A szex miert bun az Egyhaz szerint, ha hazassagon belul, de nem gyermeknemzes celjabol tortenik?

= A fogamzásgátlás ünnepélyes elítélése =

Boldogemlékű XI. Pius pápán keresztül a Szentlélek által, az 1930. december 31-én, pápaságának kilencedik évében kelt „Casti Connubii” („Tiszta Házasságnak”) kezdetű apostoli körlevélben tételesen elítélést nyert a fogamzásgátlás minden módja, mint az anyaság, az életfakasztás elleni súlyos cselekedet. Az alábbiakban közöljük ezt:

Miután egyesek a kezdettől fogva hirdetett és soha el nem ejtett keresztény tantól eltérve újabban nyíltan más tanítást hirdetnek ebben a tárgyban: a Katholikus Egyház, akire maga az Isten az erkölcsök épségének és tisztaságának védelmét és tanítását bízta, az erkölcsi züllöttségnek ebben a korában a házasság tisztaságának ettől a rút szennytől való megóvása céljából isteni küldetésére hivatkozva Általunk fölemeli hangos szavát és újólag kinyilvánítja:

A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűnt követnek el.

Legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva s a gondjainkra bízott lelkek üdvéért való aggodalomból figyelmeztetjük a gyóntató és lelkipásztorkodással foglalkozó papokat, hogy híveiket az Istennek e súlyos törvénye felől ne hagyják tudatlanságban, maguk pedig óvakodjanak efféle hamis vélekedésektől s azokkal semmiképpen egyet ne értsenek. Ha pedig – amitől Isten őrizzen – valamely gyóntató vagy lelkipásztor a reábízott híveket maga viszi bele ezekbe a tévedésekbe, vagy legalább is helyesléssel, illetve hallgatással őket bennök megerősíti, tudja meg, hogy a legfőbb Bírónak szigorú számadással tartozik hivatásának elárulása miatt s vonatkoztassa magára Krisztusnak szavait: „Vakok ők és vakok vezetői. Ha pedig a vak vakot vezet, mindketten verembe esnek.” (Mt 15: 14)

Ezen a helyen kell szólnunk az ún. fogamzásszabályozásról. Az ovulációs naptár (Knaus-módszer), a hőmérőzés (Döring-módszer), a méhnyak nyákja és a méhszáj vizsgálatának (Billings-módszer) összesített használata (TCST – symptothermal-módszer), mely szinte 100%-os biztonsággal körülhatárolja a terméketlen időszakokat az egyetlen megengedett eszköz a családtervezés terén, a közös önmegtartóztatáson kívül.

Részleteiben lásd: [link]

MIT JELENT Α KATOLIKUS CSALÁD-TERVEZÉS?

Válasz:

Λ katolikus családtervezés a természetes családtervezés (TCST) indokolt esetben történő alkalmazásai jelenti.

A TCST a női test termékeny és termékeden periódusainak figyelembe vételével történő nemi érintkezést, ill. a részleges önmegtartóztatást jelenti.

Magyarázat és igazolás:

Az Egyház egyik tanítása gyakran hívő katolikusoknál is értetlenségbe ütközik. Ez a fogamzásgátló szerek és eszközök tilalma, kivéve a női test ciklikus változásait figyelemmel kísérő időszakos megtartóztatást. Sokan a testiség megvetését látják ebben, pedig erről szó sincs. Háttere ugyanaz, mint a mesterséges megtermékenyítés tilalmának: Az Egyház nem engedi elválasztani a nemi aktust a nemző aktustól, és erkölcstelennek ítél minden olyan eszközt és módszert, melynek célja akár az, hogy testi együttlét nélkül kikényszerítsék (lombik program, klónozás stb.), akár az, hogy a testi együttlétből kiiktassák az új életet. Tilalom alatt állnak: fogamzásgátló tabletták, mechanikai eszközök (óvszer, spirál), terméketlenné tétel, megszakított közösülés.

