Aki maradéktalanul erkölcsös életet él-viszont nem jár misére, nem imádkozik, nem gyón, nem áldozik stb. -az hová jut halála után?

"Vagy legalábbis szükség lehetne rá."

Ez aranyos:D Szerintem, aki nem foglalkozik Istennel - aki nem akar hozzá közeledni, Hozzá emelkedni, az nem fog. Ez egy akarati impulzus, ha nincs ilyen akarat, tehetetlenül lehull. A tudata megsemmisül - véleményem szerint ez a pokol - csak ezt képszerűen írták le, mert ezt egyébként nem olyan könnyű elképzelni, ahogy a semmit sem tudjuk "elképzelni" csak "valamiként". A vallások ezzel foglalkoznak: hogy lehet a halált túlélni?

Akit ez nem érdekel, aki ezzel nem foglalkozik, az nem fogja biztos, hogy nem, mert tehetetlenségből csak lefele lehet esni.

Különféle utak vannak, realizálni Istenhez való közeledést - az hogy jónak kell lenni, akarni kell jónak lenni- az az alap. Onnan még egy nehéz és fáradságos utat ad az öt világvallás.

Jakab.4,8 Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.

Teózis

[link]

Mihez, vagy kinek az értéke szerint erkölcsös.

Már eleve nem lehet maradéktalan, hiszen az erkölcs nem csak a nemi életet foglalja magában, hanem tágabb éretlmezésű

Egy keresztény életéhez, elengedhetetlen, hogy jó kapcsolata legyen az életadójával, és megtegye azokat az elvárásokat, amiket ebben a világban azért kell nyilvánosan tennie, hogy lássák nem csak az angyalok, de a Többiek is, hogy Ő keresztény életet él.

Ha ezt elszigetelten teszi, valamint Istent és az ezzel járó kötelezettségével nem él összhangban, az csak névlegesen keresztény.

De a válaszom a kérdésedre:

Mindenki meghal jelen pillanatban, teljesen mindegy milyen életet élt.

Az viszont már nem mindegy, hogy ha még életben van, azon a bizonyos napon, akkor a Teremtő elbírálja, hogy életet örököl, vagy méltatlan rá.

Illetve a feltámadáskor, Isten eldönti, ha meghalt még az ítélet nap előtt, hogy érdemes-e a feltámadásra.

Pokol tüze továbbra sem létezik, és az égi szentélybe sem mehet mindenki

"Talán létezik a mennyországon ,a poklon és a tisztítótűzön kívül más túlvilág is ,éppen az ilyen:tisztességes csak hitetlen embereknek...Vagy legalábbis szükség lehetne rá."

Ja, meg a buddhistáknak a Nirvána, az animistáknak a szellemvilág, a muszlimoknak Allah paradicsoma, az erkölcsös ateistáknak meg csak a sima, "névtelen" túlvilág... és akkor majd mindenkinek mutatják, hogy melyik ajtón menjen be... hát ez elég abszurd kép.

Szerintem csak egy igazság van, ami egyik vallás tanításával sem egyezik teljes mértékben, de mindegyik vallásban lehet valamilyen szelete az igazságnak.

Amúgy ha a túlvilágban tudsz (akarsz) hinni, akkor Istenben miért nem?

Sokféle válasz érkezett. Leírom mit hiszek a Biblia által. Kedves kérdező leírtál több dolgot is, amikre egyenként reagálok.

-"maradéktalanul erkölcsös életet él"

Ez a történelem folyamán bebizonyosodott, hogy erre egyetlen ember volt képes, akit Jézusnak hívnak, és Isten fia. Buddha sem volt képes maradéktalanul erkölcsös életet élni, mert mielőtt elindult volna a "megvilágosodás" útján a jólétben paráználkodott.

-"viszont nem jár misére"

Ha valaki nem jár Isten tiszteletre még élhet Istennek megfelelő életet, szolgálhatja Jézust, csak éppen nem érdemes. Ezt úgy értem, nem érdemes az Isten tiszteletet elkerülni, mert az ember találkozhat hozzá hasonló emberekkel, akik próbálják Jézust követni, beszélgethet másokkal a hitéről, és talán egy kicsit jobban tud Istenre figyelni, mint a hétköznapok, és az otthoni elfoglaltságok mellett.

-"nem imádkozik"

Ez egy olyan pont, amit egy Istenben hívő ember semmiképpen sem hanyagolhat. A legkritikusabb része azoknak, amiket felsoroltál. Az imádkozás az Istennel való kommunikációt jelenti, ezt semmiképpen sem lehet elhagyni, mert akkor megszűnik szinte teljesen az Istennel való kapcsolat.

"-nem gyón, nem áldozik"

A gyónást sok felekezet sokféle képen értelmez. De bárhogyan is tekintünk a gyónásra, az mindig jó ha van egy hittársunk, aki hisz az Úrban és neki a problémáinkról tudunk őszintén beszélni az mellett persze, hogy elsődlegesen Istennek kell elmondani a gondjainkat. Az áldozás megint olyan dolog, hogy változóan értelmezik különböző felekezetek.

Minden pontot megvizsgálva, a válasz egészen egyszerű, amit ezen pontok megvizsgálása nélkül is tudhatunk, hiszen a Biblia világosan beszél róla, ez félreérthetetlen.

" János 14:6 Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül."

Csakis Jézus az egyetlen út, aki ezt az utat megpróbálja megkerülni, az mindenképpen a bukásába rohan. Jézus egyetlen útról beszélt, és ez az út ő.

Sokakban felmerülnek azok a kérdések, hogy mi van a békében élő Buddhistákkal, vagy egyéb olyan vallást gyakorló emberekkel, akik nem követik Jézust, nem vallják Jézust megváltójuknak, de "jó emberek". Erre a válasz azt hiszem szintén egyszerű, amire egy kérdésben lehet válaszolni. Ezek az emberek hallottak e a megváltóról, vagy sem? Ha nem hallottak, akkor Isten nem fogja őket megbüntetni olyanért, amiről nem tudtak, ebben egészen biztos vagyok. A Biblia is leírja, hogy ha valaki bűnözik, de nincs tisztában vele, sokkal kisebb büntetést fog kapni, mint az, aki tudatosan bűnt követ el. Tehát azt hiszem, ez mindenki számára érthető. Valószínűleg ezek az emberek lehetőséget fognak kapni, hogy megtérjenek Istenhez, mert földi életükben nem volt lehetőségük megismerni őt. Azok viszont akik hallottak Jézusról mégis elutasítják őt, bármilyen "jó" életet éljenek is, nem mehetnek be a szűk kapun, mert ha lenne másik kapu, akkor arról beszélt volna Jézus. Ez így szigorúnak, kegyetlenül hangozhat, de nem lehet elfelejteni, hogy Isten nem csak a tökéletes szeretet, de a tökéletes igazság is, így nem tűrheti az igazságtalanságot, a bűnt, bármilyen jóhiszemű is legyen az.

Ezt nem értem én sem: miért kellene eljárni misére, amikor állítólag Isten mindenütt ott van!

Akkor a lakásomban is ott van, a pincében is, a padláson is, mindenütt...