Mit gondoltok a keresztény közösségekről, ahol diszkófényben dicsőítik Istent, aztán van egy tanítás, aztán megint basszusgitáros dicsőítés?

Valóban arra érdemes vigyázni -- és ez nem csak basszusgítáros istentiszteleten van így -- hogy a dalszövegeket emberek írták, és simán tartalmazhatnak hazugságokat vagy tévedéseket. Csak a Biblia Istentől ihletett.

Sajnos manapság egyre több olyan erősen hangszerelt, hatásvadász dal lát napvilágot, amelynek a burkolt célja nem Isten dicsőítése, hanem a tagok szórakoztatása, a hangulat feldobása, amely felfokozott hangulatban jobban el lehet adni a sokszor hamis tanításokat.

Emiatt egyre nő az egyének saját felelőssége, hogy ne a hangulatra és az azt keltő érzésekre alapozzanak, hanem maguk ellenőrizzék az Írásokból a tanítás helyességét.

Én erre is a közmondást alkalmazom:

"A puding próbája,az evés."

A dicsőítés formáját a Biblia nem határozta meg,sőt zenei stílusát sem,s így azt nem tanácsos kritizálni

.

Figyeljük inkább a hatását!

Ha a fiatalok-vagy bárki-közelebb kerül ettől a dicsőítéstől Istenhez,és a krisztusi élethez,az a minősítés.

Ha a "dicsőítés"több lazaságot,hitetlenséget eredményez,az az igazi minősítés.

Asperimus, nekem úgy tűnik, hogy a kérdező elfogult, az orgona és miseliturgia tetszik neki inkább, ezért keresett és talált helyesírási hibát a hozzászólásodban.

Én abszolút megértem, hogy ha van pl. egy öreg néni, aki vallásos nevelést kapott, minden Vasárnap templom, orgona, az nehezen veszi be a basszusgitáros dicsőítést.

A fiatalok pedig az orgonát és a liturgia monotonitását veszik be nehezebben.

A pódiumos, színpados megagyulekezetek távol állnak az igazságtól. Az eredeti kereszténység házanként gyűlt össze, valódi testvérközösségben, a vezető vének pedig nem pénzért szolgáltak.

Már magából a felekezetek állandó közösségi termeinek berendezéséből is látszik, hogy eltérés van a felekezet és Isten gyülekezetének istentiszteleti rendje, összegyülekezése között. A felekezetek termei leginkább úgy vannak berendezve, mint egy egyetemi előadóterem, padsorokkal és pódiummal, ahol az előadó előadást tart, a hallgatók pedig hallgatnak. Ezt prédikációnak hívják, ahol van egy tanító, a többiek meg tanulói szerepben vannak. Ezzel szemben Isten rendje szerint nem egy beszél végig az Istentisztelet alatt, hanem mindenki egyesével szólhat, lehet zsoltára, tanítása, intése, dicsérete, próféciája, nyelve, amit megoszt a többiekkel. Egyszerre egy beszél, de amikor egy másik testvér vesz kijelentést, az előző hallgasson el. Ez a páli rend, ami az 1.Kor. levél 14. fejezetében jól látható. Nincs állandó beszélő ember, nincs állandó tanító, aki tanításával lefoglalja mindenki idejét (ez csak a hitben kezdőknek szükséges, de az sem istentiszteleti napon, amikor az egész gyülekezet összegyülekezik). Nagyon fontos, hogy mindenki testvér, mindenki egyenrangú, mindenki szólhat (megoszthatja Istentől való javait, közzé teheti), nincs klérus-laikus felépítés.

"43.:1. Padon ülő embereket mutatott nekem, és egy olyan embert is, aki katedrán ült. Majd így szólt hozzám: – Látod azokat, akik a padon ülnek? Látom, Uram – válaszoltam. – Ők hívők, de a katedrán ülő az álpróféta, ő az, aki megrontja Isten szolgáinak értelmét, de csak a kételkedőkét rontja meg, a hívőkét nem.

2. A kételkedők úgy mennek hozzá, mint a látnokhoz, és kérdezgetik tőle, hogy mi fog történni majd velük. Az álpróféta pedig kérdéseik és a gonoszság utáni vágyaik szerint szól hozzájuk, mivel nincs meg benne az isteni Szellem ereje, így azzal tölti meg a szívüket, amit azok éppen óhajtanak.

3. Mivel ő is üres, ezért üres dolgokat ad válaszul az üreseknek. Ha valaki kérdezi, a kérdező ember üressége szerint válaszol. Néha azonban az igazságnak megfelelő szavakat is mond, de maga az ördög tölti meg a szellemét, hátha az igazak közül valakit így meg tud téveszteni.

[...]

7. Hogyan lehet azt megtudni, Uram – kérdeztem tőle –, hogy ki közülük a próféta és ki az álpróféta? – Halljál hát mind a két prófétáról – válaszolta –, mert amit mondani fogok neked, azzal próbára teheted a prófétát és az álprófétát egyaránt! Az életből tudod megítélni, hogy vele van-e az isteni Szellem.

8. Legelőször is, akivel a felülről való Szellem van, az szelíd, nyugodt, alázatos, és távol tartja magát mindenféle rossztól, ennek a világnak hiábavaló vágyakozásaitól, cselekedeteiben minden embernél szerényebb, senkinek semmiféle kérdésére nem felel, senkinek sem mond olyant, ami egyedül csak neki szól, és a Szent Szellem olyanképpen sem beszél, ahogyan az emberek azt szeretnék, hogy beszéljen, hanem akkor, amikor az Isten akarja, hogy szóljon.

9. Amikor egy olyan ember, akivel az isteni Szellem van, az igaz emberek gyülekezetébe érkezik, olyanokéba, akik hisznek az isteni Szellemben, és az igaz emberek ezen gyülekezetének Istenhez való imádsága alatt a prófétai szellem angyala rajta nyugszik, betölti az egész embert, és ő a Szent Szellemmel eltelve úgy beszél a sokasághoz, ahogyan azt az Úr akarja.

10. Így mutatkozik meg az istenség Szelleme. Az istenség Szellemével kapcsolatosan ilyen nagy az Úr ereje.

11. Halljál hát arról a szellemről – folytatta –, amely földies és üres, a szellemről, amelynek nincs ereje, amely ostoba.

12. Először is az ilyen ember olyannak tünteti fel magát, mint akivel vele van a Szellem, felfuvalkodik, az első helyet követeli magának, a kezdet kezdetén szemtelenné válik, és sokat fecseg, sokféle élvezetből kiveszi a részét, meg sok cselszövésből is, bért fogad el a prófétálásáért, ha pedig nem kap, akkor nem is prófétál. Vajon elfogadhat-e fizetséget az isteni Szellem, és prófétálhat-e ennek fejében? Az Isten prófétája ezt nem teheti meg, hanem csak az ilyenféle prófétának a földies szelleme."

Az idézet az első teljes Újszövetségből, a Codex Sinaiticusból (Kr.u. 400) van.