Ha a Szentlélek személy, a Bibliában miért nem jelenik meg soha antropomorf alakban?

"Nyilván nem saját maga mellett ül. "

Nyilván nem szó szerint üldögélnek, mivel nem fizikailag vannak jelen. Ha még ott tartasz, hogy Istent egy öreg szakállas bácsinak képzeled aki üldögél a nagy trónon, akkor nem tudok segíteni.

Nézzük Pál mit ír Jézus istenségének tagadóiról

Kolossé

2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:

2,9 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,

Tény, hogy néhány helyen a szent Lélekre az „ő” személyes névmással utal a Szentírás. Miért van ez így? Ennek oka, hogy a szent Lélek nemcsak egy erő, hanem mind az Atyának, mind a Fiúnak a nagyon is valóságos jelenléte és személyisége:

„Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”

— 2Korinthus 3:17

„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

— János 14:23

„Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.”

— János 14:18

Az Atya Isten és Jézus Krisztus velünk vannak, de nem egy látható formában, hanem egy láthatatlan, megfoghatatlan, de mégis valóságos, lelki formában. Mivel ez Isten jelenléte, ezért szent. Mivel lelki forma, ezért lélek. Ennélfogva: szent Lélek.

Ez az egyetlen olyan magyarázata az Istenségnek, amely minden ténnyel összhangban van. Istennek van egy Fia és van egy Lelke. A Fiú valamikor Istentől származott (múlt idő!):

„Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.”

— János 8:42

A szent Lélek viszont Istentől származik (folyamatos jelen idő!):

„Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.”

— János 15:26

A Fiú az Atyától különálló Lény, míg a szent Lélek az Atya kiterjesztése, amely által mindenütt jelen van.

„Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?”

— Zsoltárok 139:7

Az Atya Lelke által lakik a Fiúban, ilyen módon egyek. A Fiú pedig ugyanazon Lélek által bennünk lakozik, és így mi is ugyanúgy egyek vagyunk Istennel, mint ahogy Ő és a Fia egyek:

„Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.”

— János 17:21

„És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:”

— János 17:22

„Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.”

— János 17:23

« IV. Isten mindenütt jelenvalósága VI. A Szentháromság-tan gyökerei »