Volt már saját Isten-élményetek, amit szívesen meg is osztanátok?

Miután feleségem dolgait képtelen voltam elviselni,összepakoltam dolgaim a zárt furgonomba,és hazarepültem Magyarországra,hogy 9 év után láthassam családom.3 hónapig kerestem otton munkát,de nem találtam,s így visszarepültem Kaliforniába.

Az idős hölgynél,ahol furgonom parkolt,hálából megjavítottam néhány dolgot,de miután mindennel kész lettem,nem volt hova mennem.(kb.4-5 napra való pénzem maradt).Merre induljak?(Csak nyugat esett ki,ahol a Csendesóceán feküdt útamba.)Szokatlanul szűkszavú imámát sóhajtottam:"Ó Istenem!Igazán nagy bajban vagyok!Hova tovább???"Még 3 óra takarítás munkám után,és mennem kell valahova.

Nejem első férje hívott telefonon.(Nem tudom honnan szerezte meg,a 3 napja szerzett mobilszámom.)Mikor jössz vissza Kaliforniába?-Itt vagyok.-Nem akarsz Loma Lindára jönni?-Minek?Nincs miért.-Egy regi ügyfelem el fog utazni kb.egy évre.Keresnek valakit,aki a ház gondviselését végezné.Nem érdekel?-Mikor mehetek?-Azonnal.-2 óra múlva ott vagyok....A család örömmel fogadott.Kértek,hogy minél hamarabb költözzek oda.Kértem őket,hogyha lehet,már csak egy gumimatracért,párnáért,és takaróért mennék el egy boltba,és éjjel,már ott is aludnék. Nagyon örültek nekem....de én mennyire nekik?!

Miért pont akkor hívott a ly.sógor,s miért nem korábban,vagy később?....Mindez ki volt sakkozva Isten elméjében előre,percre pontosan.

Istennek testreszabott terve van mindenkire.Ha figyeljük,és követjük,jó dolgunk van,és lesz!

2 év után újrakezdtem feleségemmel,de a kaliforniai forróság,és nejem banyakórja ismét elviselhetetlenné vált halandóságomnak.

Ismét összepakoltam dolgaimat furgonomba,miután 5000 km-re keletre-New Jerseyben-munkát ajánlott egy barátom.

Vasárnapra terveztem az indulást,de egy ügyfelem kérlelt,hogy egy másfél napos munkát végezzek el nála....Nem baj -gondoltam-kell a munkadíj(amit szokatlanul magasra állapítottam meg neki)a hosszú útra.

Vasárnap délután,amikor már Nebraszkában jártam volna terveim szerint,csörgött a telefonom.

-Hol vagy Zoli?

-Még éppen itthon Kaliforniában,de elvileg,már Nebraszkában lennék.Miért kérdezed?

-Itthagyott minket a lelkészünk.Legyél te a mi lelkészünk!

-De hiszen én nem vagyok református,és teológiát sem náluk végeztem!

-Nem baj,csak a Bibliából prédikálj nekünk!....

Megeggyeztünk,és 2 éve tapasztaljuk Isten Lelke átformáló erejét,a 8 különböző vallási hátterű kis magyar református közösségben.

Isten szeretetét élvezzük egymástól.

Ha nem hiszed,jöjj,és látsd!

Kb 12-14 éves koromban nagyon durván önbizalomhiányos voltam, nem mertem barátkozni, értéktelennek tartottam magam, minden bajom volt, és fogalmam sem volt, hogy lábaljak ki belőle. Katolikusként neveltek fel, úgyhogy nagyjából tudtam, hogy aha, van egy Isten, aki szeret és aki meghalt értünk, és meghallgat és segít meg minden. És ez így tök jó, de ettől önmagában nem fogom magam jól érezni.. Viszont nagy elkeseredésemben úgy voltam, hogy ok, imádkozok, hiszen ha minden igaz amit tudok, akkor tényleg annyi a dolgom, hogy rábízzam magam. (Eszembe jutott az a bibliai történet is, amikor valami nagy fáraó úgy gyógyulhat meg a leprából, ha megmártózik a Jordánban, de ezt ő büszkeségből nem akarta megtenni, és mikor megtette, meggyógyult.)

Szóval egyik este imádkoztam, hogy "Uram, segíts kérlek, mert ez így rossz. És ebből nekem kell kimászni, de nem tudom, hogyan. Te pedig segíthetsz, biztos vannak rá módszereid, bár igaz, el nem tudom képzelni hogyan. Kérlek segíts."

Két nappal ezután egyik barátnőmmel beszélgettünk sima dolgokról, és az osztály meg osztályközösség is szóba került. Mondta, hogy szerinte nyugodtan keressek társaságot, mert ugyanúgy az osztály része vagyok, mint mindenki más, ugyanúgy jogom van barátkozni és odamenni, mint másnak.

Aznap este, amikor kezdtem volna a szokásos kis imámat, villámként hasított belém, hogy "Úristen! Most, ezen a napon lett megválaszolva az imám! Kész receptet kaptam a továbbiakra! Isten van, szeret és jóságos!"

Nagyon hálát adtam, és azóta sokat dolgoztam a nyitottságomon, és egyre jobban érzem magam az osztályban. Aki meg azóta sem kedvel, az pukkadjon meg, ennyi. Most meg 16 évesen, a legtöbb kortársammal ellentétben általában szoros Isten-kapcsolatom van, hálát adok és kérek, és tudom, hogy számíthatok rá:)

Azóta történt egyéb is, meg nagymamám mesélt egy nagyon durvát a saját életéből, de most így ennyit osztanék meg.