Római katolikusok! Mi a bérmálkozás lényege? Milyen kortól lehet bérmálkozni? Milyen alapon nem a keresztelés előtt történik?

"Részlet,az 1.HSZ-ból:

A keresztség belépés az egyházba, a bérmálás ennek megerősítése, és felszerelés Jézus katonájává a római katolikus egyházban.

A katolikus jog szerinti 7 éves gyermeknek van-e elég érettsége saját,önálló hitre jutáshoz?"

No most, 7 éves gyerekeket a római katolikus gyakorlatban nem bérmálnak. Csak a törvény teszi lehetővé. És ha már ilyen ügyesen meg tudtad nyitni a Katolikus Lexikont, akkor minden bizonnyal tovább is olvastad, mert ott világosan leírja, hogy az 1917-es CIC után már volt olyan kiegészítő rendelkezés, hogy a püspöki konferenciák dönthetnek az életkorról. "Hazánkban a ppi konf. 1983. XII. 13-14: ülésén úgy határozott, hogy a szentséget lehetőleg 12-14 éves kor előtt ne szolgáltassák ki."

Egyébként a görögkatolikusok a kereszteléssel együtt bérmálnak. Ugyanis úgy vallják, hogy a bérmálás mintegy megerősítése a keresztségnek, amit az ex opere operato értelmében akár már baba korban megkaphat valaki. Akik a későbbi bérmálást hangsúlyozzák, ott meg a nevelési érvek vannak előtérben. Kereszténnyé válni egy folyamat. A keresztséggel elkezdődik a keresztény nevelés, és egy folyamat után eljut arra a szintre, hogy a bérmálkozással már önmaga válassza a hitet.

Nem tudom a választ erre a kérdésre, ezért most csak találgatok.

Szerintem olyasmi lehet a háttérben, hogy olyan hétéves kor körül azért már kezdi felfogni a gyermek is a hit és vallás igazságait, még ha másképp is, mint a kamasz vagy a felnőtt. Persze a személyiség fejlődésével ez folyamatosan átértékelődik benne, más megvilágításba kerül, válságokat él meg, de azért a kisgyermek is megérti mondjuk, mit jelent imádkozni. Ezért aztán lehet abban igazság, hogy a Szentlélek egy gyermek lelkében is már helyet kaphat. Általában a gyermekek inkább a játékkal, mozgással, információgyűjtéssel (tanulással) vannak elfoglalva, ami teljesen természetes, és ezt nem is akarja senki sem megvonni tőlük, de vannak gyermekek, akikben már fiatalon is megmutatkozik a fogékonyság a hit felé. Szóval ilyen szempontból lehet értelme a szentség kiszolgálásának, bár ez szerintem továbbra is csak elvi lehetőségként van inkább, mert még nem nagyon hallottam ilyesmiről a gyakorlatban. Főleg, hogy ezt a szentséget csak püspökök vagy azok megbízottja szolgálják ki, így nem szoktak egyesével bérmálni embereket.

Ortodoxoknál valamelyest más a szentségek felfogása, náluk sokkal nagyobb hangsúly van az energián (a szó ókori görög és nem modern ezoterikus felfogásában), vagyis a szentség által közvetített isteni hatóerőn. Ezt lehetne egyfajta mágikus gondolkodásnak vélni, de egy ortodox vérig sértődne szerintem, ha pogány rítusokkal vádolnád. Náluk ez teljesen fel van töltve krisztusi tartalommal, náluk ez ugyanaz, mint Jézus vagy az apostolok és a szentek csodái, ez csak annak egy másfajta megnyilvánulása, ezért van a szentségnek hatalma a világ felett, tehát miért ne lehetne ez alapján akár egy csecsemőt is megbérmálni, ha Isten hatalma nincs az egyéni döntéseknek kiszolgáltatva. Legalábbis én ezt gondolom azok alapján, amit az ortodoxokról tudni vélek, de nem vagyok szakértője a témának.

A katolikus hagyományban ez folyamatosan megtörténik. Minden évben a nagyszombati virrasztáson, illetve az elsőáldozás és a bérmálás során is.

Persze, a Biblia olyan korban íródott, amikor a keresztelés elsősorban a megtérő pogányokon és zsidókon végezték, és ha valaki idősebbként keresztelkedik meg, a katolikusoknál is neki kell letennie a keresztségi fogadalmat.

De azt ne feledjük, hogy a katolikus hagyomány több, mint ezer éves, és ez a szertartásain is tetten érhető. Arra van berendezkedve, hogy az embert születésétől fogva arra nevelik, hogy befogadja a krisztusi tanítást. Ez nem egy egyszeri esemény az életében, ahol elmondja a hitvallást, és le van tudva. Gyermekkorától minden héten a szentmisén megvallja a hitét az apostoli hitvallásban. Minden évben megújítja a keresztségi fogadalmát a húsvéti vigílián. A hite és vallása nem egyszeri döntésből fakad, hanem folyamatos gyakorláson, ami kvázi születésétől a haláláig tart. A vallás számára olyan, mint az anyanyelve: ezt tanulja a kezdetektől.

Visszás lenne, ha tizenév folyamatos hitgyakorlat után kellene egy egyszeri döntést hoznia, hogy ő akkor most milyen vallású. Mi sem döntöttük el, hogy magyarok vagyunk.