Miért olyan fontos a Szentháromság? Nélküle nem lehet valaki keresztény?

Ne kèrdezz ilyet.

1. Azèrt mert már törtènelem

2. Ha ez miatt veszel össze másokkal, vagy mások egymással, annak Jèzus sem örülne.

Fontos e vagy sem? Fontos azoknak, akik elfogadják a níceai zsinat által hozott értelmezést, miszerint Jézus Isten és egyenrangú az Atyával, és a Szent Lélekkel. Nem fontos azoknak, akik ezt nem vallják. Ha megtekintjük jelen korunkat, akkor láthatjuk, hogy talán soha nem tapasztalt megosztottság van a magukat keresztényeknek vallók körében.

Ha van tízezer gyülekezet, valószínűleg mindegyik egy kicsit máshogy gondol valamit. A kérdés csak az, hogy a radikális kérdésekben összhangban vannak e avagy sem.

A Szentháromságot a magát kereszténynek vallóak legnagyobb része hiszi, ehhez képest elenyésző azok száma, akik nem vallják.

Érdekes, hogy a legnagyobb misztériumokat, az ember az életében próbálja megérteni, viszont a legfontosabb válaszok, csak a halál után lehetnek elérhetőek, már ha elérhetőek lesznek.

A vallások, vagy vallásokon belüli rivalizálás is igazából értelmetlen, mert hiába is az igazság érzése, és hite, amíg az egyén meg nem hal, nem tudhatja pontosan igaza volt e vagy sem. Lehet mélyen hinni egy szent könyvben és azt mondani "bizony én tudom biztosan, hogy mi fog történni a halál után, mert az Isten leíratta" de valójában nem tudhatja senki sem.

A halál egyben a kérdés, és maga a válasz is.

Maga a Szentháromság mint kifejezés persze nem fontos, hanem Jézus személye a fontos.

Elfogadhatod egyszerű emberként, csak akkor a Bibliából jó pár részt ki kell húznod (többek közt Jézus saját szavait is), és ki kell herélned az evangéliumot.

Akkor viszont ott tartunk hogy az én hitemnek az alapja hogy "ez áll a Bibliában", a te hitednek az alapja meg hogy "összeválogattam a Bibliából azokat a részeket amik tetszettek".

Az evangélium kiherélése alatt ezt értem:

Bűn -> büntetés

Tehát ha valaki el akarja venni a büntetésedet, annak az embernek bűntelennek kell lenni. Erre egy egyszerű ember nem képes.

Van erre egy jó hasonlat:

A bíró a saját gyereke ügyét tárgyalja. Kiszabja a büntetést (mivel a törvény az törvény), de odamegy a gyerekéhez, és ki is fizeti helyette, mert szereti.

Nem Isteni, vagy Bibliai tanítás, így nem hogy nem fontos, de ellene megy az tiszta és igaz imádatnak.

A háromságot azok kezdték el tanítani a keresztény tanítás részeként, hogy, a nem keresztény embereknek engedményeket tegyenek az elképzelt Istenképükhöz, de azért "keresztényekké" váljanak,

Valamint maga Jézus is kihangsúlyozta, hogy sem rangban sem életben nincs egyenlőség közte és az Atyja között.

"Valamint maga Jézus is kihangsúlyozta, hogy sem rangban sem életben nincs egyenlőség közte és az Atyja között."

pont ezért akarták megölni, mert egyenlővé tette magát Istennel ...

"Legyen a fia,de mitől Isten?"

Ismertem egy embert, volt egy fia. A fia ember?

Amúgy képletesen a fia, mert Jézus a testben megjelent teljesség, az abszolútum, az Isten. A zsidóknak nem Aquinói Tamás féle szuperteológiában beszélt Jézus, ezért használta a fiú kifejezést

Kedves 8-as:

Jézus maga jelenti ki, hogy Ő egy Istennel. A zsidók ezt értik is, hiszen nem véletlenül ítélik halálra. Jézus nem ellenkezett.

Emellett a Szentháromságnak nem a megnevezése a lényeg, azt tényleg később hozták be, amikor világossá vált Isten akarata. Jézus is, és a Szent Szellem is pont ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint az Atya. Ez lehet ellentmond a logikának, de a szívben kell érezni az igazságot.

Az érdekes még az, hogy akik ellenzik a Szentháromságot, azok a logikával védekeznek, de más tanításokban meg ellene mennek a logikának. Így nem lehet egységes tanítást alkalmazni.

