Lehetséges, hogy a vallásokat szerelmes emberek találták ki?

Nem. Az egyházakat uralkodó hatalmak találták ki.

A vallásokat is részben.

Többnyire nagy tanítók tanai megkérgesedett paradigmákként éltek tovább ebből lettek a vallások és az uralkodók (vagy uralkodni vágyó emberek) ezeket szabványosítva hozták létre az egyházakat. (Az egyházak már sok esetben nagyon távol állnak az eredeti tanításoktól)

Nem tudhatjuk, hogy az őskori ember hogyan gondolkodott. Ma már persze, mindenféle dedukciós vagy esetleg empirikus (mondjuk, erre sajna nincs valóban valid lehetőség) módszerekkel logikusan kikövetkeztethetjük, hogy ez hülyeség, de ez a mai tanítás és neveltetés eredménye. Az, hogy mondjuk 30.000 évvel ezelőtt ez hogy nézett ki, arról elképzelésünk sincs.

A vallások nyilván összefüggésbe hozhatók a csoportokkal, mert a vallásnak komoly közösségformáló ereje volt. Az indián "esőtánc" is például azért olyan kultikus, mert legalább _valamivel_ elfoglalták magukat az emberek, úgy érezték tesznek _valamit_. Nem tudom, voltál-e már olyan helyzetben, ami számodra nagyon kedvezőtlen volt, de egyszerűen tőled teljesen független volt, semmilyen valós ráhatással nem rendelkeztél, de képtelen voltál elviselni a tétlenséget és a "türelmesen kivárom" technikát, hanem mindenféle látszattevékenységekbe kezdtél. Én már voltam, pl amikor anyukám kórházban ápolták, olyan tisztára nyaltam a lakást, mint a pinty, és azt mondtam, hogy ezzel is segítek neki, ettől is könnyebb lesz, pedig a kórházból ő aztán marhára élvezhette a tiszta lakás örömeit :D De addig is elhitettem magammal, hogy hasznos vagyok, nem csak tétlenül ültem otthon a látogatási idő lejártával, és azon aggódtam, hogy vajon most hogy van, és mikor jönnek újabb elrettentő hírek.

Ezt a fenti példát helyezd át egy olyan közösségbe, ahol konkrétan SEMMI tudásod nincs a természet működési elveiről, elképzelésed sincs arról, mikor mi fog történni és miért, néhány látszatkorrelációt felismersz, amik közül véletlenül lesz valami, ami akár működik is (pl bizonyos növényeket rágcsálsz, ha lázas vagy, és valamelyik végül beválik, nahát, tessék, megszületik az őskori gyógyászat). A szerelem valóban illogikus, de ennyire azért nem. Ráadásul az őskorban ennél nagyobb problémákkal is szembesültek az elődeink, nem beszélve arról, hogy szerintem a szerelem közel sem volt olyan gyakori, mint ma (de ez csak az én szerény véleményem, semmilyen tudományos kutatással nem tudom alátámasztani).

Ráadásul akkor, amikor 20-50 fős kis közösségekben éldegéltek az őseink, legfontosabb dolguk a túlélés volt, igenis elhitték a tekintélyszemélyek szavát, akármilyen baromságot is mondtak (azért lettél beteg, mert megsértetted az ilyen-olyan istenséget, ha énekelünk és áldozatot mutatunk be, akkor idén jó idő lesz és gazdag lesz a termés, stb, stb, stb). És ezek a tekintélyszemélyek is azt hitték el, amit az ő elődeik mondtak/tanítottak nekik, akik meg szintén nem kérdőjelezték meg a nekik tanítottakat, és ráadásul nekik nem is állt rendelkezésükre az ő haláluk után olyan 10000 évvel később elérkező görög filozófusok csodás módszere a tudományos igényességű elmélkedések/kutatások módszereiről. Igen, sok tudatmódosító szert nyakaltak, lehet, hogy ennek is köze volt a dolgokhoz, de kétlem, hogy a szerelem önmagában ilyen sok agymenéshez vezetett volna. A szerelem tárgya általában a másik ember maga, de az istenségek ennél kicsit kiterjedtebb területeket fedtek le. Én szerelmesen a páromra gondolok és vele kapcsolatban elmélkedek, nem a világ problémáit próbálom megmagyarázni.

Ma sem paradoxon, akkor vajon azokban az időkben, amikor magát a szót sem ismerték, miért lett volna az? Egyszerűbb volt elintézni a világ működését érintő kérdéseket egy (több) felsőbb hatalom kiszámíthatatlan szeszélyeinek magyarázatával, mint olyan utakat keresni, aminek se az alap háttértudása, se az eszközei nem voltak meg. Meg azért, ha te gyerekkorod óta kész tényként kapsz meg valamit minden nap, akkor nem biztos, hogy motiváció és érdeklődés hiányában ezt meg fogod kérdőjelezni (sőt, tuti, hogy nem fogod). Ma is, amiket olyan egyértelmű tudásként kezelünk jellemzően egy tudós/tudóscsoport kemény munkájának eredménye, magadtól nem jöttél volna rá (azaz, nem biztos) mondjuk a relativitáselméletre (hogy egy népszerű példával éljek, de gyakorlatilag a kerék feltalálásától kezdve az elektromosságig vagy akár a penicillinig bezárólag bármit mondhatnék), ezt te készen kaptad valakitől, aki kitalálta. Most tekintsünk el attól, hogy empirikusan igazolható tényekről beszélünk, te magad nem jártál utána, meg sem kérdőjelezed, elhiszed amit a tudósok, tanárok, orvosok (egyéb tekintélyszemélyek) mondanak neked. Azokban az időkben, amikor a tudományosságot az esti tűz menti betépett állapot jelentette, ugyanez volt, miért gondolták volna szükségét annak, hogy egy kicsit jobban végiggondolják a kérdést? Kész választ kaptak, amivel lerázták a saját vállukról a felelősséget, megkapták a "tehetek ellene valamit" illúzióját, és ezzel könnyedén együtt tudtak élni.

Az meg igaz, hogy egy szerelmes ember kicsit másképp látja a világot, de ez szerelemtől, embertől ÉS a szerelem viszonosságától is függ. Illetve, továbbra is tartom, hogy ez csak az élet néhány elemére generalizálható, azon továbbra sem változtat, hogy a nagy mindenséget hogyan látod. Voltam szerelmes, vagyok is, de nem mondhatnám, hogy olyan nagyon másképp látom a racionális világot, mint korábban, főleg nem azokat illetően, amiket tanítottak nekem. Van néhány úttörő, aki a kákán is csomót keres, belőlük lesznek a feltalálók és a remek elmék, akikről utána tanulunk, de a társadalom legkisebb százaléka tartozik közéjük, az egyszerű ember (mint pl én is) ezzel nem foglalkozik, elfogadja a tényként elé tárt dolgokat és éli a maga kis életét, alkalmazkodva a társadalmi normákhoz (mint pl a hit is- és most ismét tekintsünk el attól, hogy a magam részéről semmilyen vallást sem követek).

Értelmes??? Egytelen egy olyan választ sem olvastam, amiből lehetne minimális ismeretre következtetni. :DDDD

A legjobban az fáj, hogy a megtérésem előtt pont ugyanilyen hülye voltam. Ugyanennyi marhaságot találtam ki és el is hittem. Így olvasva nagyon fájó.