Katolikusok, válaszolnátok az alábbi kérdésre?

#9

Elképzelhető, felénk ilyen nincs, lehet valami régi helyi szokás. Ettől függetlenül jövő héten Úrnapja, ami egy igen nagy ünnepünk.

#8

Ahogy 5. hozzászóló írta, a kétségekkel nincs semmi gond. Elvégre nem vagyunk mi sem birkák, hogy teljesen vakon kövessünk mindent. Ha kétséged van egy dogmával kapcsolatban, nézz utána. De megsúgom, nincs olyan dogma, ami ne lenne igazolt a Szentírásból.

Ha pedig olyasmi nem tetszik, ami nem dogma, pl papi nőtlenség, akkor az a te saját véleményed, amit akár hangoztathatsz is az Egyházban, senki sem fog érte megszólni.

Például az sincs előírva a Szentírásban, hogy évente egyszer gyónj, viszont az írva van, hogy a bűnök bocsánata kik által vagy miként történik.

Mivel elég sok kérdés motoszkálhat benned, linkelek egy jó oldalt. [link]

Ezt egy volt protestáns hívő írta, aki a Biblia forgatása közben katolikussá vált. Számos kérdésedre választ adhat, mindent bibliai versekkel igazolva. Egyes helyeken bővebb magyarázás is van, máshol csak a verseket idézi (gondolom neki sincs annyi ideje, mint szeretné).

Remélem megnézed a linkelt oldalt és bízom benne, hogy kérdéseidre megnyugtató választ találsz.

Én nap mint nap találkozok olyan katolikusokkal, akik nagyon lazán katolikusok, akik kételkednek hol ebbe hol abba vagy történetesen a lélekvándorlást hiszik, s olyanokkal is, akik olyan ritkán járnak templomban, hogy tulajdonképp nem is értem, miért tartják magukat katolikusnak.

Az egyház türelmesen bánik a kételkedőkkel, remélve hogy időközben megváltoznak a nézetei, s nem szokták őket kiközösíteni mindaddig, amíg téves nézeteiket nem kezdik aktívan is terjeszteni. Éppen ezért a hitoktatásért felelős személyektől, ahogy egyre följebb megyünk a ranglétrán egyre szigorúbb az elvárás.

Nincs abban semmi rossz, ha kereső vagy, ha ide is benézel meg oda is. Abban sincs kitenni való, hogy meggyőződésed szerinti felekezethez csatlakozol. De ha már többé-kevésbé katolikus vagy, szerintem adhatnál a katolikusoknak is egy esélyt, hogy kellően utána jársz azoknak a dolgoknak, amelyek szerinted elfogadhatatlanok.

Vegyük például a gyónást:

Minden közösségnek vannak törvényei és szabályai, aki azokat áthágja az büntetést kap, s a legsúlyosabbakért a közösségből való kitaszítás jár, például börtön vagy legrosszabb esetben kivégzés.

Aki az Isten törvényei ellen vét, az az egyház ellen is vét, s aki súlyosan vétkezik azt ki kell közösíteni Isten közösségéből, vagyis az egyházból. Az egyháznak kötelessége felügyelni az erkölcsökre, a vétkezőket figyelmeztetni, megbüntetni vagy akár ki is közösíteni. S persze joga van a bűnös kellő megbánását és vezeklését látva visszafogadni, vagyis megbocsájtani. Akik azt állítják, hogy a Bibliában nincs szó arról, hogy az egyházi elöljárónak joga van a vétkest kiközösíteni illetve visszafogadni, azok abszolút hülyeséget beszélnek. A bűnbánat szentsége maga a kiközösítés és visszafogadás aktusa.

Kétségtelen, hogy a bűnbánat szentsége mára kissé átalakult, azon lehet vitatkozni, hogy jó irányba-e. Régen, még a kereszténység első századaiban egy átlag keresztény egyáltalán nem is járult a bűnbánat szentségéhez egész életében, hiszen nem volt kiközösítve sem. Ehhez csak azoknak kellett járulniuk, akiket az elöljáró súlyos bűnük miatt tényleg kivágott a gyülekezetből, de szerettek volna visszatérni.

A Bibliában le van írva, hogy gyógyító ha bűneinket elmondjuk valakinek vagyis gyónunk. Az Egyház ezért bevezette az általános lelkipásztori gyónást, vagyis évente legalább egyszer mond el bűneid a lelkipásztornak akkor is ha nem volt súlyos bűnöd és nem vagy kiközösítve. Ez a lelkipásztori célokat szolgáló gyónás és feloldozás tehát nem Krisztus által szigorúan elrendelt üdvösséghez feltétlenül szükséges szertartás, hanem csak lelki fejlődést és gyógyulást segítő és megerősítő egyházi intézkedés.

Én megértem, hogy kínos lehet elmondani a bűnöket. Az operációk is fájdalmasak, de gyógyítóak. A bűnök másoknak valló megvallása gyógyító, s ezt nem az Egyház mondja, hanem a Biblia. Persze a Biblia nem mondja, hogy csak a papnak tett gyónás gyógyító, s nyilván minden sötétségünket feltáró beszélgetés hasznos lehet. A elöljárónak tett évi egy gyónás az egyház parancsa, ami biztosan nem ártalmas csak hasznos. Ennyi engedelmesség úgy gondolom nem túlzás.

"Szerintetek kell-e felekezetet váltani, ha több dologgal kapcsolatban is kétsége van valakinek a katolikus hittételekkel, dogmákkal kapcsolatban?"

Nem kell, inkább olvass és tanulj! De ne itt, hanem hiteles irodalomból. Elsődleges hiteles irodalmunk maga a Szentírás, a második meg a Katolikus Katekizmus.

Ha mint írtad, kifejezetten a dogmák érdekelnek, akkor ajánlom Előd István piarista atya Katolikus dogmatika c. könyvét a maga 750 oldalával. [link]

Innen le is tölthető: [link]

De mint már szerintem írtuk: sem a cölibátus, sem a szobrok nem dogmák.

Azt eddig is értettük, hogy nem a dogmákra akarod csak kihegyezni a dolgot, de ettől függetlenül más az, ha egy dogmát tagadsz meg és más, ha egy egyszerű szabályt vagy szokást nem tartol jónak.

Ha például egy dogmát tagadsz meg, de azt magadban tartod, az enyhébb bűn. Ha szembe mész egy dogmával és nyíltan hirdeted, onnantól magadat zártad ki az Egyházból, attól fogva nem vagy katolikus, ha olyan dogmát tagadsz, akkor lehet keresztény sem.

Az pedig, hogy valami szokással nem értel egyet, majdnem mindegy.

Szóval ezeket szerintem érdemes külön kezelni, mert igazából csak úgy van értelme.

A katolikus hitben nem találok kivetnivalót.

Szokások es a népi vallásosság bizonyos elemei taszitanak, ezeket nem gyakorlom, de ezek nem is kotelezoek.

A gyónás egy örök vitatéma azoknal, akik nem tettek szemelyesse a dolgot. Csak a hitben, Jézussal, az egesz személyedet beleadva van értelme. A gyónás, a mise es a tobbi nem "varázslatok". Csak a hitben értelmezhetőek.