Honnan tudjuk, hogy Szűz Mária a Mennybe vétetett?

"Mint mindenki más" - én nem!

Ez egy kép:"sírjában fekszik" "vár" "majd"

Elfogadható, elfogadom, mint leírást, mint képet, nem akadok fent azon, hogy "hol vár" milyen térben és időben és mi? - mert térben és időben kötött a szellemünk, így tudunk csak gondolkozni az anyag nélküli szellemi világról.

de beláthatod, az is elfogadható: mindez a halál pillanatában EGYSZERRE van!

Honnan tudjuk (tudhatjuk), hogy az apostolok és a tanítványok a mennybe mentek haláluk után?

Honnan tudjuk (tudhatjuk), hogy a bűnbánó lator a mennybe jutott? stb. Stb.

Ha ők odajutottak, akkor egyértelmű, hogy Jézus édesanyja, Mária is.

Ha nem fogadjuk el, hogy Ők odajutottak, akkor azt sem fogadjuk el, hogy Mária, Jézus édesanyja is odajutott.

Most akkor az a kérdés, hogy elhisszük e, amit Jézus mondott, hogy aki hisz Ő benne az a mennybe, a Paradicsomba jut, örök élete van és részesül az első feltámadásban, vagy pedig nem hisszük el és nem hiszünk Jézusnak és Jézusban?

„A Szentírásban formális bizonyíték nincs, sőt a szenthagyomány is hallgat róla az első 4-5 században. Ettôl fogva emlegetik, de csak elszórtan és fantasztikus legendás formában. Ezekből a jámbor hiedelmekből fokozatosan kristályosodott ki a dogma.” (Előd István: Katolikus dogmatika)

Két legendás apokrif írás beszél róla, a Biblia nem :

1.„A boldogságos szűz Mária mennyekbe való átviteléről” címmel.

2. „Szent Melitónnak, Szárdesz püspökének könyve Szűz Mária mennyekbe való átviteléről” .

„Mindkét irat a 4. században keletkezhetett…szövege egészében 5. századi latin fordításokban maradt ránk.”(Ók írók 2.-Apokrifek 344.o)

„A mennybefelvétel dogmáját XII. Pius pápa 1950-ben ,,ex cathedra'' hirdette ki ,,Munificentissimus Deus'' kezdetű bullájában: ,,... Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsôségbe'' (DS 3903).”

Epiphaniosz püspöknek a 4.század végén még fogalma sincs, hogy hogyan végezte Mária:

A szent Szűz vagy meghalt és eltemették (tiszteletben van az elalvása és tisztaságban a vége és koszorúja a szüzességben), vagy megölték őt, amint meg van írva: „lelkét tőr fogja átjárni” Ez esetben dicsősége a vértanúk között van, és boldogságban van az ő szent teste, amin keresztül felragyogott a világ Világossága, vagy pedig életben maradt. Hiszen Isten megtehet mindent, amit akar. (Szalamiszi Epiphaniosz: Panarion, 78,23. (Kr. u. 377)

---

33.hsz-hez:

Mária mennybe vételéről szóló dogma nem pusztán annyit mond, hogy Mária a mennybe került, hanem hogy testével és lelkével vitetett fel, TESTE ROMLÁSA NÉLKÜL. Így téves az általad felállított párhuzam az apostolokkal, és a latorral, mivel róluk senki nem állítja, hogy testük nem látott romlást a sírban. A Bibliára hiába hivatkozol, mert ott Krisztus nem ígért ilyesmit Máriának.

XII. Piusz pápának Mária mennybevételét kihirdető bullája:

„..ezen az ünnepen nemcsak azt ünnepeljük, hogy a Boldogságos Szűz Mária teste nem volt alávetve a romlandóságnak, hanem azt is, hogy ő a halál felett diadalt aratott, és egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak példájára az ő teste is megdicsőült a mennyben….Szűz Mária végül is mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként elnyerte a mentességet a sírban való romlástól, és – szent Fiához hasonlóan – legyőzve a halált, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe..”

---

5.hsz-hez: „A Jel 12.fejezetében szereplő dicsőséges királynő is alighanem erre a hagyományra utal.”

