Katolikusok, válaszolnátok az alábbi kérdésre?

Ilyen kétségeim vannak nekem is. Gyerekkoromtól kezdve vallásos neveltetést kaptam. Református általános iskolába jártam, annak ellenére, hogy katolikus vagyok, szóval volt egy kis belelátásom, hogy ők hogy látják ezeket a kérdéseket.

A gyónást nem értem. Utálok gyónni járni. Nekem ellentmondásos az, hogy ha Isten megbocsátja a bűneinket, ha őszintén megbánjuk, akkor mi szükség van egy harmadik személyre, azaz a papra? A képi ábrázolással nincs bajom, amíg nem megy át bálványimádásba, bár én nem nagyon tapasztaltam ilyet a környezetemben. Jobban belegondolva, az áldozás is logikai ellentmondás, de ezen már nem is gondolkozok. Ami még nagyon zavar, az a tárgyak szentelése. Barkaszentelés, pálmaszentelés, ilyesmik... Az eredendő bűnt is butaságnak tartom, ezzel együtt a csecsemő kori keresztelkedést is.

Sok elemét megkérdőjeleztem a vallásnak. Isten létezését vallom, de szerintem a katolikus vallás rengeteg középkorból megmaradt pogány elemet tartalmaz, amit én nem vagyok hajlandó vallani. Lehet mártírnak tartani, de ez van. Nem tudom melyik felekezethez kéne tartoznom ezekkel az elvekkel, de igazából nem is akarok egyikhez sem. Hiszen mindegyik ugyanabban az Istenben hisz, nem? Akkor mi értelme elkülöníteni őket? Ez is már csak az emberi hülyeség.

Azzal, hogy a kenyér és a bor Krisztus valódi Teste és Vére, teljes mértékben egyet tudok érteni, a Szentírásból is teljesen bizonyítottnak látom. Ez olyasmi, amihez szerintem nem férhet kétség. Már az első századokban így vallották a keresztények és a többég most ezt vallja.

A gyónás szintén szükséges és igazolt a Szentírás alapján, amennyire olvastam az Írást, a "magamban lerendezzük"-re nem találtam utalást, ellentétben a gyónásra, amit megtalálunk többek közt a Jakab levélben, vagy Jézus is személyesen mondja, amikor a tanítványainak átadja a Szentlelket.

A képeket viszont csak művészeti alkotásnak tartom. Hogy ne fogalmazzak félreérthetően, a szentekhez is csak nagyon ritkán *könyörgöm*, imáim Istenhez szólnak. De gyakran kérem a Szűzanya közbenjárását is, hogy imádkozzon értem Fiához.

Az sem különösebben jellemző, hogy pl. feszület vagy szentképek előtt imádkoznék, viszont az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus előtt szeretek és imádatban részesítem.

Amúgy a képek tisztelete nem elvárás az Egyházban. Sőt bűn is. Nem azonos a szentek tiszteletével, akikről a kép készült.

Más felekezetbe nem járok, utoljára gimmnazista éveim alatt voltam, mert evangélikus iskolába jártam.

Többen felvetették a homoszexualitást. Egyáltalán nem ítélem el őket, szerintem ez nem olyasmi, amit ők választottak. De a házasságukkal nem tudok egyetérteni, mert a Biblia kijelenti, hogy csak férfi és nő közt lehet. Viszont ha úgy óhajtják, akkor meg kell teremteni együttélésük törvényi feltételeit. De tudtommal Ferenc pápa is nagyon barátságos hangot üt meg velük, szóval az Egyház sem olyan elutasító, mint sokak szemében tűnik.

A kétségekkel semmi gond nincs. Azért vagyunk emberek, hogy gondolkodjunk és kérdezzünk.

A dogma fogalma egyébként olyan hittételt takar, amit hitbeli együttműködéssel kell szemlélni. Tehát az nem baj, ha vannak kétségeid. Az a feladatunk a dogmával kapcsolatban, hogy tegyünk meg mindent annak megértésére. Tehát, ha lesöpröd, hogy ez hülyeség, akkor az valóban nem katolikus hozzáállás. De ha kétségeid vannak és utánaolvasol, az teljesen rendben van.

De sokminden függ attól, hogy mivel nem ért egyet valaki. Pl. a Szentháromság tanával nem egyet érteni azért nem ugyanaz, mint ha hidegen hagy, hogy van-e szobor a templomban...