Kiért van tehát az áldozat?

Bárki be tud másolni egy halom bibliai idézetet.

Mire való ez a "kérdés"?

Csak nem térítési kísérlet?

Szia!

Az áldozat alapvetően értünk van. Mivel a bűn következménye a pusztulás és a halál, ahhoz, hogy az ember élhessen megváltásra van szüksége. Az a terv, amely által az ember megváltható - és csakis általa váltható meg - az egész menny mérhetetlen áldozatát igényelte. Csak a Teremtőnek, aki az embert teremtette, volt hatalma megváltani az embert. Az ártatlan Ádám közvetlen közösségben volt Alkotójával, de a bűn válaszfalat emelt Isten és ember közé. Csak Krisztus engesztelő halála tudta áthidalni a szakadékot, és lehetővé tenni, hogy Isten az üdvösség (az örök élet) áldásában részesítse a földet.

Az áldozati rendtartást Isten azért rendelte el, hogy az embert folytonosan emlékeztesse bűnére, hogy általa ismerje el vétkességét, és vallja meg hitét a megígért Megváltóba. Ennek a rendtartásnak tudatosítani kellett az elbukott emberiséggel azt az ünnepélyes igazságot, hogy a bűn okozta a halált. Gondolom el tudod képzelni, hogy az első áldozat bemutatása milyen végtelen fájdalmasan érinthette Ádámot. Fel kellett emelnie kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott. Ekkor látott először halált. Ha engedelmeskedett volna Istennek, nem halt volna meg sem ember, sem állat. Amikor megölte az ártatlan áldozatot, bizonyára megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten Fiának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosulhatott benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten Fiának a halála tehet jóvá. Csodálhatta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.

Már a második generációnál láthatjuk, hogyan torzult el az Isten által létrehozott áldozati rendszer. Isten közölte az emberrel, hogy miként gondoskodott az ember megváltásáról, és ők megértették az Isten által elrendelt áldozati rendszert. Tudták, hogy ezekkel az áldozatokkal kell kifejezniük a Megváltóba vetett hitüket. Őt jelképezték az áldozatok. Bemutatásukkal azt is elismerték, hogy csak Ő bocsáthat meg nekik. Tudták, hogy ha így beleilleszkednek Isten tervébe, amelyet megváltásuk érdekében gondolt ki, bizonyságát adják Isten akarata iránti engedelmességüknek. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Nyájuk elsőszülöttei feláldozásával tanúsíthatták, hogy hisznek Krisztusnak, mint a megígért engesztelő áldozatnak a vérében. Ezenkívül a föld első zsengéjét is be kellett hálaáldozatként mutatniuk az Istennek.

A két testvér: Kain és Ábel egyaránt felépítette oltárát és mindegyik hozott áldozatot. Ábel - az Úr parancsa szerint - a nyájból mutatott be áldozatot...és tekintett az Isten Ábelre és az ő ajándékára" (1Móz 4:4). Tűz lobbant a mennyből és elhamvasztotta az áldozatot. Kain pedig, nem törődve az Isten egyenes és kifejezett parancsával, csak gyümölcsöt hozott áldozatként. Természetes, hogy semmilyen mennyei jel nem mutatta, hogy Isten azt elfogadta. Kain zúgolódva lépett Isten elé. Nem hitt a megígért áldozatban, és abban, hogy szükség volna áldozatok bemutatására. Ajándéka semmiféle bűnbánatot nem fejezett ki. Úgy érezte - mint ahogy most is sokan - hogy Isten tervének pontos követésével elismerné gyengeségét, és azt, hogy megváltását teljesen a megígért Megváltó engesztelésétől várja. A függetlenség útját választotta. Saját érdemeivel jött. Nem akart bárányt hozni, és vérét az áldozatba keverni, hanem a saját gyümölcseit, saját munkájának eredményeit mutatta be, mintha áldozatával szívességet tenne Istennek, ami által elnyerheti jóváhagyását. Kain engedelmeskedett abban, hogy oltárt épített, abban, hogy áldozatot hozott, de csak részben engedelmeskedett. A lényeges részt - annak elismerését, hogy szüksége van Megváltóra - kihagyta.

Az általad hozott bibliai idézetek pontosan ezt a kettősséget hordozzák, aki megértette miért van az áldozat és mi annak a szerepe és jelentősége, annak áldozatát szívesen fogadta az Isten, aki azonban úgy áldozott mint Kain, a fent leírtak miatt azt Isten nem fogadhatta el. Végezetül egy utolsó bibliai gondolat:

"Aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata" (Rm 8,27)

Üdv. Péter