Miért van az hogy úgymond " vallásos" emberek kevésbé segítenek a szegényeken, mint akik soha nem járnak imádkozni?

Sikerült egyébként elolvasnod és felfognod a kommenteket, vagy éppen elalélt állapotban vagy magadtól, mert segítettél pár kéregetőt némi apróval?

Miből gondolod, hogy akik templomba járnak, azok nem adakoznak? Mert éppen egy hajléktalan azt mondta, vagy még inkább mert ellenszenved ezt mondatja? Képzeld, én is adtam aprót egy kéregetőnek a múltkor, de nem kötöttem az orrára, hogy hétvégenként meg a templomba járok.

Tudod a keresztények ellentétben veled, nem verik nagy dobra, hogy jótékonykodnak. Ha adnak egy kis pénzt vagy ételt, nem kezdik el mondogatni, hogy "azért adtam, mert a templomba járok". Bármi hihetetlen számodra, hogy sokan nem kérkednek.

Számomra nagyon magas (vagy annyira alacsony, hogy képtelen vagyok megérteni) ez a logika, amit felvázoltál.

Vidiripi

"Beszélgettem egy magyar hajléktalannal Londonban, sok országban járt európában, meghívtam reggelire, s ő mondta, hogy sokkal több segìtséget kapott utcai emberektől, mint a templomokban, ahol a legtöbb helyen csak azt mondták neki, hogy imádkozz, majd az úr megsegít, semmi több!"

Vajon hogy jut el egy magyar hajléktalan Londonba?

"Persze nem mindenhol, de én is ezt látom sok helyen üzletet csinálnak a vallásból, az én családom is Baptista,..."

S milyen üzletet csinálnak a vallásból?

"...unokanővérem is megkérdezte tőlem amikor autóztunk Budapesten, hogy "minek adok a hajléktalannak 200 forintot a piros lámpánál, úgy is alkoholra költi" én meg azt válaszoltam neki,; "hogy ezzel csak kibújsz a segítségnyújtás alól" !"

Az unokanővérednek részben igaza van! Ugyan is sokan valóban alkoholra költik. Személyes tapasztalatom. Én azt csináltam hogy nem adtam a kéregetőknek pénzt. Ugyan is a legtöbbször azzal jönnek oda hogy X ideje nem evett adjak neki egy kis pénzt. Mondom neki hogy nem adok pénzt de keressünk egy boltot és veszek neki ételt. Na itt szokott elvérezni az illető személy. - Neki inkább a pénzt adjam. Egy éhes ember nem utasítaná vissza az ajánlatot hogy ételt vesznek neki.

De van pozitív tapasztalatom is az hogy eljön a boltba vagy megvár a bolt előtt és elfogadja az ételt és ott előttem el kezd enni.

- Kérdező azzal a 200 forinttal tényleg segítettél? Mert szerintem nem segítettél. Mert azt a pénzt nagyobb eséllyel költi alkoholra vagy cigire mint ételre. Ezért is jobb ételt venni mert akkor biztosabb lehet benne az ember hogy valóban segített. Mert ha piára költi akkor azzal csak a kocsmárost segítetted de nem a hajléktalant!

Érdekesek az "éhező" emberek. Felajánlod neki hogy veszel ételt de neki a pénz kell és amikor rájön hogy azt nem kap akkor elkezd szidni.

"Sokan csak mű segítséget adnak nekik; eljátszák hogy segíteni akarnak, azután mégsem...szerintem ha minden ember úgy gondolkodna mint az unokanővérem, akkor sokan éhenhalnának, vagy megfosztanánk őket emberi méltóságukban!"

Az nem emberi méltóság hogy nem fogadja el az ételt csak a pénzt?

200 ft pedig nem segítség nyújtás és a helyzet az hogy nem is lehet állandóan adogatni a pénzt. AZ igazi segítség az lenne hogy normális lakhelyhez és olyan munkához juttatni a rászoruló embert hogy az képes legyen eltartani magát! Na az már igazi segítség lenne a száméra. Lényeges az alkalmankénti segítség nyújtás de az ilyen segítség hosszútávon semmit nem változtat meg egy hajléktalan életében.

