Keresztények miért nem úgy böjtölnek ahogy a Biblia írja?

A Bibliában közvetített, Istennek tetsző böjt egészen pontosan meg van fogalmazva nem csak a görög, hanem már a héber iratokban is:

"Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél."

(Ézsa.58:6-10)

"Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván."

(Máté 6:16-18)

Ha valaki mindenáron sanyargatni akarja magát, az leginkább az Isten által elrendelt napon, az Engeszteléskor (hetedik hónap tizedike) tegye (amit Pál is megemlít, hogy bennejártak már az őszi időszakban, amikor már nem szerencsés hajózni a Földközi tengeren, vagyis "sok idő mult el, és a hajózás más veszedelmes vala, mivelhogy a bőjt is elmult immár" Apcsel27:9).

Ha ezen felül bárki kiválaszt magának napokat, amikor nem eszik, az szíve joga, őt ebben ítélgetni nem lehet, nehogy lerontsam az ételért az Isten munkáját (Róma 14. fejezet).

Időtartamról először Mózes esetében olvasunk, aki negyven nap és negyven éjjel volt a hegyen az Örökkévalóval, és nem evett és nem ivott. Nem ő találta ezt ki magának, nem önként jelentkezett, hanem mennie kellett, és az Isten megtartotta. Ugyanez érvényes a Felkentre is, akit ugye a Szellem vitt a pusztába, sőt Márk úgy fogalmaz, hogy a "Szellem azonnal elragadta őt". Szintén nem saját ötletből történt, hanem az Örökkévaló akaratából.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a negyvenes szám egyfajta Istentől való odaszánást, teljességet jelöl, hiszen pl. negyven napig kémlelték az ígéret földjét az Izraelita férfiak; Illés negyven napig ment egy étel erejével egészen a Hórebig; Ezékiel kétszer negyven napig feküdt az oldalán egy prófécia illusztrációjaként; maga az Úr Jahosua is negyven napig járt a földön feltámadása után, és oktatta a tanítványokat. Tehát ezt a számot jelképesnek kell tartanunk, amivel nem vonom kétségbe, hogy mindezek a dolgok tényleg ennyi napig tartottak, hanem épp ellenkezőleg, azt állítom, hogy nem véletlen, hogy épp ennyi időre adott az Isten erőt az elhívottjainak a különböző tettekre. Ha valakinek ma olyan elhívása, konkrét utasítása van az Örökkévalótól, hogy épp negyven napig csináljon bármit is - beleértve a nem evést és ivást - akkor tegye, és ez bizonyára nagy jel és bizonyság lenne az illetőnek és az ezt tapasztaló szemtanúknak egyaránt.

Minden egyes hívő szentre kötelező jelleggel előírni szerintem ezek alapján nem helyes.