Ha Isten szeretné hogy higgyünk benne, miért nem tesz azért hogy legalább a létezése tény legyen?

Attól hogy elhiszed hogy létezik, nem fogsz üdvözülni.

Gondolj bele: Ádám és Éva is tudták hogy Isten létezik, egy dolog volt tiltott, azt se tartották be.

Vagy a zsidó nép is tudta hogy létezik Isten amikor kivezette őket Egyiptomból, viszont amikor Mózes felment a hegyre, mégis csináltak maguknak bálványt.

Vagy a farizeusok is tudták hogy Isten létezik, mégse ismerték fel Jézusban Isten szavát.

Vagy a sátán is tudja hogy Isten létezik...

Attól függ, a létezésében hiszel vagy ezen túllépve már abban is amit mond? A Róma 1:20 ezt írja a létével kapcsolatos bizonyítékra:

,, Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek."

Ha már hiszed, hogy van akkor a szavainak igazáról is meggyőződhetsz pl. ima által vagy a próféciák teljesedésének való utána járással stb.

# 9/ ma 13:51

Természetesen, szabad érdeklődnöd. Nem ismerek ilyen vallást ez csak az én belátásom, de erős a gyanúm, hogy nem csak én gondolom így.

Szia

Mikor elolvastam a kérdésedet, a napokban hallott előadás egyik mondata jutott az eszembe, miszerint aki ma nem látja Isten létezésének számtalan bizonyítékait, az kómában van!

Ha hozzád fordulok, és be szeretnék mutatkozni neked, de te elfordulsz tőlem, nem jön, nem jöhet létre az ismerkedésünk, sem a lehetséges további kapcsolatunk, esetleg barátságunk sem.

Isten akkor "lépett" hozzád, amikor elérhetővétette a számodra a saját nyelveden a teljes Bibliát, a Szavát. De te, ha azon keresztül (is/sem) nem akarod megismerni őt, nem fogja magát rád erőltettni.

Ezt mondja neked is el a Cselekedetek 17:24–27 verseiben.

Közeledj Istenhez! Isten „nincs messze egyikünktől sem”

A HATALMAS világegyetemhez mérve az emberek oly parányiak. Talán már felmerült benned ez a kérdés: „Valóban lehetséges, hogy emberek szoros kapcsolatba kerüljenek a mindenható Istennel?” Ez csakis akkor lehetséges, ha Isten – akinek a neve Jehova – azt szeretné, hogy közel kerüljünk hozzá. És vajon azt szeretné? A megnyugtató választ a Cselekedetek 17:24–27-ben találjuk. Itt Pál apostol azon ékes szavait olvashatjuk, melyeket a tanult athéni férfiakhoz intézett. Figyelj meg négy dolgot, amelyet Pál megemlít Jehováról.

Először is Pál kijelenti, hogy Isten „alkotta a világot, és mindent, ami abban van” (24. vers). Az a szépség és változatosság, amely oly kellemessé teszi az életet, Alkotónk gondosságát és szeretetét bizonyítja (Róma 1:20). Elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen Isten távol akarná tartani magát azoktól, akiket szeret.

Másodszor, Jehova „ad mindenkinek életet, leheletet és mindent” (25. vers). Ő az élet Fenntartója (Zsoltárok 36:9). A levegő, a víz és az élelem, mely nélkülözhetetlen az élethez, mind a Teremtőnk ajándéka (Jakab 1:17). Vajon ésszerű azt gondolni, hogy bőkezű Istenünk, elszigetelődve tőlünk, megfosztana minket attól az ajándéktól, hogy megismerjük őt, és hogy közel húzódjunk hozzá?

Harmadszor, Isten „egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét” (26. vers). Jehova nem részrehajló, nincs benne semmi elfogultság vagy előítélet (Cselekedetek 10:34). Hogy is lehetne ez másképp? Ő teremtette az ’egy embert’, Ádámot, akiből minden nemzet és rassz származik. Istennek „az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön” (1Timóteusz 2:4). Tehát nyitva áll előttünk a lehetőség, hogy közel kerüljünk hozzá, a bőrszínünktől, nemzetiségünktől, illetve etnikai hovatartozásunktól függetlenül.

Végezetül Pál egy igen megnyugtató igazságot tár fel: Jehova „nincs messze egyikünktől sem” (27. vers). Jóllehet ő felettébb felmagasztalt, mégis mindig megközelíthető azok számára, akik őszintén szeretnének közel kerülni hozzá. Szava arról biztosít minket, hogy ő nincs messze, hanem „közel van mindenkihez, aki szólítja őt” (Zsoltárok 145:18).

Pál szavaiból egyértelmű, hogy Isten szeretné, ha közel kerülnénk Hozzá. Azonban csak azoknak engedi, hogy a közelségébe kerüljenek, akik készek ’keresni’, sőt ’tapogatózva keresni’ őt, fejti ki az apostol (27. vers). Egy bibliafordítóknak szóló mű szerint „az értelmezés alapján mindkét ige vagy elérhető lehetőséget . . . , vagy elérhető kívánságot fejez ki”. Szemléltetésül: Egy olyan helyiségben, melyet jól ismersz, talán tapogatózva keresed a sötétben a villanykapcsolót vagy az ajtót, mégis tudod, hogy meg fogod találni. Ehhez hasonlóan, ha őszintén keressük Istent, sőt tapogatózva keressük őt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az erőfeszítéseinket siker koronázza. ’Meg is találjuk őt’ – állítja Pál (27. vers).

Szeretnél közel kerülni Istenhez? Ha hittel ’keresed Istent’, sőt ’tapogatózva keresed őt’, nem fogsz csalódni. Jehovát nem nehéz megtalálni, mert „nincs messze egyikünktől sem”.

az 1-es válasz milyen jó!...

Az istenkeresés a vallások transzcendes egységében egy közös akarati tényező.

Az emberi akarat sokfélét akarhat és sokféle módon, ezek -az istenkeresés, Isten utáni vágyakozáson kívül - mind a horizontális megismeréssel függnek össze, és rendszerint valamilyen vágy beteljesítését szolgálják "hírnév,vagyon,rang", vagy a nagyon erős fizikai test vágyai?

Az istenkeresés viszont más, vertikális - ott tkp. teljes ürességet és csendet kell létrehozni magamban - ahová beáramolhat az isteni. Teáht nem "tény", hanem üresség" kell a hithez.A "musotoku" - egy zenben kulcsfogalom a megértéshez - és ez az összes vallás lényegi része. Az akarat meggyógyítása a musotoku gyakorlással lehetséges. "musotoku " jelentése, hogy cél nélkül, haszon nélkül, hátsó szándék nélkül gyakorlunk.

Emberi kapcsolatokban, és Istenhez fűződő viszonyunkban is a legszebb, legértékesebb, ha minél nagyobb, akár feltétel nélküli a bizalom. Pl. az anya-gyerek kapcsolat ettől csodálatos. Vagy egy házasság ettől tud igazán nagyszerű lenni.

100% bizonyosság, tényszerű ismeret esetén nem létezhetne a bizalom fogalma.