Megkérdeznéd unokanővéredet hogy ő milyen segítséget tudna adni a hajléktalannak vagy hogyan kellene neki segítséget nyújtani?

Ugyan is ha zavar az hogy ő ilyen talán rálehetne vezetni arra hogy lehetne segítőkészebb.

Volt hogy kapott pénzt az a hajléktalan s amikor figyelve lett hogy mit is vesz bizony nem ételt vett hanem piát! Ezért írtam hogy részben igaza van unokanővérednek. De van kivétel csak az ritkább!

Aki pénzt ad a kéregetőnek,teljes bizonyossággal,annak egészsége rombolását támogatja!

Minden kéregetőnek adott pénz,alkoholra,dohányra,drogokra van elköltve,s így minden pénzt adományozó lejjebb löki a gödörben,a kéregetőt!

A civilizált országok segélyszervezetei zöme keresztény közösségekre épülnek,akik felkészült módon,a megfelelő segítséget nyújtják a rászorulóknak.Ők,valóban segítik a rászorulót!

Az álláspontod ugyanolyan demagóg, mint annak, aki senkinek nem akar segíteni, mivel úgyis elinná. Amikor eléd áll valaki, akkor lejön róla, hogy segítségre van szüksége, vagy csupán tarhál. Ha valaki segítségre szorul, és módunkban áll, akkor kell segíteni! A tarhálóknak azonban nem, de te adhatsz nekik is.

Az üzletről pedig az jut eszembe, hogy nagyon gyakran a koldulásból csinálnak üzletet. Ez is olyan, mint a neten keringő évtizedes hoaxok, mindig van pár palimadár, aki nem ismeri, pedig már évtizedes az ismeretük is. De egy újszülöttnek minden vicc új. Ahogyan a ragadozók is felosztják maguk között a vadászterületet, és nem hagynak vákuumot, így az az eset is gyakori, hogy az utcán kolduló embereket ugyanúgy futtatják, mint a prostituáltakat. Ezalatt azt értem, hogy a "műszak" végén ugyanúgy kiforgatják a zsebeiket, mint azoknak, illetve a körbe nem tartozókat ugyanúgy elüldözik a "revírjükből", mint a prostituáltak esetében, mert rontják az üzletet. Akkor segítenél ezeknek az embereknek, ha ki tudnád szabadítani őket a "pártfogóik" felügyelete alól. Az más kérdés, hogy vajon mindegyik akarná-e ezt a függetlenséget? Ezt ők tudnák megmondani. Az is előfordul, hogy egy színesen öltözött hölgy, karján gyerekkel kér ennivalóra a kicsinek. Aztán kis idő múlva, egy másik hölgy jön - hasonló a feeling - ő is ennivalóra kér ugyanazzal a gyerekkel a karján, ugyanannak a gyereknek. Volt, hogy lementem az EMKE-aluljáróba, és egy kisfiú kért tőlem egy pár forintot. Mire a túloldalra értem, már nyolcan-tízen voltak, és mindegyik a markát tartotta. Nehezen szabadultam a gondolattól, hogy a tevékenységük szervezett volt. Annak idején, amikor rendszeresen átmentem a Kolosy téren, volt egy asszony, aki minden szombaton elvesztette a hazafelé érvényes jegyét, és arra gyűjtött, hogy hazautazzon. Valószínűleg nagyon drága lehetett a jegye, hogy egészen addig gyűjtött rá, amíg valaki nem hívta rá fel a figyelmét a biztonsági szolgálatnak.

Eszembe jut egy régen élt keresztény ember gondolata, "ha nem volnának bolondok, a csalók nem tudnának megélni". Sajnos azonban a csalás továbbra is virágzó üzletág. Éppen ezért az ember bölcsen teszi, ha megnézi, kinek segít, ugyanis nincs mindenki bajban, aki segítséget kér, van, amikor éppen az kerül bajba, aki segíteni próbál, illetve nem mindenki számára segítség, ha pénzt adnak neki. Az is előfordul, hogy valaki nem pénzt ad, hanem ennivalót. Van, aki megköszöni és elfogadja, de van, aki felháborodik, hogy neki bizony pénz kell. Ha éhes volna, akkor nem így reagálna. Valamikor, amikor még hamvaszöldek voltak a füleim, azt találtam mondani, egy keresztény ismerősömnek, hogy amennyiben tényleg alkoholra költi egy kéregető ember az általam adott pénzt, az nem az én felelősségem. Azt mondta, ez igaz, de az az én felelősségem, hogy mire költöm a pénzemet. Ebben pedig neki volt igaza.

