Hívők/vallásosok! Nektek mennyire fontos, hogy a (leendő) házastársatok is ugyanazt a vallást kövesse, amit ti?

#11

Nyilván a saját hitemre gondoltam. Ha kicsit más felekezet azt még el tudom fogadni, de más vallású gyereknevelést nem.

Nehéz kérdés, nem valószínű, hogy összeházasodnék ilyen emberrel. De nekem fontos, hogy a párommal ilyen téren egy hullámhosszon legyünk.

De még mindig inkább egy olyan ember, aki nem vallásos, de elfogadó és nyitott, mint egy más vallású vagy akár más felekezetű, aki komolyan gondolja az övét. Persze, egy darabig toleránsak lennének, de mi lesz pl. a közös gyerekkel? Én is szeretném a meggyőződésem szerint nevelni, meg a házastársam is. Így viszont mi lesz belőle?

Olyan szinten vagytok rosszindulatúak, - ide írogató ábrahámita hullatékok - hogy már görcsöl a talpam.

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett sem, hogy egyik vallás követői sem ilyen, arrogánsak, a világtalan butaságra oly jellemző büszke módon "tévedhetetlenül világeszék ", kárörvendően, rosszindulatúan " büntetni" készek; mely " büntetést " életfelfogásuk szerves részét képezővé tették, ezzel torolva meg másokon, önnön maguknak okozott lelki nyomorukat.

Ugyanakkor meg kell említenem, - bármennyire is " nem szeretem műfaj " - hogy mint mindenhol közöttük is van, lelkiekben cizellált, szellemben bővelkedő "ember " ember.

Csak itt kevés van belőle.

Vaszil44, hogy mi van? Szerintem itt senki nem volt rosszindulatú. Egyszerűen nekünk fontos, hogy a házasságban egy velünk azonos értékrendű legyen. A nagy szerelem egy idő után elmúlik, akkor mi marad? Nekem fontos, hogy a férjem a lelki társam is legyen egyben, akivel egymást tudjuk a hitben segíteni.

Nekem fontos, hogy a partnerem hívő legyen. Ha nem hívővel jönnék össze, egesz biztosan azt szeretném, hogy megtérjen, viszont ha nem önmagáért szeretem, akkor gáz az egész.

Persze nem jelenti azt, hogy nekem bármi problémám lenne a nem hívőkkel, viszont hívő párt szeretnék.

vaszil44

És te lennél annyira toleráns hogy elvegyél egy vallásos embert (legyen az keresztyén, zsidó vagy muzulmán), aki a gyerekeit is a saját vallása szerint nevelné?

Ha igen, akkor minden tisztelet a tied, nem szóltam!

15 #

" Szerintem itt senki nem volt rosszindulatú "

Megpróbálom kicsomagolni neked.

Én tényleg tudom, hogy ti ezt nem látjátok. Nem így élitek meg.

Elfogadásról, másik orcáról, szeretetről beszéltek, meg kenyérrel dobálóztok. Írottan és szóban,...ha a tanokról van szó.

De mit mutat a gyakorlat?

" Egyszerűen nekünk fontos, hogy a házasságban egy velünk azonos értékrendű legyen. "

Ez felületesen szemlélve, milyen jelentést hordoz ?

Egy viszonylag semleges érzelmi töltésű, fontos (azaz jó ) értékrendet sugalló, általános kijelentés.

És mi közelebbről ?

Egyszerűen, : egyszerű, nem túlmagyarázott, a legalapabb, csicsától mentes, valaminek az egyszeri lényegét, alapját képező, a dolgok, fogalmak, tárgyak lényegi elemét képviselő.

Fontos : elsődleges, prioritást élvező, alátendeltséget nem tűrő dolog.

" velünk azonos értékrendű legyen " :

Senki nem fontos itt mint ember, hiszen nem emberről van szó, hanem értékrendről.

Itt csak vallási értékrend van, ami rá van húzva a különböző emberekre, mint egy "vallás " mimikri.

Az ez alatt lévő személy önmaga nem fontos, és csak akkor elfogadható, ha lénye és személyisége feloldódott a vallás értékrendjében, - ami pedig valójában sose volt a vallásé, mert az mindig is az emberé volt - mintegy gátmetszéssel megszülesztve az irányított egyen individumot.

Mintha emberi értékrendek, csak vallásiak lehetnének. ( Mint írtam fentebb soha nem volt az )

A vallás még sehol sem volt, mikor az emberi ( és állati ) kapcsolatok már a keresett tulajdonságok,- az elfogadott, előrevivő tulajdonságok- mentén szerveződtek.

Rakjuk ezt össze. Ebben már nem segítek, mert ez már így menni fog.

Na most akkor hol van itt a tisztesség, a tisztelet, a másik elfogadása és megbecsülése ?

A vallási,felekezeti összecsapások megelőlegezése, pedig saját gonosz kis énünk kivetítése másra.

" A nagy szerelem egy idő után elmúlik, akkor mi marad? "

Hát én nem szeretném, hogy a templomba járás maradjon.

Én olyanokra gondolok, hogy tisztelet, szeretet, megbecsülés. Zsugázás otthon, kirándulás, ázás a gyógyfürdőben. Kib©szott messze egy templomtól.

" Nekem fontos, hogy a férjem a lelki társam is legyen egyben, akivel egymást tudjuk a hitben segíteni. "

A fontost már kielemeztük és a lelki is hasonlóan elemezendő de ezt most kihagyom.

Egyszóval kirekesztő.

Erre is vonatkozik az áztatós fürdős rész.

" ...bármi problémám lenne a nem hívőkkel, viszont hívő párt szeretnék "

Szóba sem jöhet semmi más, a hit előbbre került mint az ember.

Tudom, hogy abszolút nem így látod, és minden kaffa az ábrahámitákkal...de nem.

Szinte megfoghatatlanul, sikamlósan a lelki cizelláltság, a "jó " mögé bújtatva mérgezi az emberi lelket.

Nem volt szándékom téged megbántani - te sem tetted - de nem tudtam érthetőbben fogalmazni.

szép napot

#10 & #12

"Én összeházasodnék.

Egyetlen kritérium, hogy ne zavarja ha a gyerekeimet hitben nevelem."

"És ha a párod az ő hitében akarja nevelni őket?"

"Nyilván a saját hitemre gondoltam. Ha kicsit más felekezet azt még el tudom fogadni, de más vallású gyereknevelést nem."

Simán összeházasodnál egy más vallásúval, azt elvárnád tőle, hogy őt ne zavarja az hogy te a saját vallásod szerint neveled a közös gyermeketeket, de azt semmiképpen sem tűrnéd el, hogy ő a saját hite szerint nevelje a gyereket? És szerinted ez a hozzáállás nem szülne semmiféle ellentét sem köztetek?

Ebben azért erősen kételkedem.