A lényeg az, hogy nem akarok bérmálkozó lenni (elsőáldozó sem akartam, csak akkor még nem mertem ellenkezni). 20.-áig kell jelentkezni és mivel mostanság senki sem jár a családból templomba (nagymamám megbetegedett így nem megy minden héten) így úgy gondoltam, hogy egyszerűen csak nem szólok itthon senkinek és lemaradok a feliratkozásról. Csak az a bökkenő hogy szombaton anyám pont volt (el kellet kísérje mamámat) és megtudta, hogy meddig van a határidő. Most meg azt mondja itt egyvégben nekem, hogy ,,Hogyha nem akarsz egyedül menni keressél valaki barátot'' megy hogy ,,Ha 17 évesen nem leszel, 21 évesen túl elfoglalt leszel'' s hasomlók... Mondtam neki hogy nem akarok lenni, de azt mondta hogy olyan lehetőség nincs. De már tavaly kialakult bennem ez hogy én nem akarok lenni, s az azóta nem változott. Úgysem vagyok a nagy templomi esküvők híve, s vallásos sem vagyok... Így tulajdonképp minek?
Esetleg valakinek valami ötlete, hogy hogyan győzzem meg őket? Vagy ha pl a bérmálkozás előtti vizsgán megbukok mi lesz? Elküldenek pótvizsgára vagy azzal mindenképp megúszhatom?
Mondd meg a papnak, hogy nem hiszel. Akkor nem fognak megbérmálni.
2017. okt. 8. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
Mondd azt a papnak, hogy még nincs elég ismereted ahhoz, hogy vállalni tudd a döntést. És nem is hiszel eléggé, hogy ezzel foglalkozz is.
Én felnőttként (30 évesen) bérmálkoztam, saját döntésemből.
Azelőtt én sem foglalkoztam ilyenekkel, gyerekként és fiatalabbként.
Tehát ha nem érzed az elhívást, akkor ezt a papnak mondd el. Így ha később történik meg az elhívás, az sem probléma. Nekem legalább is ez a személyes megtapasztalásom.
2017. okt. 8. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 anonim válasza:
Erre nem kényszeríthetnek, a bérmálasa keresztèny felnőtté válásod, és a saját döntésednek kellene lennie, nem kényszeríthetnek rá. Mondd meg a szüleidnek, hogy nem akarsz. Ha ők sem hívők, minek erőltetik? Hívőként mondom, hogy ez így felesleges képmutatás. A fiatalokat megbérmálják, de utána többet ott sincsenek a templomban. Én 16 évesen voltam bérmálkozó, de így utólag már bánom, mert igazából tökre nem én akartam akkor, és nem álltam készen rá lelkileg. Jó lett volna úgy bérmálkozni, hogy tényleg vágytam volna rá.
2017. okt. 8. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
Állj a sarkadra. 17 éves vagy, ha nem vagy hívő - ráadásul a család sem az - akkor minek csinálnád végig?
2017. okt. 8. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 anonim válasza:
Én nem voltam elég bátor megmondani, akkor most legyél te bátor helyettem is. Gondolj bele, hogy én sosem hittem istenben, pedig nagyim nagyon vallásosan akart nevelni, de amióta az eszemet tudom, baromságnak tartom... Rám erőltették (és én idióta hagytam) a vasárnapi miséket, a hittant, az elsőáldozást, bérmálkozást úgy, hogy abszolút a tudomány oldalán állok (és álltam)... Mi több, próbáltam erőltetni, hogy higgyek istenben... de nem ment... annyira bizarrnak tűnt mindig is... Különösen, hogy rengeteg kérdésemet soha senki ne tudta megválaszolni, míg a tudomány (legutóbbi választ éppen a közgazdaságtanból kaptam) meg tudta. Szóval NE HAGYD MAGAD.
2017. okt. 8. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 anonim válasza:
Ráaádsul ezzel szentségtörést is követsz el, szóval hátrálj ki belőle mindenképpen.
Egyébként tényleg az a legokosabb, ha a papnak mondod el. Ez nagyjából olyan, mint amikor valakit akarata ellenére házasságra köteleznek.
2017. okt. 8. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
Volt már párszor a kérdés...
2017. okt. 8. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 Prókátor válasza:
Attól még, hogy jelentkezel a felkészítésre, még nem leszel megbérmálva. Nálunk egy hónap múlva lesz bérmálkozás, és még most is léptek vissza. Bejelentkezel, és nyersz egy évet. Az idő alatt találhatsz érveket, módozatokat, hogy nagyobb családi veszekedés nélkül elkerüld, de az se lehetetlen, hogy komolyan kezded majd venni a dolgokat.
2017. okt. 8. 16:55
Hasznos számodra ez a válasz?
9/9 anonim válasza:
Nekem azt tanították, hogy a hitet senkire nem szabad ráerőltetni, az mindenkinek a magánügye. Szóval ha nem szeretnél bérmálkozó lenni, akkor ne legyél az. Ha nem mersz ellenkezni a szüleidnek, akkor mond azt nekik hogy majd felnőttkorodban lebérmálsz, aztán arra már úgyis el lesz felejtve a dolog, meg aztán egy felnőttnek már egyébként sem szokás diktálnia a szüleinek. Persze az is lehet, hogy kedvet kapsz rá és végül mégiscsak lebérmálsz.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: