Ha a buddhizmus (vagy legalábbis egyes irányzatai) ateista "vallás"/filozófia, akkor Buddha beszédeiben miért szerepelnek istenek?

A Buddhizmusnak sokféle ága van. A "legvallásosabb" például a tibeti Vadzsrajána Buddhizmus, ami rengeteg népi hagyományt, természetfeletti lényben való hitet és rituálét von magába. Sokban hatott rá a többistenhívő Hindu vallás és a nepáli, tibeti animista kultúra.

A másik véglet a japán Zen Buddhizmus. Ez nem igényel istenhitet, inkább nagyrészt szellemi gyakorlatok és meditációs diszciplinák összessége ami biztosítja az egyén számára a káros vágyaktól mentes életet, és a halál után elérhetővé válik általa, hogy az illető idővel kiszakadjon a reinkarnáció körforgásából és felemelkedjen egy magasabb rendű szellemi lénnyé egy felsőbb létsíkra.

Amíg a Vadzsrajána hagyományban a komolyabb aszkétikus életvitel elsősorban a szerzetesek dolga, addig a Zen Buddhistáknál általában minden praktizáló igyekszik valamilyen mértékben követni, akár abban is, ha egy mozgalmas, világias életben legalább pár órát naponta meditációval tölt.

A kínai Buddhizmus valahol e kettő között van, és sokat hatott rá a Taoizmus, valamint a kínai népi hiedelmek is a szellemekről, az ősökről, a természeti erőkről.

Ha párhuzamot akarunk vonni a kereszténységgel, akkor talán úgy írhatjuk le, hogy a Vadzsrajána az Ortodoxiának felel meg, a kínai buddhizmus a katolicizmusnak, a zen buddhizmus pedig a protestantizmusnak.

"Köszi első a válaszod, a kép kissé tisztább lett, de az eredeti kérdésem még mindig fennáll. Meg akkor ezek szerint a zen buddhisták egyszerűen átsiklanak az idézett részleteken? Buddha elvileg találkozott Brahmával, de amikor arról kérdezték, h vannak e istenek, azt mondta, nem fontos. Na de ha találkozott vele, akkor most...? Bocsi, elvesztem :,D"

Ahogy sok más prófétánál és vallási vezetőnél, Buddhánál is többféle módon lehet értelmezni azt amit mondott, és nem elhanyagolhatóak a más vallások valamint a népi hiedelmek, amik hatottak arra, hogy az emberek hogyan értelmezik a tanokat.

A Vadzsrajána irányzat például hatalmas mértékű hagyománnyal rendelkezik, és a leginkább az hasonlít egy klasszikus vallásra. A hangsúly itt nem igazán Brahma személyiségén van, sokkal inkább az évezredes spirituális praktikákon, amik oroszlánrészét a szerzetesek őrizték meg a kolostorok falai között, míg a világi emberek számára egy kevésbé aszkétikus, nagyrészt inkább morális szabályoktól függő életvitel lett előírva. Ha látsz egy Vadzsrajána szertartást, akkor nagyrészt egy spirituális hagyomány megtartását fogod látni, olyan praktikákat, amiket egy nyugati ember "mágiának" tituálna, egy elolvashatatlan terjedelmű szentírást, tehát egy olyan praktikát amit átszőnek a hindu, tibeti, és nepáli hagyományok. Meditációs gyakorlataik is magába szövik a különféle természetfeletti lények tiszteletét, amik nyugati értékrend szerint nehezen sorolhatóak be akár istennek, akár szellemnek, akár valami másnak.

A Zen Buddhisták, ami egy japán irányzat, ezzel szemben az elme teljes kiürítésében hisz. A Zen meditáció során az a cél, hogy ne gondolj semmire. Nincs valamilyen tárgyra vagy dologra való rákoncentrálás, nincs istentisztelet, azt kell elérni, hogy ne gondolkodj, ne érezz, létező lény vagy és mégis megpróbáld megtapasztalni a nem-létezés állapotát, majd ha közel a Felemelkedés, Buddha tanításait is dobd el, egy árva gondolatod se legyen semmiről, csak szakadj ki ebből az anyagi világból és jöjjön az, ami odaát van. A Zen irányzatban ezt a praktikát közemberek is alkalmazzák, nem kizárólag a szerzetesek dolga ilyen mértékű aszkétizmus és lemondás az anyagi világról.

