Egy vallásos és egy ateista közötti párkapcsolat eleve kudarcra van ítélve?

""az ateista fél is esküt tesz"

Tévedés: ateistát nem fognak templomban esketni."

Igazából egyik sem pontos így: ateista is köthet a házastársa révén egyházi esküvőt, de nem kötelező esküt tennie (az érvényes házasságkötés annyi, hogy kijelentik, hogy feleségül veszi ill. feleségül megy. A feszületre való eskü pl. nem minden országban ismert. Egy nagyon szép, de elhagyható rész.)). És nem hívőnek nem is kell megígérnie, hogy a gyerekeket katolikus módon neveli. Egyszerűen nem kérdezik meg tőle ott az esketéskor. De nem kell feltétlen ateistára gondolni, ugyanez van bármilyen nem megkeresztelt, nem keresztény embernél is, pl. egy keresztény-zsidó párnál. Csak annyi, hogy a püspökségnél kell engedélyeztetni és a nem keresztény félnek alá kell írnia, hogy tudomása van arról, hogy a párjának kötelessége lesz a gyerek katolikus nevelése.

Az attól függ,hogy alapos hiten(meggyőződésen),vagy egy felületes hiszékenységen alapszik-e a vallásos,vagy ateista hit.

Ha nem,bármelyik idomul a másikhoz.

Ha mindkettő fanatikus hiszékenységen alapszik,igen jó ürügyül szolgál a veszekedésekhez,és szakításhoz.

Kedves Kérdező!

Ez attól függ, mennyire kompromisszumkészek. Mindkét irányból.

A legtöbb kudarcba fulladt "felemás" kapcsolat tönkremenésének oka mindig az volt és lesz, hogy valamelyik nem enged az igazából.

Amennyiben a vallásos ember nem gondol mindent komolyan abból, amit a vallása tart, akkor előbb-utóbb ateista lesz. Az nagyon sokkal ritkább, hogy egy kapcsolatban az ateista tér át arra a vallásra, hitre, amit a párja vall - inkább szakít és keres mást.

Ha mindketten őszintén hisznek a sajátjukban, nem lesz belőle, maximum függőségi vagy szexuális kapcsolat.

De egy pár nem tudnak lenni, mert az egyik nem hisz abban, amit a másik igaznak tart az élete alapjára nézve. Nem tudnak együtt döntéseket hozni fontos kérdésekben, hiszen a döntésük alapja eltérő. A vallásos elvileg Isten bölcsességét kéri el Istentől - amit az ateista nem is tart létezőnek, tehát nem tekintély előtte. Biztos vagy benne, hogy ez hosszú távon működik anélkül, hogy valamelyik ne adná fel a hitét a kapcsolatért? És akkor egy kapcsolat fontosabb neki, mint a hite? Akkor mennyire gondolta komolyan azt a hitet? Biztos, hogy arra építette az életét? Mert ha a kapcsolatra építi fel az életét, amikor a kapcsolatnak vége lesz, akkor az élete is összeomlik. Márpedig kapcsolati krízis esetén csak kívülről lehet segítséget kapni - ami ezek szerint számára mindig gyengébb, mint a kapcsolata, tehát nem fog segítséget találni,mert a kapcsolata lett az "istene". A legerősebb, a mindenható, amire az életét építette. Egyetlen kapcsolat sem bír ki ekkora súlyt!

A tartós társas kapcsolatnak 3 féle különbözőséget,szinte képtelen kiegyenlíteni a szeretet:

1.A vallásos meggyőződés alapvető eltérése.

(Istenben hívő-ateista)

2.A politikai elkötelezettség alapvető különbözősége.

(Pl.komcsi-jobbikos)

3.Kulturális különbözőség.

(pl.arab-európai-afrikai-ázsiai,stb.)

#24.

Szia!

Elmondod, hogy miért kellene áttéríteni...?

Hogy miért nem jó így ahogy van...?