Mégis minek tudható be ez a változás? Ennyit jelenthet az, hogy kinek milyen képe alakul ki Istenről és a vele lehetséges kapcsolatról?

Évekig rendszeresen jártam misékre. Ritkán gyóntam és áldoztam. Megtartottam a rendelt ünnepeket is.

Ugyanakkor, utólag visszatekintve erre az időszakra azt látom, hogy szorongó voltam, mindig talán túlságosan is azt figyeltem, nem követek-e el úgymond halálos bűnt, vagy nem halálos bűnből többet.

Ezek ellenére sajnos valóban sok bűnt követtem el, és olyat is, amit a rk. egyh. halálos bűnnek tart. Akárhogy küzdöttem ellene, nem voltam elég erős. Ez viszont kb. majdnem depresszióssá tett.

Gyónni ritkábban gyóntam, mint kellett volna, így az áldozások se voltak rendszeresek.

Majd elkezdtem a Bibliát úgy olvasni, hogy azt nem a rk. egyház magyarázatainak fényében tanulmányoztam, hanem a Bibliában található utalásokat követtem pl. Szövegkörnyezeteket, körülményeket figyelembe vettem, stb.

Majd akárhogy is kerestem pl. a kat. féle gyónás típusát, nem találtam olyan igét, ami biztosan alátámasztaná azt, sem pl. azt, hogy Isten és ember közé kellene egy másik közvetítő is Jézus Krisztuson kívül.

Idővel elkezdtem hanyagolni a misére járást, és egyre többször vettem részt protestáns istentiszteleten.

Mióta a protestáns közösségbe járok, megszűntek a dolgokra, tettekre való rágörcsölések, nem figyelem szinte kényszeresen azt, hogy jaj , csak nehogy halálos bűnt kövessek el.

Az imaéletem is elmélyültebb lett, és sokkal megnyugtatóbb az a tudat, hogy Istennek MINDENT elmondhatok és Jézus nevében kérve bocsánatát, ő megbocsájt, ígérete szerint. És nem kell ehhez külön gyónó fülkébe betérdepelni, papnak elmondani a sablonszöveget és remélni, hogy feloldoz-e, vagy sem.

A lényeg: amióta elhagytam a kat. egyházat és egy protestáns közösségben megtaláltam a helyem, sokkal elmélyültebb lett a lelki életem és így az életem is rendeződik, nyugodtabb vagyok.

Minek tudható be ez a változás? Ennyit jelent, hogy milyen hitrendszert, stb. fogad el valaki?