Mennyire befolyásol egy kapcsolatot a vallás, ha az egyik fél ateista, a másik hívő ember?

Azt leszögezném már az elején, hogy az emberi viselkedés elég összetett, szóval nyilván nem lehet általánosítani teljes pontossággal, és, hogy veletek mi lesz, azt igazából csak te tudod jól megítélni.

Ennek ellenére, én nagyon idegenkednék mindenféle komoly kapcsolattól olyan emberrel, aki tényleg mélyen vallásos. Egyszerűen előbb-utóbb olyan összetűzésekhez vezetne a világnézetbeli különbség, ami eléggé megmérgezheti a kapcsolatot, és ugye ez nem csak egy barátság, hogy figyelmen kívül hagyjátok a témát, ha előbb nem is, - ahogy említetted- a gyerekek esetében elő fog kerülni, és akkor tuti kész a komoly konfliktus. Persze, ezt eldönteni csak te tudod...

Én írtam, hogy a párodnak mindig Isten lesz az első.

Mivel ateistának vallod magad, ezért megértem, hogy ezt nem tudod elfogadni. Miért mondom ezt? Mert párod bevallotta, hogy leendő közös gyermekeiteket templomba akarja vinni, megtanítja imádkozni stb., mert meg akarja ismertetni velük az Istent.

Neked mint ateistának Isten egy kitalált dolog, te így gondolod, de nekünk hívőknek nem. Nekünk Isten nem kitalált dolog, hanem valóban létezik. Ezen felesleges vitáznunk, mert a kérdés nem erre irányul.

Azt írtad, hogy a párod "konkrétan bevallotta hogy jobban szeret a szüleinél" ez nem azt jelenti, hogy még az Istennél is jobban szeret téged :) biztosra veszem, hogy ilyet nem is állíthatott mert semmilyen körülmények között nem bánthatja meg az Istent azzal, hogy még Őnála is jobban szeret téged. Ezért írtam, hogy nekünk hívőknek mindig Isten az első, Akit teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes szívünkből kell szeretnünk.

"egy kitalált dolgot (már bocsánat..) hogy lehet jobban szeretni mint egy emberi lényt?"

Filozófiai értelemben akár te is lehetsz "kitalált", mivel nem biztos, hogy a tapasztalás útján meg lehet ismerni bármit is, sőt egyáltalán nem biztos, hogy bármi megismerhető (mondják a szkeptikusok). Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Isten vagy létezik vagy nem létezik. Több lehetőség nincs, de egyik lehetőség sem több a másiknál. Te nem hiszel. A párod igen. De ő nem lesz kevesebb ezáltal.

Én úgy gondolom, hogy nem a hittel van a baj, hanem hogy eleve sztereotípiákra építesz a vallással kapcsolatban. Nem kell hinned, csak kicsit egyszerűen látod a dolgokat.

Mi ugyanúgy indultunk az elején, bár hozzá kell tennem, hogy én ateista sem vagyok, elismerem a keresztény vallást. Először csak az zavart, hogy az utcán előttem ment folyton meg hogy egyből türelmetlen lett, ha miatta kellett várnia 2 percet is.... Most ott tartunk, hogy akár mit mond, nincs apelláta, engedelmeskednem kell, őt nem érdekelni semmilyen "kifogás". Gondolhatod mi lesz legközelebb, ha találkozzunk.....

Nagyon nem ajánlom neked se, fordítva még talán eltudnám képzelni(keresztény lány+nem keresztény fiú), azt is persze valamilyen szintű toleranciával, de így hogy közbe úgy gondolják a férfi legyen a dominánsabb, ő irányítson.....

Az a probléma, hogy rosszul állsz hozzá az egészhez. Ha te ateista maradsz, valószínűleg sosem lesz semmi a kapcsolatotokból.. Hiszen neki meggyőződése, hogy a pokolra fogsz jutni, ha nem térsz meg. Ha nem érdekled, akkor nem fog a vallással baszogatni, ergó kihordod neki a gyereket és utána ő "tiszteletben tartja a látásmódod". Ha igazán szeret, akkor viszont sűrűn fogja felhozni a témát. Szerintem te egyiket se akarod, pont ezért nem is fog működni.

"most rákérdezek páromnál hogy jobban szeret e mint Istent."

Ilyen provokatív szar rinyálásokkal ne terhelj senkit szerintem.

28.Hsz!

Aki ismeretlenül lepatkányoz egy embert,az valóban a rákcsálók törzséhez tartozik.