A gazdagság veszélyes a Biblia szerint, de csak a pénzben mérhető gazdagság az? Mit gondoltok az alábbi írásról?

Jakab 1:9-11, "A szegény sorsú testvér legyen büszke méltóságára; a gazdag viszont megalázott voltára, mert elmúlik, mint a mező virága! Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet. A virága lehullik, és szépsége oda. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is."

De mit is jelent ez pontosabban? Amikor Jakab élt, akkor a nagyon gazdagok között voltak csak olyan kényelmes körülmények között élők, mint manapság egy átlag magyar. Szóval kik a gazdagok, akikre elsősorban Jakab gondolna manapság? Szerintem, akik fizikai és érzelmi terhek nélküli életet VÁLASZTANAK, akik mindenféle szenvedést kerülni próbálnak, megfutamodnak a kemény feladatoktól, azt csinálják, ami nekik tetszik. Sátán ezzel is kísértette Jézust a pusztában: minek szenvednél, lépj ki belőle, változtasd a követ kenyérré! Ezt tanítja a buddhizmus, a reiki, a krisnások: lépj ki a szenvedés világából, elégítsd ki a testi és érzelmi szükségleteidet saját magad, bármi is legyen az ára lelkileg. A keresztények nagy része meg talán ennek az ellenkezőjét mondja, de képmutató módon ugyanezt CSINÁLJA. Jézus követésében benne a van nem csak a kényelmetlenség, hanem akár a szenvedés vállalása is: nehéz a mennyországba bejutni (ApCsel 14:22)!

És mi a mai "gazdagok" jellemző vállalkozása, amiben elsorvadnak, amiről Jakab ír? Nem arról is, amit szintén mond később, hogy nem lehet egyszerre a világ barátainak lenni, és Istennel is jóban lenni? Nem lehet egyszerre magunkat, evilági célokat építeni, és Isten Országát építeni. Hányan próbálnak meg a keresztények közül is a világ kedvében járni, minél jobban elnyerni az ismerőseik, munkatársaik, rokonaik kegyeit, minél elfogadottabbá válni abban a körben, ahol mozognak! De ez azzal jár, hogy olyan tanokat fognak hirdetni, amelyek mindenkinek tetszenek (mint pl. hogy a hit elég, a cselekedetek nem valami fontosak), és maguk sem veszik észre, hogy lelkileg egyre inkább elsorvadnak, elsatnyulnak, és észre sem veszik, csak a külsejük őrzi a kegyesség látszatát, de annak az ereje sehol sincs, mert csak üresen járatják a szájukat, de szinte semmit sem tesznek meg, ami nehéz lenne! Ráadásul a többi képmutató még dicséri és biztatja őket: olyan jó ember vagy! Akkor már jobb lenne, ha mint egy pogány, őszintén felvállalnák, hogy ők önmagukat meg a kényelmet, jólétet szeretik, és Isten parancsai nem érdeklik őket, mint hogy a mézes-mázos szavaikkal elleplezzék a gonoszságukat. Mert sok ember, aki szeretné Istent keresni, az ilyen képmutatók miatt undorodik meg Istentől. Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy elforduljanak a szent parancsolatoktól. Ez van, ha a valaki csak olvassa az Igét, de nem tartja meg: egyre tovább megy a hazugságokban és mások megtévesztésében, magát is teljesen becsapja. De lesz egy ítélet, egy durva felébredés a "kényelmes álomból," amikor meglátják magukat az igazi, lelki tükörben, hogy a lelkük még az általuk lenézett pogányoknál is ocsmányabbá vált, és olthatatlan tűzben fogják megégetni őket.

Olyan könnyű észrevenni, ha a testedet vagy az érzelmeidet fenyegeti valami veszély, és elmenekülni. Ostoba! Azt nem veszed észre, hogy a "gazdagság," vagyis a tested és érzelmeid kényelmére törekvés tönkreteszi a lelkedet? Miért nem menekülsz, miért nem védekezel?