Erre mit lehet mondani?

Így van, egyet értek az elsővel. Nem kell térítgetni senkit sem, ugyanis ha valóban ez az igaz vallás, akkor meg eleve minek van szüksége térítésre?

"esélyt kaphat általam megismerni Jézust"

Ott vannak az Evangéliumok mag a Korán, onnan megismerheti. Ennél jobban te sem ismertethetnéd Jézust, ha azok nem érdeklik akkor meg nem valószínű hogy veled is másként lesz majd.

A lombik bébis dolog meg összetett téma, nem olyan könnyű rá válaszolni.

Mellesleg ez Budapesten van? Melyik egyetem kollégiuma, ha szabad így erdeklődnöm? (hátha véletlenek is lehetnek)

Szerintem is jól mondja az első. Te lehet, hogy úgy érzed csak, beszélgetni szeretnél, de már a leírásodból üvölt, hogy ez a "beszélgetés" gyakorlatilag abból áll, hogy a saját hited akarod ráerőszakolni valaki másra, aki nem kér belőle.

Kereszténynek lenni nem csak arról szól, miben hiszünk, hanem egymás tiszteletéről, megbecsüléséről és empátiáról is, függetllenül attól, hogy a másik kicsoda, honnan jött és milyen háttere van. A sokadik kérdést olvasom itt arról, hogy nem lehet más vallásúakkal vallásról beszélgetni, és nem először írom le, hogy: de, lehet. Ha ez tényleg beszélgetés, aminek során mindketten tisztelitek a másik nézeteit - mert egy beszélgetés célja az, hogy megismerd a másik gondolatmenetét, és te elmondhasd a magadét -, akkor sosem láttam akadályát, hogy a legkülönbözőbb vallásúakal folytassak nagyon érdekes vallási témájú beszélgetéseket. A viták célja a meggyőzés. Nekem ez nem kenyerem, és ha velem próbálkoznak, gyorsan rövidre zárom: a te szemszögedből nekem nincs igazam. Az enyémből neked, mert más a kiindulási alapunk, mással érvelünk, máshogy látjuk a körülöttünk levő világot. Máshogy látjuk a dolgokat, ez így természetes.

A kérdés itt nem az, mit mondhatsz a szobatársadnak, sokkal inkább az, hogy képes vagy-e úgy fordulni a másik emberhez, mint ahogy Isten fordul feléd, vagy amit te a másik számára esélynek hívsz, az valójában csak a magad hiúságának és önzőségének kivetülése?

Mégis miért akarna valaki közelebb kerülni pont a te istenedhez? Nem érzed ezt idegesítő térítésnek? Akkor képzeld el a szituációt, hogy odamegy hozzád egy pogány, és azt mondja beszéljetek Odinról, vagy egy Sátánista, aki a bibliai isten gonoszságaira hozza fel azt, hogy Sátán a jó fiú, végig hallgatnád a mondanivalójukat anélkül, hogy hülyeségnek tartanád a dolgot, mert szembemegy a te gondolataiddal?

Egyetemekre tanulni megy az ember, nem visszalépni 1000 évet a történelemben. :)

Az addig még érthetö, hogy szeretnél valakiröl istenröl beszélgetni, de CSAK olyan valakivel tedd, akinek SZINTÈN va erre igénye!

SZámomra egy koleszt NEM tesz otthonosabbá, ha a szobatársam térítgetni akar, meg akarja velem ismertetni Jézust és rám eröltetni a saját hitét.

Föleg, ha ezt "finomat vezeti fel", ami általában a lehetö legidegesítöbb dolog számomra.

FOgadd el, hogy a szobatársád (meg minden gondolkodni tudó, értelmes ember) nem akar istenröl, hitröl meg egyéb ostobaságról beszélgetni szabadidejében és tartsd tiszteletben az ö véleményét is.

(Márcsak azért is, mert ha sokat "térítgeted", akkor adott esetben ö gyöz meg téged, hogy kezdj el gondolkodni!)