Jézus emberi életében aláment az Atya akaratának, mert Istenként nem tudott volna meghalni. Egyszerre kellett Istennek, és embernek lennie. A Jehova Tanúi, akik nem fogadják el Jézus Istenségét, ők ebből az időből való idézetekkel próbálják meggyőzni magukat és másokat, hogy Jézus csak egy alárendeltje az Atyának.

És érdekes, hogy ennél a témánál azzal támadják a katolikus egyházat, hogy hazudnak, miközben a saját tanításaikban meg kijelentik, hogy Isten idővel egyre több tudást bíz rá az emberekre, így bizonyos tanítások csak később érnek be, és később érthető meg.

Ezzel már saját maguknak is hazudnak, hiszen ha még nincs Isten által minden kinyilatkoztatva, akkor még ki tudja mik derülnek ki, így nem támadhatnának olyan dolgokat, amik még akár kinyilatkoztatás alatt állhatnak.

A tan tagadásának alapja A tan elfogadását kezdettől fogva nehezítette a görög filozófiai gondolkodás elvont, kategorizáló jellege és az emberi nyelv alkalmatlansága egy, a tapasztalati világunkétól teljesen eltérő valóságnak, az egészen más istennek a leírására. A trinitástan pontos megfogalmazásához igazából emiatt volt szükség három évszázados dogmatikai vitákra. A tan tagadói mind racionalisták: az írott kinyilatkoztatást emberi logikával bírálják felül, a görög szöveget tévesen értelmezve fordítják, esetenként meg is hamisítják. Az emberi logikába beleférő, emberi gondolkodásnak megfelelő „Isten” azonban csak az emberi fejekben létező bálvány.

A trinitástan lényege Az általános elképzeléssel szemben a tan nem megmagyarázni akarja, hogy miként létezik Isten - ki fogná fel a Magasságosl?! -, hanem csak tanúságot tesz arról, amit Isten önmagáról tudtunkra adott a Szentírásban. A tan nem állítani akar, hanem olyan hamis állításoknak akarja az elejét venni, amelyek az írás állításainak is ellentmondanak. A keresztény teológia a Szentírás igchelyeinek egyszerű értelme és összefüggései alapján hirdeti azt, amit nem akar, mert nem tud az emberi logikába bepréselni: az egyetlen Isten három egylényegü személyként egyetlen Isten. Nem pusztán „egy” egyedüli, magányos isten (unitarizmus), sem „három” külön isten (triteizmus), sem egy „három alak” mögött rejtőző, lényegében ismeretlen negyedik (modalizmus). Az, hogy egy Isten van, hogy Isten három személy, és hogy mindhárom személy Isten, nem teológiai találmány, hanem az írás tanúságtétcle.

A Szentháromság paradoxona. A személyek paradox módon egyszerre megkülönböztethetők és szélválaszt- hatatlanok, s ez az emberi logika halárain túli valóságot tükröz: - Az Atya a Fiútól megkülönböztethető (Jn 1:1-2, 3:16, 5:20, 17:24, Zsid 5:7-9,7:25 IJn 2:1) és szétválaszthatatlan (Jn 10:30, 14:8-11). - Az Atya a Lélektől megkülönböztethető (Jn 14:26, Róm 8:26-27, lKor 2:10-11) és szétválaszthatatlan (Jn 4:24, Róm 8:15). - A Fiú a Leiektől megkülönböztethető (Jn 14:16, 16:7) és szétválaszthatatlan (lKor 6:17, 12:3, 15:45, 2Kor 3:17, Zsid 10:29).

1.5 A Szentlélek nemcsak erő vagy lelkűiét. \ Szentlélek a Háromság tagja, maga Isten. Személy, aki megismerhető (Jn 14:17), értelmes (Csel 15:28, lKor 2:10-11, Róm 8:27), érez (Ef 4:30, Róm 15:30), akar (lKor 12:11), kényszerít (Csel 20:22), cselekszik (Csel 16:7. 10), erőt ad a cselekvéshez, de ő maga nem egyenlő az erővel, amelyet ad (Lk 4:14, Csel 1:8,4:31, 10:38, Róm 15:13, IThessz 1:5, lKor 2:3-5). A Lélek ugyanis beszél (Csel 8:29, 13:2, Jel 2:7, 22:17, Róm 8:26), tanúskodik (Jn 15:26, Csel 20:23, IJn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), tanít (Un 2:20.27) és emlékeztet (Jn 14:26), illetve közben is jár (Róm 8:26-27). A Szentlélek vezetése Isten vezetése (Csel 16:6-10), az ő lelki ajándékai az Úr Isten ajándékai (Ézs 48:16 vö. lKor 12:4-6), neki hazudni annyi, mint Istennek hazudni (Csel 5:3-4.9), őt káromolni istenkáromlás (Mt 12:31-37).

