Jó lenne, ha áldozhatnának a "szabálytalan házasságban" élő katolikus hívek is?

Nagyon jó lenne igen. Adja meg Isten, hogy végre megtörjön ez a jég, és ne rekesszék ki ezeket az embereket sem az egyházból.

Nagyon igazságtalan, hogy valaki lehet a mindennapokban bármilyen jó keresztény, élhet akármennyire szent életet, mégsem áldozhat egy magánéleti dolog miatt. Mintha akkora probléma lenne, hogy éppen kivel szexel valaki. Mások meg, akikről köztudott hogy gonoszak, hazudnak, pletykálnak stb stb., ők persze minden további nélkül áldozhatnak, merthát szentségi házasságban élnek. Az, hogy valakinek nem úgy sikerült a magánélete ahogy szerette volna, azért nem kirekeszteni kellene, hanem méginkább befogadni.

Nagyon rossz lenne.

Ilyet nem lehet megcsinálni a Biblia szerint.

A Bibliából látható, hogy a tudatosan és szándékosan bűnökben élő emberek nem jogosultak, azaz méltatlanok magukhoz venni az Úr testét és vérét. Ha mégis megteszik, akkor az 1kor 12,27 és 29 szerint vétkeznek az Úr teste és vére ellen, és ezért ítéletet esznek és isznak maguknak.

Tehát ha a papok megengedik az áldozást a rendszeres házasságon kívüli szexuális életet élőknek (ez ugye mindenképp tudatos és szándékos bűn, nemigen lehet "véletlenül" elkövetni), akkor ezeknek az embereknek az életére minden áldozásukat követően elkerülhetetlenül egy bizonyos mértékű ítélet fog szállni (mivel vétkeztek az Úr teste és vére ellen). Ez lehet, hogy nem lesz túl nagy ítélet, lehet, hogy eleinte még észre sem fogják venni, de ha rendszeresen áldoznak, akkor ez idővel az életminőségük ill. esetleg az egészségük romlásához fog vezetni (1kor 12,30)

Akkor magyarul ez a legnagyobb bűn, a "házasságon kívüli szex"? Nem nagyobb bűn az, ha valaki bántja a másikat, árt neki?

Az a baj, hogy ezek a teljesen életszerűtlen, abszurd szabályok csak nálunk katolikusoknál vannak, mert olyan emberek alkotnak róla törvényeket, szabályokat, akik (elvileg) életükben nem szexeltek és fogalmuk sincs, milyen valakivel együttélni. Emiatt túlidealizálják, túlszakralizálják ezt a házasság-család témát. El nem bírom képzelni, hogy egy katolikus pap (aki nem szexel), hogy a fenébe tud egy vastag könyvet írni a szexualitásról? :D Mivel semmi tapasztalatuk nincs a témában, ezért írnak le olyan elképesztő dolgokat, úgy állítják be a szexet, mint valami nemtudom én milyen szent cselekményt, hogy szexualitás közben Isten munkatársai lesznek stb. Kétlem, hogy amikor 2 ember egymása gerjed, akkor ezek a szent dolgok járnak az eszükben.

Egy másik abszurd dolog: ha egy fiatal pár még nem él együtt, akkor áldozhatnak, de ha összeköltöznek, onnantól nem. Hát könyörgöm, attól hogy nem éltek együtt, ugyanúgy megoldják rendszeresen a szexet, tehát a végeredmény ugyanaz: házasságon kívül szexeltek. :)

Vagy egy másik példa, ami a cölibátushoz kapcsolódik, de mutatja hogy milyen értelmetlen hozzáállás: elvileg meleg ember nem lehet pap. Első probléma ezzel az, hogy ki számít melegnek? Ha valaki egész életén át eltitkolja s nem is "éli ki" a vágyait, attól ugyanúgy meleg marad az a pap, tehát értelmetlen eza tiltás. Másrészt: ha egy papnak cölibátusban kell élnie, akkor teljesen mindegy hogy meleg vagy hetero, hiszen a vágyaitól mindkét esetben meg kell magát tartóztatni.

Szóval az egyházunkban rengeteg ilyen abszurd dolog van a házasság-család.szex témával kapcsolatban, amiket ideje lenne már újragondolni s átültetni a mai korba, nem pedig több ezer éves szövegek alapján eljárni, hiszen a bibliai szövegeket nem szó szerint kell értelmezni (ezt tanítja egyházunk is), hanem mindig az adott kor, társadalom, kultúra szemüvegén át.

Nem lenne jó.