A kínai irányzatra (ami egyébként tekinthető a Zen előfutárának is, mielőtt az megjelent Japánban) nagy hatással volt a Taoizmus, amiben szintén megtalálhatunk a Zen filozófiára emlékeztető elemeket, de nem lehet eltekinteni a hagyományos kínai népi vallás hatásairól is, ami ugyan nem istenhívő a hagyományos értelemben, mégis nagy hangsúlyt fektet az ősök tiszteletére és a különféle szellemekre, amik a természet egyes aspektusait testesítik meg. A régi kínai hit szerint Shang Di, egy spirituális lény, akit talán "Istennek" lehet a legjobban lefordítani nyugatiak számára uralkodik a Mennyben, egy felsőbb létsíkon. A halott őseink, pl. nagyapánk afféle "kisistenként" lesz jelen a Mennyben Shang Di oldalán, és segíthet rajtunk életünk során, ha kérjük. Ezen hiedelmek beépültek a kínai buddhista hagyományba és megjelentek olyan hagyományosan sámánista kultúrákban is, mint Mongólia és Korea, ahol szintén a Buddhizmus egy egyedi értelmezése terjedt el.

A keleti gondolkodás inkább analógiás, mintsem racionális; a zen buddhista tanítások gyakran pont az ellentmondásosságukkal fejezi ki magukat, mint egy csattanó.

Nem vagyok nagyon jártas a buddhizmusban, de tudtommal nem ateisták, vagyis nem tagadják az isteneket, csak úgy értelmezik őket, hogy a megvilágosodáshoz nincs szükség az ő közreműködésükre. Az istenek szintén a szamszára rabjai, csak kellemesebb létállapotban vannak, mint az emberek, ráadásul jólétükben még nagyon eszükbe sem jut, hogy a szabadulást keressék. Ezért aztán nem is nyújthatnak túl sok segítséget a megvilágosodás eléréséhez. Ezért mondják, hogy a jólét a szenvedés között az emberi létállapot, amelyiknek a legnagyobb esélye van elérnie a megvilágosodást, mert sem a túlzott örömök, sem az elviselhetetlen szenvedés nem terelik el a figyelmet.

Persze lehet, hogy Gautama Buddhának az istenek segítettek rálelni az útra, de végül ő maga volt az, aki végigjárta az utat, és az ő tanítása alapján járták végig az utat az ő tanítványai, és így tovább. Vagyis nem a tanító a fontos, hanem a tanítás, legvégső soron pedig a saját megtapasztalásod. Ezért nem volt fontos, hogy találkozott-e Brahmával. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. A megvilágosodás elérése szempontjából ez mellékes körülmény.

A buddhizmusban van egy elképzelés a hat világról:

[link]

Eszerint az istenek nem mindenhatók és nem halhatatlanok, egyszerűen csak a legmagasabb rendű létezők. De mégiscsak létezők, tehát részei a szamszárának. A buddhizmus viszont alapvetően a szamszárá meghaladásáról, az abból való szabadulásról szól. Erre pedig az emberek világa alkalmasabb mint az isteneké, ezért nem is foglalkozik velük a buddhizmus, mert a tan szempontjából lényegtelenek.

"Ha párhuzamot akarunk vonni a kereszténységgel, akkor talán úgy írhatjuk le, hogy a Vadzsrajána az Ortodoxiának felel meg, a kínai buddhizmus a katolicizmusnak, a zen buddhizmus pedig a protestantizmusnak."

Ez azért eléggé erőltetett párhuzam... igazából csak annyiban áll meg, hogy a buddhizmusnak is vannak irányzatai, mint a kereszténységnek. Mondjuk, ha a Vadzsrajána az ortodoxia, akkor a Théraváda micsoda? :)

Nem lett jó link, megpróbálom még egyszer:

[link]

Ez se jó, akkor maradjunk ennyiben:

[link]

"Mondjuk, ha a Vadzsrajána az ortodoxia, akkor a Théraváda micsoda? :)"

Orientális Ortodoxia? Pl. etióp, szír egyház?