->Ha erre utalna, akkor különös lenne, hogy a korai kommentárokban fel sem merül a neve:

„Most, az üldözés gyötrelmére vonatkozóan, ami az egyházat az ellenségeitől sújtja, János a következőket is mondja: "És az égen nagy és csodálatos jelet láttam, a napba öltözött asszonyt." Ez a napba öltözött asszony nyilvánvalóan az egyházat jelképezi Jánosnál, aki fel van ruházva az atya szavaival, akinek a fényessége a napnál is nagyobb. A hold a lába alatt pedig arra utal, hogy fel van ékesítve.” (Hippolytus (†235), Treatise on Christ and Antichrist 60-61.)

„A napba öltözött és a holdat a lába alatt tartó asszony, aki 12 csillagból álló koronát visel a feje felett, és szülési fájdalmak közepette gyötrődik, jelképezi az ősi egyházat, ami az atyákból, prófétákból, szentekből, apostolokból áll, ami nyögve és kínlódva vágyakozott Krisztus látására, és a tagjainak gyümölcse (jutalma) a régen megígért hús, amely hús ugyanazon emberekből vétetett. .” (Victorinus (†304), Commentary on the Apocalypse 12.1)

Legjobb tudomásunk szerint a Jel 12-beli Napba öltözött asszonyt a 4.sz. végéig nem vonatkoztatták Máriára.

Ha jól értem, akkor Előd István úgy véli, hogy Mária mennybevételének kezdetben egyáltalán nem volt hagyománya, hanem csak jóval később valaki kitalálta, meséket írtak róla, amit aztán az Egyház hihetőnek végül pedig biztos igazságnak talált. Ez is egy álláspont.

Ha igaz, hogy Mária testestül a mennybe vétetett, akkor nehezen képzelhető, hogy ennek ne legyen senki szemtanúja. Én azt gondolom, hogy eme hagyomány János apostoltól ered és folyamatosan létezett. Az egyházatyák hallgatása vagy Epiphaniosz püspök tudatlansága nem bizonyítja, hogy nem volt ilyen hagyomány, legfeljebb csak azt, hogy nem volt általánosan elterjedve, sokan nem tudtak még róla vagy nem tudták biztosra, nem tartották szükségesnek hogy ezt a kérdést tárgyalják és állást foglaljanak.

"Mária megdicsőülésével foglalkozó legrégibb irat a Transitus Mariae a 4. sz. végéről, amely sok legendás részlete mellett a hagyományra is utal." (Magyar Katolikus Lexikon)

A Katolikus Lexikonnal együtt úgy vélem, hogy létezett ilyen hagyomány, s ezért került a mesébe, s nem pedig a mese teremtette meg a hagyományt.

Hogy a napba öltözött asszonyt, a IV. századig nem értelmezték volna Máriára? Ez tényleg különös, ugyanis ez teljesen evidens. Az persze igaz, hogy az asszony az Egyházat is jelképezi, mert éppen ez a lényeg, hogy maga Mária az Egyház jelképe. Mária és az Egyház között az egyházatyák mindig egy mély párhuzamot láttak.

Azt a bizonyos Napba öltözött asszonyt jó okkal nem vonatkoztatták Máriára. Ugyanis ő vagy -a dogma szerint- szűz, vagy -az értelmezés szerint- asszony. A kettő kizárja egymást...

Ugyanez a probléma akkor is, ha a Gyülekezetet/Egyházat értjük rajta: a Biblia azzal kapcsolatban is a menyasszony kifejezést használja; a menyegző majd a mennyben lesz. Addig nem lehet asszony.

Sok teológus azt tartja, hogy az asszony Izraelt jelenti, ami megfelel sok ószövetségi igének és összhangban van Isten népének üdvtörténeti jelentőségével.

Mária esetében az asszony és a szűz nem zárja ki egymást.

Ahogy Isten megdicsőíti a napba öltözött asszonyt, nem vonatkoztatható az Ószövetség népére, csak is Krisztus Egyházára, amibe azok nem tartoznak bele, akik elutasítják Őt.

De miért ne lehetne a jelenés az ami, vagy is egy asszony, aki gyermeket szül. A gyermek pedig vaspálcával fog kormányozni mindenek felett.