Ilyen erővel már azt is mondhatnánk, hogy nyugodtan legyen válás az egyházi házasságoknál is. És akkor már csak egy lépés, hogy az egyházi házasságkötés elveszítsen minden szakrális funkciót. Vagy egyáltalán minek házasodni?

Ez a gondolat kisebbíti mind a házasság, mind az Eucharisztia szentségét.

Ezt mindenkinek a lelkiismerete döntse el, hogy ő búnnek véteknek véli e és magához veszi ennek ellenére a szentséget.

Ha elmegy ilyen ember a templomba és áldozni megy nincs a homlokára írva, hogy ő úgynevezett vad házasságban él, a pap nem tudja megtagadni tőle. (nemtudom kis közösségekben ahol ismerik egymást az emberek, tehet-e ilyet a pap?, de szerintem nem.)

Mitől más az, ha haragosa van valakinek, keresztbe tesz a másik embernek, ilyen olyan parancsolatok ellen vét.

Ezek az emberek miért mennek akkor áldozni?

Attól, hogy meggyónja a bűneit, a pap feloldozza, de másnap ugyanúgy él tovább ugyanúgy elköveti ergo nem bánja meg a bűneit értelmetlen a gyónás és az álozás.

Egyetértek az előző Hozzászólóval.

Rengeteg más bűn is létezik, miért csak ez az egy dolog, amit ennyire komolyan vesznek.

No de ha a házasság szentségéről van szó, arra is találtak egy jogi kiskaput, hiszen ha valaki elválik majd összeáll valaki mással, akkor lehetősége van arra, hogy az első házasságát "érvénytelenítse". Vagyis egy vizsgálat után kimondhatják az első házasságra, hogy az már a megkötésekor is érvénytelen volt, így nyugodtan megházasodhat a másikkal.

Akkor feltehető a kérdés: a régebben élt emberek, főurak, esetenként a szentté avatott királyok, mennyire élhettek szentségi érvényes házasságban, amikor régen hatalmi-gazdasági érdekek miatt házasodtak? Szóval ez az egész házasság-válás téma úgy zavaros ahogy van. Nem kellene ezekből ügyet csinálni az egyházban.

Az a baj, hogy ezek a teljesen életszerűtlen, abszurd szabályok csak nálunk katolikusoknál vannak, mert olyan emberek alkotnak róla törvényeket, szabályokat...

Nem emberek alkották ezt a szabályt! Amit Isten egybekötött, ember azt szét ne válassza.

"Amit Isten egybekötött, ember azt szét ne válassza."

Ez valóban így van, de látod, mégis találnak kiskapukat az érvénytelenítéssel, mert az ÉLET egyszerűen nem ilyen. Az életet nem lehet feketének és fehérnek tekinteni. A Biblia is tele van parázna dolgokkal. A már-már szentnek tartott ószövetségi alakok (Ábrahám stb.) is parázna módon éltek, hiszen több feleséget tartottak. Dávid királynak is talán 8 felesége volt, ráadásul Jonatánnal közeli, szerelmi kapcsolatban volt.

Nem mindenkinek sikerülhet úgy a magánélete, ahogy szerette volna. Ha valaki megházasodik, de mondjuk 10 év után nagyon eldurvul a helyzet, a férj inni kezd, folyamatosan megcsalja a feleségét, megveri, megalázza, akkor nem várható el az asszonytól, hogy mellette maradjon. Lehet hogy az asszony mindent megtesz a házasság megmentéséért, de hasztalan, s mivel nem szeretne 5 év múlva az elmeosztályon lakni mert mondjuk a 2 gyerekét még fel kell nevelnie, ezért inkább elválik. Azt hiszem, egy ép elméjű ember ez esetben elválik. Namost ha egy fiatalasszonyról van szó, akkor nem várható el tőle, hogy a válása után, mondjuk 35 évesen egyedül élje le a hátralevő életét, ezt nem mindenki tudja megtenni, mert bármennyire is furcsa, de így teremtett meg bennünket az Isten, hogy vágyakat oltott belénk, amelyek bizony parancsoló erővel jelentkeznek minden egészséges embernél.

Az a baj, hogy sokan rányomják az ítéletet az ilyen emberekre, hogy papír szerint bűnös, s csak a száraz teológiai igazságokat tudják hangoztatni, de valódi emberi oldalról képtelenek átérezni a másik helyzetét, vagyis ezekből az egyház szavaival kardoskodó emberekből a legfontosabb hiányzik: a krisztusi szeretet.