Hogyan szabad és hogyan nem szabad az igazat megmondani szüleinknek?

Elsőre azt tanácsolnám, hogy ebből az egészből hagyd ki a vallást, csak bajod lesz belőle.

Tehát a gyerek a szüleinek NEM tartozik alázattal, és tisztelettel is csak annyival, amennyit a szülő megérdemel.

Hálával viszont tartozik, ezt nem szabad elfelejteni.

Tágabb értelemben foglalkozik ezzel az ÚSZ, és úgy gondolom ez a kérdés is beletartozik, sőt...

Pál azt mondja, (a kicsinyhitűek kedvéért hozzáteszem, hogy Isten mondja), hogy az idősebb embert ne dorgáld meg, ez szó, hogy dorgáld, azt is jelenti, hogy ne tégy szemrehányást neki.

Hozzáteszi még azt is Pál, hogy "hanem intsed". Károli forditás nem pontos sajnos, mert ez a szó analógiája a dorgálásnak. Itt az intés görögül "parakaleo": vígasztal, kér, könyörög, bátorit, magához hív, buzdit...

Mivel a szülő tekintélyben felettünk áll, a tisztelethez hozzátartozik, hogy akkor sem teszünk szemrehányást ha nem helyesen cselekszik vagy viselkedik.

Talán hasonló lehet ez az embertársi viszony mint a feleség viszonya a férjéhez. Nem trombitálással hanem példamutatással kell a férjét meggyőznie.

Szia

Mindenki válaszából csak "szemezgethetsz", mert igazából nem lehet átlátni a családi kapcsolataitokat, nem tudhatjuk a sok miért?-re a választ, sem az okokat.

Tehát csak az alapján tudok a témához szólni,amit leírtál, és igen, annak alapján, amit a Bibliából tanultam.

1. A szüleid (sem mások), rossz tulajdonságait TE nem tudod megváloztatni, de jelezheted feléjük tisztelettel, mi az, ami téged bánt, sért, mint felnőttet. Egy szülő (todom, mert én is az vagyok) soha nem tud a szülői szerepből kilépni, és igen, tanulnunk kell ezt: már nem bánhatunk gyerekként a felnőtt gyermekeinkkel, és tiszteletben kell tartanunk a döntésüket(még ha nem is értünk egyet).

A bibliai alapelv, amelyet figyelembe vehetünk ilyenkor: "Mindenekelőtt mélységesen szeressétek egymást, mert a szeretet bűnök tömegét fedezi el"1Péter 4:8

Nos talán gondolkodhatnál azon, milyen a kapcsolatod a "szeretet terén a szüleiddel.

Ha szüleidnek vannak rossz tulajdonságai, és nehezen viseled azokat, talán gondolj Kriszrusra, akit olyan szülők neveltek fel, aki tökéletlenek voltak, viszont Jézus tökéletes. Szerinted milyem mértékben látta, hallotta, tapasztalta a szülei eltorzult, Istentől elidegenedett ember-képet, annak ellenére, hogy azok odaadó, hithű zsidók voltak? Bizonyos lehetsz benne, sokkal de sokkal több hibát láthatott a szüleiben, mint amennyit te látsz a sajátodban. De az emberek iránti önfeláldozó szeretet elfeezte ezeket.

2. Nem ítélkezel, ha azokat tiszteletteljesen, és nem bántóan "veted a szemükre" Miért alakulhatott ez végeredményként ki közöttetek? Talán ha ezt végiggondolod, megtalálod a módját, hogy a szeretet és tisztelet iránytson, amikor beszélgetel velük erről(és ne a sérelem).

3. Másokat csak akkor lehet megváltoztatni, ha ezt ők maguk akarják. Viszont azt kérhted tőlük, bánjamak veled tisztelettel. Viszont neked is így kell bánnod a szüleiddel.

Valami kissebb gyermekkorodban romolhatott el közted és a szüleid között, mivel ezt írod: "...nem túl jók a konfliktuskezelő készségeim." Nos itt az ő hiányosságuk is benne lehet, hiszen nem tanítottak meg erre. De ez a vonat már elment...

Valahol ennek a meg nem tartása, vagy az alkalmazás hiánya miatt alakulhatott ki a jelenlegi helyzet:" Ti gyermekek, engedelmeskedjetek mindenben a szüleiteknek, mert ez igen kedves az Úr szemében. Ti apák, ne bosszantsátok a gyermekeiteket, nehogy elkeseredjenek."Kolossé 3:20,21

Nem tudom helyesen látom e a helyzetedet. De csak abból indaltam ki amit leírtál. Ha nem így van, elnézésedet kérem.

Kedves Kérdező!

Igen fontos,és érdekes kérdéseket feszegetsz!

Először is szeretném leszögezni,hogy önmagunk megváltoztatására van némi,alig jegyezhető hatalmunk,de másik embert képtelenek vagyunk megváltoztatni.Ha ez igaz,a kivülállókra halmozottan igaz szüleinkkel szemben.

Ha szeretteinket megpróbáljuk megváltoztatni,azzal kifejezzük azt,hogy nem elég méltók ebben az állapotukban,a szeretetünkre,s ezzel mélyen megbántjuk őket.

Amit tehetünk,az együttérző szeretetünk kifejezése olyankor,amikor szenvednek saját hibáikból fakadó kudarcaiktól,és kifejezni hálánkat nekik,hogy ők elfogadtak,elfogadnak minket,a mi saját hibáinkkal együtt.

Keresztény embereknek különleges adottságunk,hogy másokért,mások-köztük szüleink-hibái miatt imádkozhatunk Istenhez,s közben megnyílhat szemünk,hogy meglássuk sajátunkat.

Szüleink,rendszerint 100%-ban tudatában vannak hibáiknak,pont úgy ahogyan te is tisztában leszel,ha Krisztus eleget korrepetált.Amikor szembesítenénk őket azokkal,két súlyos hibát követünk el,a már említett mellett:

1.Védekezésre,tagadásra kényszerítjük őket,ami tovább mélyíti a problémát.

2.Kétségbeesésbe kergetjük őket,hisz tehetetleneknek érzik magukat hibáikkal szemben.

Az együttérző,elfogadó,közbenjáró szeretet mellett kiváló lehetőség,a pozitív megerősítés.

Amikor szüleink küzdelmét látjuk hibáik ellen,és apró sikereket látunk abban,egy őszinte elismerés,és hála kifejezésünkkel megerősíthetjük őket,ami különleges erőt jelenthet számukra.

Kiegészítés a 7.Hsz.-hoz:

Az kétségtelen,hogy embereket nem tudunk megváltoztatni,de Istennek van arra hatalma,és tapasztalhatjuk is,amint bűnözőkből igazi keresztényeket formál.

Istent van értelme kérni,hogy szüleinket változtassa meg,de kétségtelen,hogy Ő senkit sem változtat meg az akarata ellenére.