Végül egy vicc:

"A kéttornyú katolikus templom mindkét tornya tövében a bejárat két oldalán

ül egy koldus. Az egyik Kohn, fekete kaftánban, hosszú pajesszal, fején a

sábeszdekli, ahogy illik, fekete kalapja előtte letéve. A másik amolyan rongyosan, ahogy

egy átlagos koldus szokott kinézni.

Jönnek ki a hívek, az adakozókedv ilyenkor még nem hagy alább, de Kohnnak

csak nem tesznek szinte semmit, mindenki inkább a másik koldust választja.

Pár hét múlva a plébános megsajnálja Kohnt, és a mise után odamegy hozzá,

amikor már mindenki elment, lehajol hozzá, és halkan magyarázni kezdi:

- Idefigyelj, Kohn, én nem akarok beleszólni a dolgaidba, de őszintén szólva

nem csodálkozom, hogy te sokkal kevesebbet kapsz, mint ott az a másik koldus...

Tudod, ennél a templomajtónál... ebben a kaftánban és kalapban, ezzel a

pajesszal... Nézd meg azt a másik koldust! Az egész másképp néz ki, mint te, neki sokkal

többet tesznek. Hidd el, ha elmennél és levágatnád a pajeszodat és átöltöznél,

mindjárt másképp mennének a dolgok, és sokkal jobban keresnél!

Kohn megköszöni a tanácsot, a plébános visszamegy a templomba, Kohn pedig

feláll, és átsétál a másik koldushoz:

- Te képzeld, Grün, a plébános úr akar minket üzletre tanítani..."

Gratulálok a privát üzenetedhez, amiben leírtad, hogy ugyan minek menjél szociális munkára? Akkor ide is leírom mély megvetéssel, hogy mi ingyen járunk oda dolgozni és neked is ezt ajánlottam, ezt jelenti a szolgálat. De te annyira el vagy szállva magadtól, hogy már se kép, se hang.

És azt is írtam, hogy apám hajléktalan volt, tehát én pontosan tudom, mivel volt alkalmam megismerni azt a közeget, hogy ki miért kerül oda és miért van ott. Gratulálok a nevelésedhez.

És itt egy jó példa:

[link]

Kedves Kérdező!

Nincs statisztika, ami alátámasztaná az a kérdésed igazságtartalmát. Az írásod alapján nem vagy annyira unintelligens, h egy-két negatív példára alapozd a látásmódod. Hadd világítsam meg ezt a másik oldalról: akiket te "vallásosaknak" nevezel, azok is adakoznak, általában az egyházukon keresztül. A person-to-person adakozás csak egy része azoknak a lehetőségeknek, ami a rendelkezésünkre áll. Van aki a személyes választja, van, aki a személytelent.

Ha adok az éhezőnek/kéregetőnek/vonatjegyre gyűjtőnek, én face to face szoktam tenni. Aki maga alá ürít és vizel, azokat az embereket nem támogatom: az én segítségem nélkül is elérik a céljukat. Aki ki akar törni -hajléktalan újságot árul például- azokat inkább támogatom. (Igen, van, aki vonatjegyre gyűjt, bármilyen meglepő is.)

Abba, h mindenki megmenthető-e v sem, nem akarok állást foglalni. H "érdemes-e" szocmunkásnak menni, abban sem. Ez kinek-kinek a maga ügye, mint az is, hogy ki milyen mélységben vesz részt egyéb közügyekben. Mindenkinek megvan ehhez a maga motivációja, ki vagyok én, h állítsam, az én megközelítésem a legjobb?

Aki támogatni akarja a hajléktalanokat, de nem bízik benne, h nem isszák el, az vegyen nekik kaját.