A földi élet a purgatórium?

Az, hogy miben hiszünk, nagyban befolyásolja az életünket. Az azonban közös mindannyiunkban, de legalábbis sokunkban, hogy nem érezzük tökéletesnek ezt a földi életünket, sok kellemetlenségünk, problémánk adódik, félelmeink, a stessz, szorongás, aggódás, megfelelési kényszerek, mániáink, elégedetlenségeink, vágyaink, illúzióink, stb., nem engedik, hogy maradéktalanul boldogok legyünk. Mivel mindannyian testben vagyunk, e test sokszor olyan igényeket támaszt, ami a lelkünkével ellentétes. Emiatt a meghasonulás miatt nem lehetünk maradéktalanul boldogok. Pál apostol ír a belső és a külső emberről. Aki felismeri ennek a boldogtalanságnak a jelenségét, ettől szenved, keresi az igazságot, az Istent, az jó úton jár. Felismerésekre jut, bölcsesség morzsákat kap, de itt, a jelenlegi Földön tökéletesen boldog ő sem lehet. Ha lehetne bárki is, akkor nem lenne értelme a Paradicsomnak, mennyországnak, túlvilágnak, az új, tökéletes Földnek. Aki pedig nem ismeri fel magában és a világban ezt a meghasonlást, boldog, elégedett, azt ostobasága kirekeszti a spirituális gondolkodásból és nincs is szüksége, igénye magasabb rendű létezésre a halál kapuján túl. Az kiéli magát ebben az alacsony létezési formában. Ez az én személyes véleményem. Nem megkérdőjelezhetetlen, abszolút igazság, csak egy vélemény.

Csak ha azzá tesszük… A sajátunkat vagy másét…