Keresztény nőket kérdezem, hogy akkor most hogy nézzen ki egy hívő asszony vagy lány?

Ennek a kérdésnek semmi köze a valláshoz, kizárólag az ízlésedhez. Én sem értem egyébként, minek annyi ékszert hordani, hogy el se bírja az ember, sminkelni is ritkán, alkalmakra szoktam csak, mert túl sok idő, macera és a bőrömnek se tesz jót. Nem feltűnő ékszereket hordok, de inkább a jelképes, mint az esztétikai értéke miatt.

Viszont mindezt nem azért, mert keresztény vagyok, hanem egyszerűen csak azért, mert így érzem jól magam.

Ne azért ne hordj, mert szerinted nem illik egy keresztény nőhöz, és ne azért hordj, mert a férjed elvárná tőled. Egyszerűen viseld azt, amiben jól érzed magad, és ami kifejezi az egyéniséged.

Azért ha belegondolunk még úgy 80 éve hordtak kendőt a férjezett asszonyok, tehát nem kell az ókorig visszamenni ezért a szokásért. Pl. mifelénk még ma is hordanak (de inkább az idősebb korosztály). Tehát a kendőben nincs semmi kivetnivaló, ha valakinek tetszik, hordja, de nem elvárás.

Szerintem egy normális értékrenddel rendelkező keresztény nő tudja, hogy mi az, amit hordhat és mi az, ami már nem annyira fér bele. Az ízléses ékszerekkel semmi gond nincs. És igazából a sminkkel sem, ha nem túl kihívó (én mondjuk nem sminkelek).

1Tim

2,9 Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem [1 Pét. 3,3.6.] hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,

2,10 Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.

Egyértelmű: Tisztességesen, mértékletesen. Nem kirívóan.

Mondd el a férjednek, hogy nem szereted a "karácsonyfát". :)

Ha már egy férjnek erre kell hivatkoznia, hogy ő a fárj, ott elég nagy problémák vannak.

Kölcsönös tisztelet az a dolog, ami tőletek jó eséllyel a lehető legtávolabb áll, ugyanis az ott kezdődik, hogy nem erőszakolom a másikra az akaratom, nem rajta vezetem le a saját feszültségem, és más hülyesége miatt nem őt alázom meg lehetőleg minél több ember előtt - ezt most csak mint kölcsönös tisztelet alappéldái mondom, az előző kapcsolatom folyamatosan amiítt hisztizett, hogy én nem tisztelem őt, miközben ő művelte ezeket velem.

Azt azért látom, hogy egyik részről te is túlzásokba estél, más részről viszont a huszonegyedik században élünk, és nagyon nem úgy néz ki a történet, hogy az van, amit a férj mond.

Az én problémám nem az lenne, hogy mit hordjak. Hanem az, hogy vajon tényleg egyenrangú férj-e, akit te itt lefestesz.

Vagy képesnek mutatkozol eldönteni, mit szeretsz hordani, mitől, miben érzed jól magad, vagy nem. Ha az előbbi, akkor legfeljebb eldöntöd, ebből a férjed minek örülne, és azt hordanád. Ha nagyon muszáj, meg is kérdezheted, de amelyik asszony ezt nem tudja... Ha viszont képtelennek mutatkoznál, akkor azt nem nevezném házasságnak. Se keresztényi, se más értelemben.