Biztos vagy benne, hogy ez utóbbit egyértelműen kizárhatod? Egészen biztos, hogy a te értelmezésed a helyes, vagy csak Mária iránt érzett, általános (neo)protestáns ellenszenved az oka?

Egyébként az Ószövetségben is szerepel, hogy "jobbodon áll a királynő", nem gondolnám, hogy ennél az igénél is érvényesíthető az átvitt értelmezésed.

@ Ugyanis ő vagy -a dogma szerint- szűz, vagy -az értelmezés szerint- asszony. A kettő kizárja egymást...

Helyzet az, hogy a dogma éppen azt tanítja, hogy Mária egyszerre szűz és anya, vagyis Szűzanya. A természet rendje szerint Jézus anyja, a természet feletti rendben pedig Krisztus szűzi menyasszonya, az Egyház kezdete és jelképe. Ugye például a korinthusi férfiak természet feletti rendben szintén lehetnek Krisztus szűzi menyasszonya:

"Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé." (2Kor 11,2)

A mennyei Jeruzsálem is egyszerre szűz és anya, a hívők anyja, és Krisztus szűzi jegyese:

"De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk." (Gal 4,26)

"Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá," (Jel 21,9-10)

A 12 csillaggal megkoronázott napba öltözött asszony a bárány jegyese, az Új-Jeruzsálem, amelynek minden jellemzője a 12-es számmal írható le: 12 alapköve és 12 kapuja van, amely a 12 pátriárka és a 12 apostol nevét viseli, szélessége-hosszúsága 12-12 ezer stádium, falának vastagsága 144(=12x12) könyök, amelyet 12 féle drágakő és 12 féle igazgyöngy ékesít.

Vajon miért lenne a dicsőséges napba öltözött asszony a test szerint Izrael? Szerény véleményem szerint ez egy merő hülyeség, az ószövetségi nép inkább egy hűtlen prostituált, akit Isten ígérete szerint szűzi tisztaságúvá tesz. Nos ez az ígéret az Egyházon a szellemi Izraelen teljesedik be. Nincs két Izrael és nincs két nép, Istennek egyet Izraelje és egyetlen népe van, amely az Ószövetségben a test szerinti Izrael, az Újszövetségben pedig az Egyház.

36.hsz-hez:

„Ha jól értem, akkor Előd István úgy véli, hogy Mária mennybevételének kezdetben egyáltalán nem volt hagyománya”

->Annyit mond, hogy a szenthagyomány is hallgat róla az első 4-5 században. Ebbe olyasmi is beleférne, hogy szerető tapintatból, szent hallgatás vette körül az első századokban a témát, és rejtőzködő hagyomány útján bontakozott ki, borult virágba a későbbiekben. Mint amilyen módon hasonló érvelés fogalmazódik meg Mária halálával kapcsolatban is:

„Az evangéliumok nem beszélnek Mária haláláról: Mária tiszteletreméltó alakját szentt hallgatás vette körül. A szerető tapintat parancsolta ezt, nehogy tiszteletlenül beszéljenek arról, akinek egész lénye alapvonása volt és maradt a csendes rejtőzés. Ezért hallgat a Szentírás is Mária haláláról.” (katolikus lexikon)

„Ha igaz, hogy Mária testestül a mennybe vétetett, akkor nehezen képzelhető, hogy ennek ne legyen senki szemtanúja.”

->Az egyik apokrif ezt állítja (Damaskusi János szövege is ennek adatait hozzák), a másik pedig, hogy az apostolok szemtanúk voltak, sőt az ő kérésükre vitetik fel Mária teste. Ha lett volna szemtanú, akkor ilyen csodálatos eseménnyel kapcsolatos hallgatás lenne felettébb különös. Meglepő itt II. János Pál érvelése is, hogy azért hallgat a Szentírás a haláláról, mert a megszokott módon történt. Na de egy csodás mennybevétel csak nem nevezhető megszokott dolognak!? Ha lenne szemtanú, miért hallgat? Ha csak 3 nap múlva szembesültek az eseményekről, kinyilatkoztatás által, akkor is különös a hallgatás! Miért évszázadokkal később kezdenek beszélni a mennybevételéről, miért hallgat a Szentírás?

