Szerintetek mit jelent az 1Kor 5,5?

Alapesetben Isten korlátozza a Sátánt, ezért nem tehet azt az emberrel, amit akar. Ám a bűn réseket üt ezen a védelmen, és korlátozza Isten lehetőségeit. Persze például Jób esetében a Sátán provokálta ki azt, hogy közelebb férjen Jóbhoz. Ilyen is létezik, de ez főleg azokat az embereket érinti, akiknek a személye Isten számára stratégiai fontosságú, és erősen áll az Istenben való hitben. A többi ember esetében, ha problémák történnek, nem Isten szemethúnyásáról van szó, ami egyébként is csupán egy adott időtartamra és bizonyos mértékre vonatkozik, hanem a kegyelem elvékonyodásáról, aminek az emberi oldalon vannak az okai, de nem okvetlenül abban az emberben, akit a baj elér.

Egy újjászületett ember Jézus Krisztus rabszolgája, persze jogi szempontból. Jézus nem despota abban az értelemben, ahogyan egy zsarnok. Ő szeretetben vezet, de határozott akarata van. Amikor az ember nem akar Neki engedelmeskedni, ami előfordul újjászületett emberek esetében is, akkor nem alkalmaz kényszert, hanem engedi, hogy az ember a belátása szerint cselekedjen, és arra vár, hogy jobb belátásra jusson. Ám az ember saját útja egészen biztosan eltávolítja Jézustól, csak az a kérdés, hogy milyen gyorsan, és milyen mértékben, úgyhogy esetleg már a megengedő akaratából is kiesik, ami közvetlenül veszélyezteti az örökkévaló sorsát. Éppen ezért küld Jézus embereket ezekhez a hívőkhöz, hogy visszafordítsák őket, de nem erőszakkal, hanem úgy, hogy a szívére beszélnek. Ám ez sokkal kevésbé hatékony eszköz, mintha erőszakot alkalmazna, ezért némelyek hajthatatlanok, és csökönyösek, mint az öszvér. Ebben az esetben előfordul, hogy Isten azzal a szándékkal veszi vissza a még az emberen meglevő védelmének egy részét, hogy a keletkező probléma, aminek a bekövetkezte borítékolható, megtérésre indítsa az embert.

Pál egy adott szituációról beszél, amikor egy hívő olyan messzire jutott a bűnben annak ellenére, hogy újjászületett, eltöröltettek a korábbi bűnei, betöltekezett Szent Szellemmel, hogy még a világi mértéket is túlszárnyalta. Ebben az adott szituációban Pál és a gyülekezet közösen léptek fel az adott személlyel kapcsolatban, de érte, nem pedig ellene, abban azonban biztos vagyok, hogy Isten kezdeményezte ezt, ők csupán kimondták Isten akaratát ebben az esetben. Persze Pál azt mondja, hogy "elvégeztem magamban", ám ne feledkezzünk meg arról, hogy többször hivatkozik arra, hogy Isten Szelleme van benne, és az Ő vezetése érvényesül az életében, így Pál döntött ugyan a dologban, de Isten Szelleme indította erre, nem pedig emberi szeszély. Mivel pedig a Földdel kapcsolatos dolgok az ember hatókörébe vannak helyezve, Pál és a gyülekezet nélkül ez sem működött volna megfelelően, vagy sehogy sem. Istennek szüksége van az imáinkra, szüksége van arra, hogy kimondjuk az akaratát, különben nem valósul meg itt a Földön. A Mennyben nincs szüksége senki közbenjárására, és eljön az idő, amikor a Földön is Ő lesz az Úr. Ám jelenleg az ember hatalmában van a földi térség, és éppen ezért dönti el az ember, hogy ki uralja a világot: Isten vagy a Sátán. Az emberiség túlnyomó része tudatlanul ugyan, de a Sátánnak asszisztál, nem pedig Istennek. Isten ugyan erősebb bárkinél, és elméletileg bármit megtehetne, ám jogi értelemben ki lett utasítva ebből a világból, éppen az ember utasította ki.

Én is köszönöm:D

Annyit kérdeznék, illetve fűznék hozzá, hogy nem Krisztus kezében van most a hatalom? Bár tény, hogy Jézus csak mint ember szerezhette vissza a Föld feletti hatalmat, ezért vált emberré is, miközben Isten

Máté

28,18 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Bár az is tény, hogy Krisztus a fej, mi pedig a tagok, de a főnök akkor is Jézus, Ő dönt, mi pedig végrehajtjuk az akaratát (jobb esetben). Tehát az Ő hatalmában van a Föld, csak még nem lett teljesen nyilvánvaló (ahogy egy másik ige is írja).

Még egyszer köszönöm én is, mert én sem értettem ezt az igét, és a leírásoddal kapcsolatban nem találtam logikai hibát vagy nem biblikus kifejtést (kivéve, amit említettem)

Az idézett ígék előtt egy olyan esetről olvashatunk,amelyben egy férfi,az édesapja feleségével él szexuális közösségben,amely bűn,az egész közösségre,-mint a kovász a tésztára-erjesztő,demoralizáló hatást gyakorolhat.