Az abortuszhoz hasonlóan, a foganás megakadályozása sem jellegzetesen modern probléma, bár kétségtelen, hogy a fejlődéssel párosult szabadosság viharos gyorsasággal tette általánossá és nyilvánossá a korábban szégyenkezve és titokban művelt visszaéléseket, olyannyira, hogy a katolikusok egyáltalán nem kis százaléka nem is tudja, hogy tilosban jár, amikor a fentiekkel védekezik Isten áldása ellen. Mások azt hiszik, hogy pusztán egy régi szokás merevedett meg, és csak arról van szó, hogy az Egyház egy olyan kor gyakorlatát szentesítette, melyben még nem tudtak védekezni, vagy nem ismertek bizonyos ok-okozati összefüggéseket. Egyik sem igaz. Már az ószövetségi ember is ismert eszközöket, s ezt bizonyítja Onán esete is. Az igaz, hogy régen az asszony értékét gyermekeinek számában mérték, s korántsem öltött olyan méreteket e bűnös szokás, mint napjainkban. A szentatyák erőteljes elutasításából is vissza lehet arra következtetni, hogy a védekezés az első századokban sem volt ismeretlen. Elég csak Szt. Ágostont idézni: „Tiltott módon és erkölcstelenül él feleségével, aki a gyermekfogamzást megakadályozza.” A tan a XX. századra sem változik. XI. Piusz pápa így ír: „A házassági jog gyakorlása természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul; tehát a természet elleni vétek és benső lényegében ocsmány és tisztességtelen dolgot tesznek, akik annak célját és hatását meghiúsítják (Casti conubii).” De Mindszenty bíboros sem fukarkodik a kemény kifejezésekkel: „Az egyetlen, ami a parázna kéjelgést a törvényszentesítette érintkezéstől megkülönbözteti, a házassági fajfenntartás. Ha a fajfenntartás célját állandóan vagy időlegesen kizárják a házasok, a házasélet is közönséges és bűnös életviszony; a családi szentély bűntanya, a házastársak bűntársak. Lázadóként szembehelyezkednek a Teremtő nyilvánvaló akaratával. Ha valaki azon mesterkedik, hogy ne legyen élet abból az érintkezésből, amit az Úr az életre rendelt, vagyis ha az érintkezést közvetlenül az Úr ellen kitűzött cél ellen végzi, és magát a fogamzást meghiúsítja, belekontárkodik a Teremtő tervébe, megzavarja az élet tiszta forrását.” De ugyanígy tanít VI. Pál is. Ennek dokumentumai: Humanae vitae (1968), Quaestio de abortu (1974); Persona humana (1975). Még II. János Pál is a hagyományos felfogást tette magáévá: Familiaris consortio (1981); Donum vitae (1987); Catholicae Ecclesiae Catechismus (1992); Veritatis splendor (1993); Evangélium vitae (1995), ill. Beszéd a Humanae Vitae megjelenésének 20. évfordulóján a moralisták nemzetközi kongresszusa résztvevőihez (1988. XI. 12.).

A régi egyházi törvénykönyv szerint a házasságnak három célja van. Első cél a gyermekek nemzése, második a házastársak kölcsönös szeretete és csak harmadik az ösztönélet levezetése. A II. Vatikáni Zsinatnak volt egy epizódja, amikor Suenens bíboros töröltetni akarta a házasság céljainak rangsorolását. Erre olyan felzúdulás támadt, mint soha előtte. Végül Brown bíboros szakította félbe a zúgolódást: „Óvakodjuk ettől! Így az Egyház legősibb hagyománya ellen cselekednénk!" (Marcel Lefebvre: Nyílt levél a tanácstalan katolikusoknak).

Valóban vannak olyanok, akik felelősen aligha lennének képesek vállalni egy újabb gyermeket, de tudatosítani kell, hogy „Isten nem követel lehetetlent — Deus non iubet impossibilia” (Szt. Ágoston). Az Egyház is megengedi, hogy megtervezzük gyermekeink számát, csak az eszközök tekintetében nem ismer alkut. A TCST-vel (természetes családtervezés) is lehet szabályozni a foganást, csak több önuralmat, tudást, tapasztalatot és figyelmességet, de mindenek előtt Istenre figyelő, szavát mindennél előbbre tartó engedelmes lelkületet igényel. Jó könyvek vannak e témában (pl J. & S. Kippley: A természetes családtervezés művészeté). Természetesen e módszer mellett is lehet teherbe esni (pl. spontán ovuláció esetén), ekkor viszont tudomásul kell venni, hogy az Isten az Isten. Ő abszolút és szuverén Úr, és ha életet ad, azt ajándék gyanánt adja akkor is, ha mi korlátolt értelmünkkel esetleg nem is akként fogadjuk. A TCST-nek éppen az a lényege, hogy „mozgásteret" enged az isteni akaratnak. Igen — mondhatják egyesek — de tartsuk szem előtt, hogy a XXI. században élünk, és nemcsak megszülni kell a gyermeket, de fel is kell nevelni. (Érdekes ugyanezzel az egzisztenciális kifogással találkozni nagy jólétben élő katolikusok körében.) Sokan erényre (felelősségtudatra) magyarázzák azt, ami alig több, mint kicsinyes önzés, félelem a felelősségtől, vagy iszony a TCST többletfegyelmi igényeitől. »De ha Istennel szembehelyezkedünk, ugyan kire, mire építünk? Hinnünk kell abban, hogy ha törvényei szerint élünk, segítségét is várhatjuk. Használni kell a szentségek természetfölötti erejét, mert ez sok nehézséget megold és kipótolja a mi erőtlenségünket. Szentélyként őrzi meg a családot, nem hagyja kipusztulni a nemzetet, nyugodt lelkiismeretet ad és a Szentlélek örömét« (uo.).

