Szerettek vallási kérdésekről vitázni?

Én határozottan igen. Bár a legtöbb ember érzelmi alapon közelíti meg az egészet, így nem mindenkivel lehet.

Nem.

Kulturáltan, megalapozott érvekre építve igen. Viszont egy ilyen vita feltételez mindét félről egy alapvető nyitottságot arra, hogy megismerje a másik nézeteit, gondolkodásmódját, miért abban és úgy hisz, ahogyan és amiben, majd ez alapján értelmesen elmondja, ő miért nem így gondolkodik. Kár hogy nagyon kevés ilyen ember van.

Nem könnyű kérdés. Alapvetően nem. Az igazság igényli, hogy képviseljék. Sok vitát zártam azzal, hogy mindenki kövesse a meggyőződését. Másrészt az érveket ütköztetni nem rossz dolog, amíg a másik fél sem nyúl érvek helyett a személyeskedéshez. Mivel azonban sok esetben nem hús-vér emberekkel vitázok, hanem évszázados sztereotípiákkal, fárasztó és megterhelő a vita. Gyakori eset a gyakorin (is), hogy nem ugyanazon a platformon állunk. Igyekszem a Biblia álláspontját közvetíteni, de mások nem a Bibliából vezetik le a hitüket, hanem a hasukra ütve. Vagy a Biblia szavait igyekeznek felhasználni a Biblia más szavai ellen. Ilyenkor van olyan érzésem, hogy fantomokkal harcolok. Sokan nem ismerik fel a tényt, hogy a vita célja nem egymás lehengerlése, hanem érvek ütköztetése. Van egy pont, amikor mérleget kell vonni, be kell látni, hogy az álláspontok nem közeledtek, és fel kell állni az asztaltól. Jézus azt mondta, hirdessétek az evangéliumot. Egy szóval sem mondta, hogy le kellene nyomnunk egymás torkán a kéretlen nézeteinket. Azt mondta, ha bementek egy házba, mondjátok azt, hogy békesség e háznak, de ha valahol nem fogadnak be benneteket, még a port is verjétek le a lábatokról és hagyjátok ott őket. A hívő ember felelőssége mindössze annyi, hogy hirdeti-e az evangéliumot, a hallgató felelőssége pedig az, hogy mit kezd a hallottakkal. A hirdetőnek a legjobb tudása szerint kell megértetnie, hogy miről is van szó. De ha meggyőződött arról, hogy a másik fél érti, hogy miről van szó, onnan kezdve az övé a felelősség. Sok esetben kell időnek eltelnie ahhoz, hogy a megértett igazság meg is érjen. Éppen ezért nem szabad siettetni a hallgatót. Sajnos azonban tapasztalat, hogy a másik fél nem jut el a megértésig sem. Ebben az esetben is van egy pont, amiről fentebb írtam, amikor az ember felismeri, hogy süket füleket dönget, veszi a kalapját, és megy.

Én úgy vagyok vele, hogy amíg az én oldalamon a Biblia, addig nincs mitől félnem egy vitában. Olyan persze előfordulhat hogy tévedek a Biblia értelmezésében, akkor meg módosítom az álláspontomat.