26

A Szentlélek az Úrnak (Csel 8:39), az Atyának (Mt 10:20, Jn 15:26), a Fiúnak (Róm 8:15, Gál 4:6), Jézus Krisztusnak (Csel 16:7, Róm 8:9) egy szóval Istennek (Róm 8:14, lKor 3:16) a Lelke. A „Lélek” szó egyébként héberül rúah, ami nőnemű szó, görögül lo pneuma, scmlcgcsncmű szó. Jézus mindig az ekeinosz hímnemű, személyre utaló névmással beszélt róla. A Lélek személy és Isten volta az alapján is világos, hogy nélküle nem lehet megismerni a Fiút és az Atyát. A Lélek Isten voltát a Fiú kinyilatkoztatásából ismerhetjük fel, de a Fiú Isten voltát csak a Szentlélek által lehet felismerni. Ha a Szentlélek csak személytelen erő lenne, akkor nem lett volna szükség a róla szóló, és az Ószövetségen túlmutató kinyilatkoztatásra, illetve a Fiú és az Atya megismerése sem lenne lehetséges általa. A Szentlélek személy voltál teszi világossá az is, hogy Jézus önmaga helyett mint „másik” Pártfogót vagy Vigasztalót küldte cl a Lelket, hogy a paraklétosz szó hímnemű. és már jelentésénél fogva is csak személyt takarhat, illetve hogy az egyház nemcsak az Atya és a Fiú, hanem a Szentlélek „nevében” is, azaz a tőle kapott felhatalmazással keresztel. A Lélek ugyanakkor nyilvánvalóan nem hasonlítható a mennyei „szolgáló Iclkckhcz” (Zsid 1:14), mert azok mind helyhez kötött szellemi testtel rendelkeznek, a Szentlélek mindenütt jelenvaló volta viszont Isten tulajdonsága (lásd 4.1). A Szentlélek Isten minden más tulajdonságában és tettében osztozik, csak a Lélek imádatáról nem találunk adatot. Ennek az az oka, hogy a Szentlélek a Fiúról tanúskodik, és a Fiúba vetett hitre akarja elvezetni az embert. Mivel azonban Isten maga is pneuma, és a Lélek a Fiútól és az Atyától elválaszthatatlan, sőt Isten volta is kétségtelen, az egyház az Atyával és a Fiúval együtt (!) imádja. A Szentlélek Isten voltának első tagadói a 4. századi ariánusok és fél- ariánusok követői közül kerültek ki. A níccai hitvallás azért nem foglalkozott részletesen a kérdéssel, mert Jézus személyével volt elfoglalva. Az ariá- nus irányzatok a Lelket vagy csak isteni erőnek tartották, vagy a Fiú teremtményének („az Atya unokájának”). A pneumatológiai vitákat a konstantinápolyi (381) és a kalcedoni (451) zsinat hitvallása zárta le.

A trinitástan bibliai alapja az a tcny, hogy a Háromság tagjai Isten tulajdonságaival rendelkeznek, s hogy amit tesznek, azt csak Isten teheti:

Egyetlen Isten van (5Móz4:39, 6:4, Ézs 43:10, lTim 2:5, Jak 2:19).

Isten (5Móz4:35) Atya (Jn 6:44-46, Róm 1:7, lKor 8:6, Ef 4:6), Fiú (Jn 1:1.18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Ef 5:5, Tit 2:13, ÍJn 5:20) és Szentlélek (Mt 12:31-37, Csel 5:3-4, 16:6-10) Isten.

Úr az Atya (Mt 11:25), Fiú (Lk 1:43, 2:11, 13:15, Jn 20:28, Csel 2:36, Róm 1:4.7, 10:9, lKor 1:9, 8:6, 12:3, Fii 2:9-11, Kol 3:24, lTim 6:14-15, Júd 4, Jel 19:13-16), Szentlélek (2Kor3:17, lKor 6:17, 12:3) Isten (5Móz 10:17, Zsolt 10:16,29:10, Jer 10:10, Csel 17:24, lTim 1:17, Jel 1:8, 11:7, 22:5-6).

