Az apokrif iratokat mire fel írták?

#8 Az, hogy ki tévelyeg egy érdekes téma. Rendszeresen érvelnek a kereszténynek vallott emberek arról, hogy "onnan lehet tudni, hogy a Biblia Isten szava, hogy nem hagyta Isten elveszni a szavát, sem megváltoztatni stb"

A probléma ezzel az, hogy ha bármelyik nagy birodalom vallását vizsgáljuk meg, ugyanez elmondható mindegyikről, vagyis állíthatták az, hogy bizony a több száz éves hitgyakorlat az isteni vezetésnek köszönhetően nem veszett el.

Egyiptomban a halottak könyve, mint a kereszténységben a Biblia ugyanezt a szerepet kapta, és az ottani emberek több száz éven keresztül tökéletesen megvoltak róla győződve, hogy az egyiptomi istenek nem hagyják, hogy egy szó is elvesszen az isteneik szavából, ezt még az is alátámasztja, hogy, amikor egy fáraó megpróbált egyistenhitet bevezetni a birodalomba, a halála után a templomait lerombolták, az iratait, írásos emlékeinek legjavát elpusztították, és a régi hitvilágot képviselő papok, ki is jelentették, hogy bizony az isteneink visszaállították az igazi rendet.

Ugyanez elmondható a Enúma Elishről is az óbabiloni teremtés mítoszról, hogy minden szavát tökéletesen hitték az akkori birodalom hívei, és mindaddig el is hitték, hogy az isteneik megtartják őket, amíg Babilon el nem bukott.

De a Görögöket, és még jó néhány nagy birodalmat fellehetne ide példaként hozni, akiknek szent iratai évszázadokon keresztül látszólag sebezhetetlennek tűnt, addig, amíg a birodalom el nem bukott. Az akkori emberek, pontosan ugyanazt érezhették, mint most a keresztények, töretlenül hittek az isteneikben, az istenükben, és a hozzá kapcsolódó irataikban.

Ha valaki nyitott szemmel jár, akkor már jó pár évtizede látható, és az elmúlt években egyre inkább észrevehető lett, hogy a nagy vallás vezetők, egy új világ vallás bevezetésén munkálkodnak, erről is rengeteg információ megtalálható, amik kétséget kizáróan arra mutatnak, hogy pár évtized múlva, vagy száz év, vagy évek múlva, egy újabb világ vezető vallást kívánnak bevezetni, amit az akkori hívek, majd legalább annyira igaznak fognak hinni, mint most a kereszténység a Bibliában leírtakat.

Szia

Ezt találtam róla:

A görög a·po ʹkrü·phosz szó eredeti jelentése ’gondosan elleplezett’, ’gondosan elrejtett’; három bibliai szövegrészben szerepel ebben az értelemben (Mk 4:22; Lk 8:17; Kol 2:3). Iratok vagy írások jelzőjeként eredetileg olyan művekre utalt, melyeket nem olvastak fel nyilvánosan, vagyis mások elől ’elrejtettek’ voltak. Később azonban azt a jelentést is társították hozzá, hogy ’hamisított’, illetve ’nem kanonikus’, és napjainkban általában azoknak az iratoknak a megnevezésére használják, melyeket a római katolikus egyház a bibliai kánon részévé nyilvánított a tridenti zsinaton (1546). A katolikus írók deuterokanonikusnak nevezik ezeket a könyveket, mely szónak a jelentése ’másodlagosan (v. utólagosan) kanonizált’, így különböztetve meg őket a protokanonikus, vagyis a mindig kanonikusnak tekintett könyvektől.

Az apokrif iratok közé tartozik Tóbiás könyve, Judit könyve, A bölcsesség könyve, Sirák fia könyve, Báruk könyve, a Makkabeusok első és második könyve, Eszter könyvének kiegészítései, valamint Dániel könyvének három kiegészítése: A három ifjú éneke, Zsuzsanna története, Bél és a kígyó története. Nem tudni, hogy pontosan mikor íródtak ezek a könyvek, de a bizonyítékok azt mutatják, hogy csakis az i. e. II. vagy III. század után íródhattak.

Bizonyítékok a kanonikusságuk ellen: Jóllehet némelyik apokrif iratnak van némi jelentősége történelmi szempontból, de a kanonikus mivoltukra tett kijelentések teljesen megalapozatlanok. A bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a héber kánon az i. e. V. században zárult le, azután, hogy Ezsdrás, Nehémiás és Malakiás megírták a könyveiket. Az apokrif iratok sohasem alkották részét az ihletett írások zsidó kánonjának, és ma sem alkotják.

Az I. századi zsidó történetíró, Josephus rávilágított, hogy csupán csekély számú könyvet tekintettek szentnek (a héber kánonhoz tartozónak): „minálunk nem készült számtalan egymásnak ellentmondó, egymással vitázó könyv. Mindössze 22 kötet [a mai bibliafordítások felosztása szerint ez a Héber Iratok 39 könyve] az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekintünk hitelesnek.” Majd egyértelművé tette, hogy a zsidók tisztában vannak azzal, hogy léteznek apokrif iratok, de ezek nem alkotják részét a héber kánonnak: „Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek – ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata” (Apión ellen. I. könyv, 8.).