Katolikus egyházhoz tartozó kisközösséget ismertek, ami felnőtt egyedülállóknak (is) van?

Nagyon nem így van? Dehogynem.

Csak néhány példát soroljak: házasság hete, család éve, családok szentmiséje, illetve rendszeres miseszándékok a házasságokért és családokért, a búcsújáróhelyeken fiatal házasok, gyermeket várók búcsúja, továbbá a papok prédikációikban úgy említik a híveket, hogy pl. "tettekben megnyilvánuló szeretettel forduljunk házastársunk, gyermekeink felé" (vagyis a buzdítás csak a házas embereknek szól). Nem beszélve arról, hogy egy 30 fölötti fiataltól már gyónás közben is megkérdezi a pap, hogy van-e már család, s ha azt mondja hogy nincs, akkor kedvesen célozgat rá, hogy ideje lenne már lépni.

Száz szónak is egy a vége: valaki pap/szerzetes lesz vagy családot alapít, abba azonban nem gondolnak bele, hogy valakinek úgy alakul az élete hogy egyik sem jó számára, mert pl. csalódás érte, vagy mert meleg, vagy mert egy másféle hivatásnak szeretné szentelni az életét.