Ti hisztek Istenben?

Igen, elhiszem, hogy van, sőt.

A videót, nem nézem meg, amiért a bocsánatodat kérem, mert ez eleve ellenkezik Isten szavában leírtakkal.

Hogyismondjam, mire is vagy kíváncsi?

Mert a kommentjeidet elnézve csupán a videót akarod reklámozni...

Tisztelt kérdező: Hiszek Istenben!

Református vagyok 20 éves fiú vagyok.

Ez, és az ehhez hasonló videók mind csak a könnyen manipulálható, nem éppen 21. századi agyszinttel rendelkező embereket tudják átverni, te is ilyen vagy, gratulálok.

A keresztény istenben nem hiszek, csak hogy a főkérdésre is válaszoljak.

> Ezt nevezik hitnek. Vagy elhiszed.vagy nem !

Ez így önmagában még vakhit. A hitnek akkor van igazán alapja, ha vannak kérdések, amik megfogalmazódnak benned, és a hit tanításai számodra ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat ad. Az a baj a keresztény hittel, hogy egy olyan dogmarendszerrel áll elő, amit egy-egy fontosabb kérdés azonnal ki tud kezdeni.

Például dogmaként él a kereszténységben, hogy Isten mindenható. Sőt nem csak mindenható, hanem „mindeneket tud”. Dogma, hogy Isten az egyetlen teremtő erő. Dogma, hogy létezik az a fogalom, hogy bűn. Dogma, hogy isten végtelenül jó és igazságos.

Remek, csak az a kérdés, hogy létezik-e szabad akarat. Mert bármilyen választ is adsz erre, azzal valamelyik dogma sérül. Ha nincs szabad akarat, akkor minden Isten tervei alapján történik, kvázi Isten már a teremtés előtt tudta, tudnia kellett, hogy ki milyen döntéseket hoz, milyen tetteket hajt végre. Akkor viszont nem létezhet bűn, hiszen minden, amit annak nevezünk, az Isten akaratából történik. Ha valaki mégis pokolra jut, akkor meg Istenről aligha lehet elmondani, hogy jó és igazságos.

Ha viszont van szabad akarat, az is Isten akaratából van, hogy legyen szabad akarat. Ebben az esetben Isten nem tudhatja, hogy én milyen döntéseket fogok hozni, hiszen nem ő határozza meg, hanem az az én szabadságomban áll. Ez viszont Isten mindenhatóságát kérdőjelezi meg. Illetve ha Isten az embernek szabad akaratot adott, akkor az ő tervének, akaratának része, hogy az ember választhassa a bűnt is. Ha pedig azt választja, és ezért büntetést kap, akkor megint megkérdőjelezhet vagy a bűn létezése, vagy Isten jósága és szeretete.

Ha a bűn forrása nem Isten, hanem a Sátán, akkor viszont nem Isten az egyetlen világot működtető erő. Illetve vagy Istennek nincs befolyása a Sátán működésére – ami megint a mindenhatóságát kérdőjelezi meg –, vagy nincs baja vele, nem akarja megakadályozni Sátán működését, ami megint megkérdőjelezi, hogy Isten végtelenül jóságos és szerető lenne.

Nota bene ez sok száz éves teológiai vita tárgya volt. Időben az általános álláspont az volt, hogy van szabad akarat. De Isten mindenhatóságának dogmája miatt ez elkezdték megkérdőjelezni. Kálvin például már odáig ment, hogy Isten már eleve tudja mindenkiről a születése pillanatában, sőt a teremtés pillanatában, hogy az a mennyországba vagy a pokolba fog kerülni, és ezen sem hittel, sem imával, sem jó cselekedetekkel nem lehet változtatni, sőt még azt is találta állítani, hogy a földi életben elért sikerek jó jelek, hiszen ez annak a jele, hogy mi a mennyországba kerülők közé fogunk tartozni. (Ezzel kvázi a kapitalista szellem magjait ültette el.)

A római katolikusok a problémás kérdést egy fából vaskarika válasszal oldották meg, és tulajdonképpen ez mind a mai napig elfogadott álláspont, hogy bár létezik szabad akarat, Isten mégis tudatában van annak, hogy ki hogyan fog dönteni, milyen életutat jár majd be. Tökéletes megoldás, mert ha azt kezded boncolgatni, hogy ez a karika fából van, akkor reflektálni lehet, hogy nem, ez egy vaskarika. Ha viszont azt kezded el firtatni, hogy ez a karika vasból van, akkor jön a válasz, hogy fából készült… Persze aki nem rágja végig objektíven, elfogulatlanul ezt a kérdést, az arra adható válaszok minden aspektusát, az könnyen átsiklik ezen, és nem veszi észre az önellentmondást a keresztény hitrendszerben.

Ahogy mondani szokták, az abszolútumok kizárják egymást. Ugye van az a klasszikus kérdés, hogy mi van ha egy megállíthatatlan ágyúgolyó találkozik egy mozdíthatatlan és áthatolhatatlan fallal. Valami történni fog, és valamelyik abszolútumról szükségszerűen ki kell, hogy derüljön, hogy bizony nem abszolútum. Vagy megállítható az az ágyúgolyó, vagy áthatolható, mozdítható az a fal. Harmadik lehetőség nincs. A kereszténységben Isten ilyen abszolútumokat testesít meg, és egy-egy jól irányzott kérdés rá tud mutatni, hogy ez szükségszerűen feloldhatatlan ellentmondásokhoz vezet.

Na ezért nehéz számomra a kereszténységet egy konzisztens hitnek, vallásnak látnom. Ez egy kérdés volt egyébként, ami történetesen ilyen durva ellentmondáshoz vezetett. Van számos olyan kérdés, amire viszont nem ad igazán egyértelmű választ a kereszténység. Nem is csoda, hogy a különböző értelmezések és vélemények miatt mára különböző egyházak, irányzatok sokaságára esett szét. Igaz bizonyos – és fontos – kérdésekben van közös nevező, de számos témában teljesen eltérő válaszokat ad az egyik és a másik egyház, illetve azok hitrendszere.