Bűn-e valakiknek megmondani, hogy igazságtalanság, amit tesznek?

És most mércét vársz? Nincs.

Sokféle igazságtalanság van, sokféle látásmód van és sokféle reakció. A jó az, ha ezek összhangban vannak, és a "szólás" eredményes. Mitől az? Függ a körülményektől, a szereplők habitusától, helytől és időtől. A megfelelő választás mindig annak a dolga, aki reagál valamire. Hiszen ő van "helyzetben", a többi csak figyelheti ezt.

"Te nem gondolod magad jobbnak, aki itt segíteni próbálsz a magad módján, mint az, aki mondjuk ebben a pillanatban is mások lelkén-testén átgázolva, hideg számítással és lelkiismeretlenül azon van, hogy érvényesítse az érdekeit? "

Értem a logikád, de nem érzem magam jobbnak. Áldottabb és hálásabb helyzetben és lehetőségekben vagyok, de nem vagyok jobb. Egyvalamit meg kell érteni, nem lopsz, amíg éhes nem leszel, nem ölsz, amíg nem kell megvédened magad vagy szerettedet. De vajon Isten adott e mérlegelést arra, hogy magad szabd meg, mikor ölhetsz, vagy mikor lophatsz? Ha van az a helyzet, hogy lopnál vagy ölnél, miért mondod magad jobbnak, mert te még nem lopsz, és nem ölsz? Lehet, hogy most azt mondod, soha nem tennéd, de ezt könnyű a szobából az internet mellől kijelenteni ilyet.

Pedig ha dönteni akarsz (bűn, nem bűn), akkor szükséged lesz mércére. Különben összevissza fogsz dönteni.

Hogy mi a bűn, az relatív dolog. Gondolj csak arra, egyugyanazon dolgot egyes országok, egyes szemléletek hányféleképpen ítélnek meg. Van ahol nem törődnek vele, másutt súlyosan büntetik. Pedig ugyanaz. Ezt a mérce teszi. Meglehet, rossz mérce.

Hogy mikor mit érdemes megmondani, az is relatív. Vannak helyzetek, mikor ugyanarra a dologra felhívjuk a figyelmet, máskor nem tesszük szóvá.

Kérdezheted, akkor mi legyen a vezéreszme. Valóban, minden ezen múlik. Mi a cél? Adott egy közösség, az egésze, vagy egyik másik tagja tesz valamit, amit te igazságtalanságnak tartasz. Ha valóban az, ha ez a közösséget rossz irányba viszi, és tudsz olyant mondani, ami ezt a helyes irányba tereli, akkor szólj. Ha a cselekmény a közösség szempontjából lényegtelen, (ettől még neked lehet lényeges), ha nem tudod a módot a helyes irányba tereléshez, ne szólj, mert az ellenkező hatást éred el.

Ha az a célod, hogy a közösség jó irányban haladjon, tedd, mit jónak látsz. Ha azonban a célod mindössze a "villogás" a "lám én milyen jól tudom" azaz önmagad kiemelése, akkor többnyire eredménytelen leszel, a közösség szempontjából "bűnt követsz el".

És a helyes magatartás empátiát követel, és jó szándékot, továbbá közösség érdekeinek a magadé elé helyezését abban az esetben, ha meggyőződtél, a közösség érdekei helyesek, és valóban a közösséget szolgálják (van, hogy tömegesen tévednek, és később derül ki, hogy önmaguknak rosszat akartak).

Ezek nem egyszerű dolgok és nem kívántam ilyen hosszan szónokolni. De kihoztad belőlem, mert megjegyzésed félreértésről tanúskodott.

Szituáció függő.

Benned van a harag,a frusztráció,de félsz kimutatni,félsz kiállni magadért/másokért,mert elhitették veled,hogy akkor rossz ember vagy.De akkor meg hazudsz.És ezzel van a probléma,mert akkor nem Istennek felelsz meg,hanem ugyanolyan elnyomó embereknek,mint akikkel most problémád van.