Ki hogy látja Ellen White-ot?

A mózesi Törvényben leírt ún. tisztátalan állatok elfogyasztásának tilalma az egészségügyi óvintézkedéseken túl a zsidóság elkülönülés-tudatát is hivatott volt erősíteni, amely során a mindennapokba is bekerült a különbségtétel, a megkülönböztetés vélelme a zsidó (szent) és a pogány (tisztátalan) dolgok között. Ez Krisztus egyetemes küldetése után megszűnt, és így megszűntek a tisztátalan dolgok megkülönböztetései is, és ezért az Újszövetség feloldotta ezeket a tilalmakat (vö. ApCsel 11,7-9; Róm 14,14.20; 1Kor 10,23-33; 1Tim 4,3-5). Ugyanez vonatkozik a vérre is: „Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.” (Mk 7,15)

Az ApCsel 15,20.29-ben található tilalom csak első látásra tűnik a régi törvény megerősítésének. Itt ugyanis az apostolok az Izrael földjén lévő idegenekre vonatkozó törvényt idézik (Lev 17,8-9.10-12.15; 18,6-18), azaz egyrészről a megtért pogányok (illetve a keresztények általában) bebocsátást nyertek „Izrael földjére”, viszont megbotránkozást nem akartak a régi „földiek” között (vö. 1Kor 10,28-33).

Mk 7,19 – Minden étel tiszta Isten előtt.

ApCsel 11,6-9 – Isten tisztává tett minden ételt.

1Kor 10,25-26 – „Mindenből ehettek, ami a piacon kapható anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. „Az úré a föld és minden gazdagsága.””

1Tim 4,1-5 – „A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók… Tiltják… bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza. Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli.

Étel-ital dolgában a keresztények szabadok a saját lelkiismeretük szerint dönteni, és kötelesek egymás döntését tiszteletben tartani (Kol 2:16-17, Róm 14:1-4,17). A borivás tilalma ismeretlen volt Izraelben: a páskavacsorához is több pohár bor járt. Amint azt éppen adventista szaktudósok kiderítették, EGW egészségügyi reformjai mind kortárs szerzőktől lettek átvéve, és ő maga is elég következetlenül tartotta be őket.

Úgy látom, hogy anélkül fogadjátok el a tanításait, hogy azt megvizsgáltátok volna Isten Igéjének a fényében:

"Na most ha disznóhúst eszünk, az most is ugyanúgy tisztátalan, mint az ószövetségben is az volt. A disznó nem változott meg és Isten sem tisztította meg."

Ezzel szemben:

"A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által." (1 Tim 4:1-5)

Ezek szerint ő és a követői vagy nem bibliai értelembe vett hívők, vagy pedig nem ismerték meg az igazságot.

Hamis próféta

[link]

Sziasztok!

Úgy tűnik, itt érdekes elméletek keringenek arról, miszerint az adventisták azért nem esznek disznóhúst, mert egy XIX. századi nő nekik azt előírta...

Az adventisták többsége - ahogyan a kérdező is utalt rá - egyáltalán nem eszik húst, mert igyekszik az egészségét megőrizni és visszatérni a Teremtésben adott eredeti táplálékhoz. Úgy gondolom, akinek lehetősége van rá, érdemes megfontolni ezeket a tanácsokat, amiket a Bibliában a táplálkozással kapcsolatosan olvashatunk.

"Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak." (Gal. 5:13)

Üdv. Péter