Szerettek vallási kérdésekről vitázni?

"Azzal bírálja, ha lekezelő stílusban nyilatkozik róla."

Nem, ez tévedés.

Ha nem ért egyet vele, akkor vagy bírálja (tehát ezt kifejezi) vagy lenézi (cikizi, stb).

A normális bírálat nem lenézést vagy lekezelést jelent.

Milyen vallási kérdésekről szeretnél vitázni, és milyen alapon, milyen módszerekkel?

Velencén volt egy keresztény bibliakörünk.Baptisták,reformátusok, katolikusok,és adventisták jártunk oda Bibliát tanulmányozni,imádkozni,és énekelni.

Alaptörvényünket mindnyájan elfogadtuk,hogy mindenkinek kötelessége megosztani a közösségünkkel(csoportunkkal),a témával kapcsolatos hitét,meglátását,s annak alapjait,de TILOS mások hitéről beszélnie,mert az a "mások" dolga.(Ha "Mások Testvér" nincs ott,akkor sem dolgunk az ő hitéről beszélnünk!)

Mindenkinek magánügye,hogy marad régi megszokott hite mellett,vagy hitét,a csoport tagjaitól tanult módon építi,fejleszti.

Nem.

Viszont, szeretek tisztában lenni a vallások, alapelveivel, azok valódi " hívők " általi alkalmazásával, valamint ezen elvek társadalmi, és szükebb perszonális hatásaival.

Tartom, azt a már többször megfogalmazott véleményemet, hogy vallásról csak tényszerűen, - szinte már adatközlési formában - vagy az abszolút szubjektivitás mentén lehet, és érdemes beszélni.

Az elsőre, ott vannak a könyvek, a másodiknál viszont tulajdonképpen, az adott vallás, az azt gyakorló személyre gyakorolt hatásáról kapunk képet.

Ezt a kihangsúlyozottan egyéni véleményt, megélést, érzést - és csak ezt - lehet elfogadni, figyelemmel kísérni a meghallgatás által, -

a kötelező elfogadás/fogadtatás kényszerének érzése, - valamint személyes ellenvélemény nélkül.

Ha magáról az adott vallás tanairól, dogmáiról kezdessz beszélni, - meglátásom szerint - garantált az agyérgörcs.

Tehát, adatközlő tényfeltárás, vagy abszolut szubjektív megélés.

Így nincs vita, csak meghallgatás, ami nem kötelező, valamint csak és kizárólag a saját kiváncsiságod kielégítésére szolgál.

szép napot