Mint minden jó eszközzel, úgy a TCST-vel is vissza lehet élni. Ha valaki ezzel a módszerrel akar „legális” és kényelmes gyermektelen életet élni, súlyosan vétkezik. Ennek a visszaélésnek az erkölcsi minősítése csaknem azonos a fogamzásgátló szerek használatával. Viszont a foganás részleges önmegtartóztatás általi halogatása olykor erkölcsi kötelesség is lehet (pl. az anya betegsége esetén, vagy egy spontán vetélés után, amikor épp a következő gyermek egészsége érdekében érdemes várni néhány hónapot a foganással).

szerintem nagyobb bűn lenne,ha nem tudnám eltartani a gyereket,és rossz sorsa lenne..

De akkor mostantól kezdjek el gyereket szülni?Munkanélküliek vagyunk,alkalmi munkából élünk,mégis mit adunk neki enni???krumplit krumplival?Hogy vállalhatnánk így gyereket?Észbontó eszeveszett felelőtlen őrültség lenne!!És mi értelme lenne?Elvennék a gyámügyisek!!Kinek kéne a plusz fájdalom?NEM fogunk gyereket csinálni a semmibe,és nem fogunk a szeretkezéssel 40 évet várni,mire összegyűlik egy házra a pénz,hogy a gyereket fel tudjuk nevelni!Vagy szüljek folyamatosan,és adjam el őket kutatási célokra kísérleti patkánynak,hogy ki tudjuk fizetni a rezsit?Hogy gondoljátok ennek a kivitelezését a mai világban?

Ne haragudj, de a modern, jóléti társadalomban nincs olyan, hogy egy gyerek éhezik, maximum fekete-Afrikában. Az, hogy nem lesz 3 évesen külön playstationje, az nem nyomor, csak végig kéne gondolni végre, hogy mi az ami felesleges."

Te ne haragudj,de úgy látszik nem vagy tisztában azzal,hogy kis országunkban mekkora szegénység is van!Nem hogy playstationt,de még a ruhát,és a kaját sem tudnánk finanszírozni,mint mondtam alkalmi munkából élünk,és egy 28nm-es albérletben lakunk,a net is csak kölcsön van itt,és ázunk be,nincs világítás a konyhában,én nekem új ruhám egy jó két éve nem volt,a turkálóba is csak félévente mehetek el venni valamit,én nem járhatok fodrászhoz,kozmetikusnál soha nem voltam,ami manapság egy nőnek asszem alap dolog,nekünk nem jut sokszor húsra sem,nem akarok panaszkodni,de olyan szar a helyzetünk,hogy még egy macskát sem tudnánk etetni!Nemhogy egy gyereket!A pelenkáról,meg a bébikajákról nem is beszélve!Ráadásul nem kapnánk segítséget sem senkitől.Örülünk,ha nem halunk éhen,nemhogy még itt lenne egy éhes száj,akit etetni kellene!Én nem a játékokra gondolok most,de mindent meg szeretnék adni neki,nem akarom rongyokba tekerve hordani,szeretnék megalapozni neki egy jövőt,és magunknak is!Ha majd fut ezekre a dolgokra,akkor majd szülök!Egyelőre mondom,hogy úgy áll a helyzet,hogyha nem fordul szerencsésre az életünk,mehetünk az utcára!Vigyem magammal a gyereket is?Vagy terhesen menjek kéregetni?Hidd el,hogy nem is sejtik emberek,hogy egyesek mekkora sz@rban élnek..Ha nem anoním lenne az oldal,nem is árulnám el,mert még szégyenlem is!Egy villanykörtére nem futja,inkább veszek egy kiló lisztet,és lesz belőle "indiai kenyér"!