivel, elvárásaival nagyon meg vagy kötözve, hát akkor tudd meg, hogy ez egy olyan hiúsági komplexus, mely baj volna, ha nem volna kellemetlen.

Te kérted, hogy mondja meg neked, mit üzenek Én Jézus. Hát ezt üzenem. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, de nem azért, mert te valami rendkívüli lény vagy, hanem azért, mert Én vagyok olyan, amilyen. Ez azt jelenti, hogy irántad való szeretetemet, még ha akarnád, akkor sem tudnád csorbítani. Vigasztaljon ez a tudat egész életeden át.

Megáldalak a BIZALOM LELKÉVEL."

Jézus; A HANG 247

Kedves Kérdező!

Az, hogy elmész pszichológushoz kibeszélni a nehézségeidet haszonnal járhat, maga a kibeszélés gyógyító hatású (megosztani azt, amit másokkal nem tudsz megbeszélni).

Ha hívő vagy az rengeteget segít a lelki nehézségek elviselésében és a lelki egyensúly fenntartásban. Isten közel van a szenvedőkhöz, főképp akik Hozzá fordulnak. Nehézségeid esetén (akár a nap folyamán), gondolj Istenre, és kérd segítségét magadban.

Jung, aki valóban sokféle okkult irodalommal is foglalkozott, terápiás tapasztalata alapján a következőket mondta a vallás jelentőségéről a lélekgyógyászatban:

C. G. Jung (Gondolatok a szenvedésről és a gyógyításról):

„Életük delén, azaz 35 éven felül túli pácienseim közt egyetlen egy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség volna. Végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkor megadta híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, aminek természetesen semmi köze felekezethez vagy egyházi hovatartozáshoz.”

„Osztom azt a meggyőződést is, hogy az igazi vallásosság a legjobb gyógyszer minden lelki szenvedésre.”

"A vallás a lélek el- és felismerése, és egyszersmind a lélek lényegének megnyilatkozása és megnyilvánulása. - A nagy összefüggés elvesztése a legfőbb neurotizáló tényező."

Érdekes, hogy Jung viszont nem értette meg a kereszténységet! Jézust is valami archetipikus alaknak írta le, írt is könyvet erről.

A meditáció, autogén tréning tekintetében, nem teljesen veszélytelenek ezek a technikák, mert a gondolatok kiüresítésének állapotában idegen szellemiségekkel kapcsolatfelvételt eredményezhet. Különösen akkor veszélyes ez, ha valaki nem ismeri ezt a veszélyt, nem keresztény, és azt hiszi valamilyen jóindulatú segítővel, vagy épp Jézussal vette fel a kapcsolatot.

#13-as hozzászóló is egy olyan forrásból idéz (a HANG könyvek) amikor egy magát Jézusnak kiadó szellem beszélgetett a médiummal, aki egyébként katolikus pap volt.

Régebben olvastam egy autogén tréning könyvet, abban is volt valami figyelmeztetés, kitértek a veszélyeire. Jó írás a témában: Erdélyi Judit: Lelki immunológia c. írása

[link]

Én is jártam pszichológushoz életem egy nehéz szakaszában, amikor öngyilkosság közelébe kerültem. Akkor még nem értettem mélyebben a keresztény hitet, ezért fajultak idáig a dolgok. A pszichológ hölgy nem volt hívő, de empatikus volt, nem beszélt a hit ellen. Maga az, hogy beszélgettünk, tapasztalatom szerint gyógyító hatású volt. Próbálkozott autogén tréning megtanításával, de „immunis” voltam rá. Nem hiszek benne, ugyanis ez a technika magához köt. Ahhoz, hogy működjön, állandóan gyakorolni kell, szinten tartani, így egy függőség alakul ki a technikától.

Viszont nem vagyok tejesen a meditáció ellen, tehát hogy csak ülsz és próbálsz ellazulni. Nekem is szorongás a problémám, és lehet hogy – bár napi szinten kellene ezt is – megtanulná az agy , a szervezet a lazítás állapotát segítségével, amit később elő tudsz hívni, a nap folyamán máskor. Természetesen ajánlott Jézus segítségét kérni, hogy „nem szeretnénk semmiféle entitással kapcsolatot felvenni”.

Gyógyszer is segíthet a szorongásodon. Mérlegeled, hogy mennyire súlyos a problémád, mennyire akadályoz a hétköznapi életben, munkavállalásban. Ha nagyon, akkor gyógyszert is érdemes megpróbálni, kisebbik rossz választása alapon.