Szent II. János Pál pápa 1997. június 25-én, Szűz Mária földi életének végéről elmondott katekézise:

„Az Újszövetség semmilyen tájékoztatást nem ad Mária halálának körülményeiről. Ebből a hallgatásból arra következtetünk, hogy halála a megszokott módon történt, minden említésre méltó részlet nélkül. Ha nem így lett volna, akkor hogyan maradhatott volna a hír rejtve az akkor élő emberek számára, és hogyan lett volna lehetséges, hogy az valamiképpen nem ér el hozzánk?” (II. János Pál: A halál megtapasztalása gazdagította..)

„Az egyházatyák hallgatása vagy Epiphaniosz püspök tudatlansága nem bizonyítja, hogy nem volt ilyen hagyomány”

->Ha csak Epiphaniosz nem volna erről ismerete, akkor akár rá is lehetne fogni, hogy tudatlan. Előd I szerint a halálát említi Origenész, Efrém, Nüsszai Gergely, Augustinus, Hieronymus, de ha jól értelmezem, a mennybe testestül felvételéről nem beszélnek (a depositum is csak jóval későbbi idézeteket hoz az utóbbi témához). Ha tudtak volna róla érdekes, hogy még csak nem is említik, ha pedig nem tudtak, akkor területileg eléggé kiterjedt, és időben elég elhúzódó az általad felhozott tudatlanság e témában.

Epiphaniosz egyébként Palesztinában is élt szerzetesként, így még különösebb, hogy nem hallott Mária felvételéről, és sírjáról sem. Jeromos Betlehemben is él szerzetesként szintén semmi, Eusebios Egyháztörténetében szintén semmi.

„A Katolikus Lexikonnal együtt úgy vélem, hogy létezett ilyen hagyomány, s ezért került a mesébe, s nem pedig a mese teremtette meg a hagyományt.”

->Damascusi János (-749) művében található egy szakasz, ami szerint Juvenalis jeruzsálemi érsek a kalkedoni zsinaton (451) elmondja a hagyomány ősiségét, ill hogy náluk van a sír az üres koporsóval:

„„Habár azon dolgok, amelyek az Istenszülő elhunyásakor történtek, az Istentől ihletett Szentírás lapjain nincsenek följegyezve, mégis A RÉGI ÉS LEGBIZTOSABB HAGYOMÁNYBÓL TUDJUK, hogy az ő dicsőséges elhunyásának idejére a szent apostolok, akik az üdv hirdetése végett a világ minden táján jártak, a levegőben repülve egyszerre Jeruzsálembe értek… az Ige, aki a szülés után is sértetlenül megőrizte anyja szüzességét, az őrizte meg testét is a romlástól, az emelte magához..”

Juvenalis szerint a régi és legbiztosabb hagyományból tudható ez, amely hagyományt részletezve, az egyik apokrifot, ill annak adatait adja elő. Az apokrif szerint János testvére Jakab is jelen volt, őt Apcs 12,2 alapján 44 körül kivégezték. Vagyis e szerint 44 előtt történt a dolog. Előadatik még egy nagyon korainak mondott levél Timótheus apostol, és Aeropágita Dénes neveivel, akik szintén jelen vannak. De ők az Apcs-ben csak a jeruzsálemi zsinat (~49) után bukkannak fel, így Jakabbal együtt nem lehettek jelen. (Vanyó L, a levelet pseudó iratnak mondja, a Juvenalis-féle részt pedig betoldásnak Euthüimanosz Históriájából).

„Hogy a napba öltözött asszonyt, a IV. századig nem értelmezték volna Máriára? Ez tényleg különös, ugyanis ez teljesen evidens”

-> Az alábbi helyen is azt állítják, hogy néhány patrisztikus írónak jutott eszébe Mária a Jel 12-vel kapcsolatban. Legkorábbi talán Epiphanius-nak a 4.sz. második feléből, majd az 5-6. századból Quodvultdeus-t (†454) és Oecumenius-t (†c.550) említik .

[link]

És a donatista Tychonius-nak (-390) is.

[link]

Victorinus (†304) egy egész Jelenések könyv kommentárt ír, a 12,1-el kapcsolatban fel sem merül nála Mária, vagy hogy az egyház rá is vonatkoztatná. Hippolytus (†235) is beszél a szakaszról, Máriát ő sem említi.