A szobatársad butaságokat mondott magáról és a születéseinek körülményeiről. Kérdezd meg tőle, hogy mi bizonyítja, hogy Isten nem akarta az ő megszületését. És ne azt felelje, hogy úgy gondolom, úgy érzem, mert ezek nem bizonyítékok. Gondolom te aki olvasod a Bibliát, te sem emlékszel olyanra ebből, hogy a mi Istenünk ilyen lenne. Isten minden megfogant emberi élet megszületését akarja, a magzat gyilkosságra (abortuszra) csak mi vagyunk képesek emberek. De ha véletlenül a mi Istenünk gyermekellenes volna (ami lehetetlen) akkor nem fogannának gyermekek, akkor a szobatársad sem lenne. De mivel megszületett, Istennek vele is terve van. Ezt is megmondhatod neki.

Én is szívesen beszélek Istenről és az Ő tervéről amikor csak lehet. Sajnos én is tapasztalom, hogy csak nagyon keveseket érdekel, ilyenkor kicsit szomorú vagyok, mert tudom, hogy az illető most egy alkalmat elszalasztott a megtérésre és talán most vesztette el az örök életét. Nekünk az a feladatunk, hogy hintsük a magokat, az, hogy milyen talajba esik, hogy mi lesz a mag sorsa, csak Istenre tartozik. Erőszakosan, sokszor megpróbálni megtéríteni valakit nem szabad, mert az ellenkezőjét érjük el ezzel, csak még ellenállóbb, még elutasítóbb lesz a megmenteni szánt személy. Ezt tapasztalatból tudom. Tudom, hogy nem könnyű hitetlenek között élni, tanulni, dolgozni. Keress a környéken valamilyen keresztény ifjúsági közösséget, érdeklődj a templomban, hogy milyen lehetőségek vannak. Biztosan találni fogsz valamit. Sok sikert! Isten áldjon!

Kedves 6-s!

Nagyon örülök, hogy te értelmes és gondolkodni tudó ember vagy, nagyon „kevesen” vagytok. Annak is örülök, hogy az Isten keresésének nevezett ostobaságon kívül neked sokkal fontosabb dolgaid vannak. Kívánom, hogy ez a magabiztosságod kitartson életed végéig és, hogy ne legyen időd elgondolkodni az életed értelmén.

"" A te istened elvileg szeret engem, ha már egyszer megszülettem, de ha minden úgy történt volna, ahogy azt ő megkövetelte, akkor én nem születtem volna meg, ugyanis becsúszott gyerek vagyok házasságon kívül. Tehát ha most szeret is már, azt nem akarta, hogy én megszülessek. Azt akarta, hogy valaki más szülessen meg egy olyan férfitól, aki nőül veszi az anyámat." "

Isten rendezte így, hogy megszülessen. Mivel ez a kézenfekvő dolog "eszébe sem jutott", így sanszos, hogy ő is istenellenes, és csak kifogásokat keres, ahogy a többi ember

Ráadásul a lelkét másik testbe is helyezhette volna Isten, úgyhogy többszörösen gyenge a kifogása. Ugyanis a mi személyiségünket a szellemünk adja, nem a nélküle élettelen matéria (test)

A világi mindig testben gondolkozik, a hívő gondolkozzon helyesen, szellemben

Lombik: a természettudomány is Istentől van

Nagyon érdekes kérdés, amit a szobatársad felvetett. Én valami olyasmit válaszolnék, hogy az emberi életünk ugye alakulhatna másképp. Lehetne például egy balesetünk vagy éppen elkerülhettünk volna egy balesetet, lehetnénk okosabbak vagy éppen butábbak, lehetnénk egészségesebbek vagy éppen betegesebbek, lehetnénk gazdagabbak vagy éppen szegényebbek. Tehát nem feltétlenül úgy kell történnie az életünknek, ahogy történetesen történt, s ha máshogy történt volna az is mi életünk lett volna, ami lehet hogy jó lett volna, de az is lehet, hogy rosszabb.

Nos ha valaki parázna kapcsolatból születik vagy olyan szülőktől, akik nem igazán szeretnének gyereket, ez valóban rossz, de nem jelenti, hogy akkor nem születtünk volna meg, ha nincs ez a bűn. Hogy Isten máshogy nem adhatott volna életet csak pontosan annak a két ivarsejtnek a véletlenszerű egyesülésével.

Tehát van bennünk valami, nevezzük léleknek vagy akárminek, ami közvetlenül Istentől van, s amely az önazonosságunkat biztosítja. Ugye a testünk változik, a magzat egészen más, mint a meglett felnőtt, mégis ugyanaz a személy vagyunk, a lélek miatt.