Örökkévaló az Atya (Jn 5:26), Fiú (Jn 8:58, 17:5, Zsid 7:24-25, 13:8, lTim 6:13-16), Szentlélek (Zsid 9:14) Isten (Róm 1:23, 16:26, lTim 1:17, 6:16).

Szent az Atya (Jn 17:11), Fiú (Lk 1:35, Jn 10:36, Mk 1:24, Csel 2:27, Jel 3:7), Szentlélek (Lk 4:1, Csel 10:38, Jn 14:16, 20:22, lKor 12:3, 2Pt 1:21) Isten (3Móz 11:44, 19:2, ISám 6:20, Ézs 6:3, lPt 1:15, Jel 4:8, 15:3-4).

Mindenütt jelen levő az Atya (Mt 6:6), Fiú (Mt 18:20, Ef 1:23, Kol 1:16-17, Zsid 1:3), Szentlélek (Zsolt' 139:7-12, Jn 14:17) Isten (lMóz 1:1, Péld 15:3, Csel 17:28).

Mindentudó az Atya (Mt 6:32, 10:29-30), Fiú (Jn 2:25, Kol 2:3), Szentlélek (lKor 2:10-11) Isten (Róm 11:33, Zsid 4:12-13, Zsolt 44:21-22).

Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), Fiú (Ml 7:29, 28:18, Zsid 1:3, Jel 1:8), Szentlélek (Zak 4:6, Lk 11:20) Isten (lMóz 17:1, 2Móz6:3, Mt 19:26, lTim 6:14-15, Jel 19:6).

Teremtő az Atya (Jn 14:2), Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16-17, Zsid 1:2-3.10), Szentlélek (lMóz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30) Isten (lMóz 1:1, Csel 17:24, Zsid 11:3).

Gondviselő az Atya (Mt 6:11.25-34, Csel 17:24-25), Fiú (Jn 10:10-11, Róm 8:35), Szentlélek (Jn 14:16) Isten (Fii 4:19).

Az ítélet az Atya (ÍR 1:17, Mt 10:32-33), Fiú (Jn 5:22-27, 2Kor 5:10), Szentlélek (Jn 16:7-15) Isten (Róm 2:1-16, 14:10, Jel 20:11-15) kezében van.

24

A megváltás az Atya (Un 4:14, Jn 3:16, 17:4, 18:11), Fiú (Mt 26:28, Jn 1:29, ÍJn 2:2,4:10), Szentlélek (Zsid 9:14) Isten (2Kor 5:1, Csel 20:28) müve.

Jézus feltámadása az Atya (Rém 6:4, Csel 3:26, IThessz 1:10), Fiú (Jn 2:19-21 10:17-18), Szentlélek (Rém 1:4, 8:1 l)Isten (Zsid 13:20, Csel 13:30,17:31) műve.

Az újjáteremtés az Atya (lPt 1:3), Fiú (Jn 5:21,4:4, 2Kor 5:17), Szentlélek (Ez 36:25-27, Jn 3:3-8, Tit 3:5) Isten (Un 3:9) műve. A megigazulás az Atya (2Kor 5:19), Fiú (Rém 5:9, 10:4, Gál 2:17, lKor 1:30, 2Kor 5:19-21), Szentlélek (1 Kor 6:11, Gál 5:5) isten (Rém 3:30,4:6,8:33) műve.

A megszentelődés az Atya (Júd 1. Jn 17:17), Fiú (Zsid 10:14, Ef 5:26, Tit 2:14, lKor 1:30), Szentlélek (IKor 6:11, lPt 1:2, 2'fliessz 2:13) Isten (2Móz 31:13, IThessz 5:23, 2Kor 7:1) müve.

A dicsőség egyedül az Atya (Róm 6:4, 15:6, Fii 4:20, Ef 1:17), Fiú (Jn 1:14, 12:23, 13:31-32, 17:4-5, Zsid 1:3, 13:21, 2Pt 1:17, 3:18, 2Kor 4:3-6, Jak 2:1, Jel 5:12), Szentlélek (lPt 4:14, 2Kor 3:18) Istené (Zsolt 108:6, Ézs 6:3, 40:5, 42:8, 60:1-2, Róm 1:21, 11:36, lPt 4:11, Jel 4:11).

Az imádat egyedül az Atya (Jn 4:23-24), Fiú (Jn 5:23, 9:35-38, Fii 2:6-11, Zsid 1:5-6), Szentlélek (Jn 4:23-24?) Istené (5Móz 6:4.13-15, Mt4:10, lKor 14:25, Jel 4:8-10, 19:10).