Megtért ember lehet megszállott?

Eszembe jutott még, hogy az ÚSZ-ben kijelenti a Szentlélek, hogy nem Ádám csalattatott meg, hanem Éva, vagyis Éva teljesen be lett csapva, nem volt tudatában a megtévsztésnek, de Ádám valószínű tudatosan hágta át Isten parancsát amikor hallgatott a feleségére.

Ezt mi emberek magunktól nem tudnánk megkülönböztetni csak Isten.

A megszállottság nem pontos fogalom, a Biblia sem ezt használja, hanem a szenvedő szerkezetű 'daimonidzomai' kifejezést, amit úgy lehetne magyarítani, hogy démona van, démonizált, démonos. A megszállottság azt jelenti, hogy valakit egy, vagy több területen, vagy szőröstől-bőröstől leuraltak a démonok, és azt csinálnak vele és általa, amit akarnak, legalábbis az alany akarata egyáltalán nem játszik szerepet. A démonizáltság csak annyit jelent, hogy démon vagy démonok befolyásolnak valakit. Ebben az esetben az alany akarata nagy szerepet játszik, mert a démonok az engedelmesség-tekintély alapelve segítségével építik ki az uralmukat, sokszor évek, évtizedek alatt. Ez elvezethet a megszállottságig, de egy erős akaratú ember sok ideig visszatarthatja a benne levő démonokat.

Persze a kérdés az volt, hogy megtért emberben lehetnek-e démonok? Igen, minden további nélkül. Ha azonban megtért, nem lehet megszállott, különben nem térhetett volna meg. A Biblia ugyan azt mondja, hogy az Atya megszabadított minket a sötétség hatalmából (Kol 1,13), de ugyanezzel a határozottsággal állítja, hogy "Akinek sebeivel gyógyultatok meg" (1Pt 2,24). Ha annak ellenére, hogy Jézus Krisztus sebeivel meggyógyultunk, mégis lehetünk betegek megtért létünkre, akkor annak ellenére lehet bennünk démon, hogy az Atya megszabadított a sötétség hatalmából. Sőt, azt is elárulom, hogy a betegségek is a sötétség hatálya alá tartoznak, lásd ApCsel 10,38. Az igazság az, hogy az Újszövetségben sem működik semmi hit nélkül, automatikusan. Ahhoz, hogy az ember bűnbocsánatban részesüljön, hinnie kell Jézus Krisztusban(ApCsel 10,43). Ha valaki meg akar gyógyulni, annak is hinnie kell, és akkor működik. Nincs ez másképpen a gonosz szellemektől való szabadulással sem. Ha az ember nem gyakorol hitet abban, hogy a démonok kimennek belőle, és Isten Szelleme sem kezdeményezi a démonok kicibálását, akkor a démonok bent maradnak. A démonizált embereknek fogalmuk sem szokott lenni a leggyakrabban arról, hogy démon van bennük. Persze, amikor már újjászületett valaki, és vette a Szent Szellemet, akkor olyan információi is vannak a szellemvilágból, amelyekről korábban lövése sem volt. Egy újjászületett ember érzékelheti a sötétséget önmagában, illetve következtethet démonok jelenlétére bizonyos jelek alapján. A démonológiával foglalkozó tekintélyek szerint, szinte elképzelhetetlen - szerintem abszolút elképzelhetetlen -, hogy aki okkult bűnbe keveredett, akár csak egy horoszkóp megnézésének erejéig, az megúszta volna anélkül, hogy démon került volna bele. Ennél sokkal valószínűbb, hogy a démon már előtte is benne volt, és az indította erre. Ugyanez vonatkozik a szexuális bűnökre, azon belül is leginkább a természetellenes formákra. Hab a tortán, hogy egy emberben nem egy, vagy csupán néhány, hanem akár sok démon is lehet, és még mindig nem megszállott, csupán terhelt. A gadarénusnak nem az volt a legnagyobb problámája, hogy olyan sok démon volt benne, bár az sem volt éppen áldás, hanem az, hogy a benne levő démonok eljutottak odáig, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak. Ehhez nem kell okvetlenül egy légiónyi - hozzávetőleg hat-nyolcezer - démon, elég egy is, ha az az egy teljhatalomra tesz szert az emberben. Persze ezt követően az az egy további démonoknak nyit ajtót, és csupán a lakáshiánytól és az ördögi számítástól függ, hogy adott ember életébe mennyi jut be. Persze megtért embereknél a folyamat ellentétes, azaz nem a kevéstől halad a sok felé, hanem fordítva.

"Ha az említett ember nincs tudatában annak, legyen megtért vagy sem, hogy nem ő irányít, hanem csak egy bábu (felhasználják a benne lévő bűnöket, hogy egy sokkal nagyobbat hozzanak létre), akkor én hogy tudok segíteni? Mivel én vagyok a szenvedő alany és nagyon unom már."

Attól függ, milyen kapcsolatban vagy vele: házastárs, gyerek, rokon, szomszéd, munkatárs? Minél távolabbi kapcsolatban vagy az illetővel, annál kevesebb a mozgástered, de az is igaz, hogy a rád gyakorolt befolyása is kisebb, ha nem közeli hozzátartozóról van szó. Az is kérdés, hogy te magad milyen helyet foglalsz el a szellemi csatatéren: újjászülettél-e, szabad akaratodból megkeresztelkedtél-e, vetted-e a Szent Szellemet, vannak-e rendezetlen bűnök az életedben, mennyire vagy erős az Igében, mennyi időt tudsz fordítani a dologra?

Kedves Kérdező!

Nem szabad összekeverni a megszállottságot a megkötözöttségekkel.

A megkötözöttség ált. olyan bűnöket tartunk, melyeket bánunk és fájlalunk, de mégsem tudunk megszabadulni tőle.

(pld. egy-egy pornófilm, alkalomszerű ivászat, csúnya beszéd, a problémák hazudozással történő kerülése stb...)

Ha valaki nem küzd a megkötözöttségei ellen, akkor megszállottá válhat, vagyis a bűneinek kiélését már jónak tartja, "egyszer élünk", "az a tied amit megeszel", stb.

Ebben az esetben már nem ura a megszállott saját magának, mert átadta az "irányítást" a lelkéhez kapcsolódó ártó szellemeknek, a saját maga bűneiből való megtérés hiánya miatt, és ezeket a bűnöket már nem is tartja bűnöknek.

"Drága Gyermekem! Az Én szívem is vérzik, mikor látom, hogy milyen roncsolást tud végezni köreitekben az alkohol. A gonosz szellemek légiói zúdulnak rá azokra a szerencsétlenekre, akik az alkohol mámorának úgy adják át magukat, hogy tompuljon felelősségük tudata. Legtöbbször éppen azok az emberek válnak leginkább embertelenné, akik józan állapotukban nagyon használhatónak bizonyulnak. Egy idő után viszont már szinte állapotszerűvé tud válni a megszállottságnak ez a formája. Mi hát a teendő?"

[link]

"Megszállottság" mint olyan nem létezik. Mentális betegségek vannak, amelyek ördögi megszállottsághoz hasonlatosak lehetnek.

Mentális beteg pedig bárki lehet sajnos, megtért ember is.