Az ígehely,a test Sátánnak átadásának nem írja le a módját,de valamilyen büntetést feltételez,amivel az észheztéríthető.Valami nyaklevesfélére gondolok,ami az ájulásból felébreszti.

a korintuszi gyülekezetben az a személy, aki vérfertőzést követett el, és tisztátalan testi dolgokat művelt; valamint Himéneusz és Alexander, akik a tisztátalan tanítás és a káromlás pártfogói voltak, és akik átadattak Sátánnak „a test pusztulására”, ami azt jelenti, hogy a gyülekezet meg lett tisztítva az ilyen testi gondolkodású személyektől

Ez arra vonatkozó parancs volt, hogy zárják ki a férfit a gyülekezetből, szakítsanak meg vele minden társas kapcsolatot

Ezzel a romboló befolyás „elpusztul”, vagyis eltávolíttatik a gyülekezetből, és megmarad a gyülekezetben lévő szellem.

Az a személy, akit kiközösítenek a gyülekezetből, mert megbánást nem tanúsítva súlyos bűnt gyakorol, újra Sátán gonosz világának lesz a része (1Ján 5:19). Ezért a Biblia úgy ír róla, hogy átadják Sátánnak. A személy kizárása azt eredményezi, hogy a romboló befolyás elpusztul, vagyis eltávolíttatik a gyülekezetből, és fennmarad a gyülekezetben lévő szellem, azaz uralkodó légkör

"Annyit kérdeznék, illetve fűznék hozzá, hogy nem Krisztus kezében van most a hatalom? Bár tény, hogy Jézus csak mint ember szerezhette vissza a Föld feletti hatalmat, ezért vált emberré is, miközben Isten

Máté

28,18 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Bár az is tény, hogy Krisztus a fej, mi pedig a tagok, de a főnök akkor is Jézus, Ő dönt, mi pedig végrehajtjuk az akaratát (jobb esetben). Tehát az Ő hatalmában van a Föld, csak még nem lett teljesen nyilvánvaló (ahogy egy másik ige is írja)."

Kedves harmadik!

A Föld az ember hatalma alá lett rendelve eredendően, de a Biblia azt is kinyilatkoztatja, hogy csak időlegesen. Ez az idő hatezer év. Van, aki ezt haszonbérleti jognak nevezi, tulajdonképpen az is. Ez a jog került az emberrel együtt sátáni kézbe Ádám bűnbeesésével. Ugyanezt a jogot szerezte meg Jézus Krisztus, ahogyan azt te magad is írtad. Ám ezt a jogot földön élő emberként lehet gyakorolni, ám noha Jézus feltámadt, és megkapott minden hatalmat Mennyen és Földön, de a Földön csak akkor gyakorolhatja ezt a hatalmat most, ha emberként itt él, ám felment a Mennybe, és addig ott is marad, amíg el nem jön az idő a visszatérésére. Nem véletlen, hogy a Máté 28,19-ben úgy folytatja, hogy "elmenvén azért". Jézus átruházta az Egyházra a jogot a Föld fölötti hatalom gyakorlására. Ez azonban nem csupán jog, hanem kötelesség is. Jézus az Egyház által tudja érvényesíteni az akaratát a Földön, ha pedig az Egyház nem gyakorolja a hatalmat, akkor Jézus nem tud eljárni jogszerűen földi dolgokban most. A jogosságot éppen az biztosítja, hogy a Földön most élő emberek egy csoportja mondja ki, nem pedig a földi régión kívül eső mennyei ember, vagy emberek. Természetesen Jézus a fej, ezért az Egyháznak adatott hatalom arra való, hogy azzal Jézus ügyét mozdítsuk elő a Szent Szellem vezetése által, de mint más képességekkel és jogokkal, így ezzel is vissza lehet élni: lehet rosszul használni, lehet rosszkor használni, és lehet a szögreakasztva használaton kívül helyezni. Amikor majd a keresztények állnak Krisztus ítélőszéke elé, akkor az lesz az egyik főszempont, hogy az Isten által kapott hatalommal mit kezdtek, illetve mit mulasztottak el. Természetesen a keresztények ítélete nem büntető ítélet, hanem jutalmazó, de ez nem azt jelenti, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy a végeredmény nem kárhoztató, hanem felmentő ítélet lesz, de ahogyan Pál megjegyzi, lesznek, akiknek a teljes életműve elporlad, csak éppen a puszta életük fog megmenekülni. Sajnos azonban nem mindenki menekül meg, aki korábban kegyelmet kapott, újjászületett, vette a Szent Szellemet, de az elszakadtak nem is fognak részt venni azon a bizonyos ítéleten, amire az elragadtatás után kerül sor. Ők itt maradnak a Földön az antikrisztusi évekre. Hogy a végén megmenekülhetnek-e még, számomra nem egyértelmű, de Isten kegyelmes, és szereti azokat is, akik nem álltak készen az elragadtatásra. János azt mondja, hogy van nem halálos bűn is. Aki nem halálos bűnnel vétkezett, de a bűne miatt ittragadt, arról Isten nem mond le meglátásom szerint, ám ez csak a véleményem. De hogy az AK idején sokkal nehezebb lesz megtérni és megállni, az nem kérdés.