1520 elött mièrt nem használták a forditòk a Jehova nevet?

(Psalms 83:18) That men may know that thou, whose name alone is Jehovah, art the most high over all the earth. (KJV)

Zsoltárok (83:18) Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön. (Károli)

Az itt válaszolók közül a legtöbben (beleértve a kérdezőt is) nagyon rosszul tudják az isteni Név körüli igazságot, mivel nem néztek alaposan utána. Már bocsánat, de mindig kilóg a lóláb, mikor elsődleges cél a Tanúk szapulása, nem pedig a bizonyított igazság közlése. Most is ebbe szaladtatok bele!

Miért mondom ezt? Mert bizonyított tény - csak erről az egyoldalú vádaskodók ritkán tudnak, hogy a Jehova név már jóval a 16-ik sz. előtt is létezett, ellentétben azokkal, akik szerint a 16-ik sz. előtt még csak nem létezett (vagy netán Jehova Tanúi találták ki a 19-ik sz.-ban).

Viszonylag kevés bibliaolvasó van tisztában azzal, hogy milyen sokat köszönhet egy szentpétervári csöndes könyvtárnak és az ott található kéziratoknak, melyek némelyike a város korábbi nevéről a „leningrádi” jelzőt kapta. A híres Leningrádi kódex (B 19A) is 1008-ból való, mely a világ legrégibb másolata a Héber Iratok teljes szövegéről. Egy tudós megjegyezte, hogy ez „alighanem a Biblia legfontosabb kézirata, mivel ezen alapul a héber Biblia legtöbb mai kritikai kiadásának szövege”.

Figyelemre méltó, hogy a maszoréta magánhangzópontok a Leningrádi kódexben a következő lehetőségeket adják meg a tetragram — vagyis az isteni névben lévő négy héber mássalhangzó — kiejtésére: Jehvah’, Jehvih’ és Jeho‧vah’. Napjainkban a „Jehova” a legismertebb kiejtési forma. Az isteni név élő, ismerős kifejezés volt a bibliaíróknak és másoknak az ókorban. Ma milliók ismerik és használják Isten nevét, és elismerik, hogy Jehova „a Legfelségesebb az egész föld felett” (Zsoltárok 83:18).

Ugye milyen érdekes? Ezek szerint a kérdező provokatív kérdése nem hogy tisztességtelen, de még pontatlan is! Jobban utána kéne nézni a tényeknek.

Sziasztok!

A Jehova név egy tévedés. A leningrádi kódexben a JHVH tetragarmmaton alá az Adonaj szó magánhangzóit punktálták a héber maszoréta tudósok. Ezt kiolvasva valóban ez az képtelen alak jön ki, csakhogy minden zsidó ember tudja, hogy ilyen alak nem létezik, ezért amikor ide értek az olvasásban automatikusan az Adonaj (ÚR) szót ejtették.

Csak azok írnak butaságokat, akik nem tanultak bibliai héber nyelvet és teljesen műveletlenek a témában.

Üdv. Péter

Tisztelt Péter! Tudod az itt a baj a részedről, hogy egyértelműen bizonyított tudományos köntösbe próbálod mindenáron bújtatni azt, amit a szakértők sem tudnak, mert nem tudhatnak! Egyoldalúság és elfogultság jellemzi ezt a viselkedésedet, messze nem valódi, korrekt és pártatlan tudományos gondolkozás.

Totálisan következetlen érvelés a részedről annak az állandó frázisnak az ismételgetése, hogy "tévedés" a szóalkotás, vagy hogy "minden zsidó ember tudja, hogy ilyen alak nem létezik", stb. A mai magyarba átírt és kiejtett héber nevek sokaságára mondhatnák a zsidók, hogy "ilyen alak nem létezik"! De minden nyelvben milliót találunk ilyent. Akkor mi a fészkes fittyfenét kell ezen agonizálni? Megértem én, hogy a te (legalábbis a Bibliához képest) szélsőségesen liberális felfogásod nagyon különbözik Jehova Tanúi bibliai szemléletétől, de attól még lehetnél a bizonyíthatatlan tudományos világban korrekt.

Jehova bölcsen gondoskodott róla, hogy Szava, a Biblia mind a mai napig fennmaradjon. Az írnokok szorgalmas munkája korszakokon át hozzájárult a megőrzéséhez. Közöttük a leglelkiismeretesebbek a maszoréták voltak. Ezek a szakképzett héber írnokok az i. sz. hatodiktól a tizedik századig tevékenykedtek. Az óhéber írásban nem voltak magánhangzók. Emiatt az idő múlásával egyre nagyobb lett annak a veszélye, hogy elfelejtik a helyes kiejtést, mivel az arámi nyelv váltotta fel a hébert. A maszoréták kifejlesztettek egy pontrendszert a magánhangzók jelölésére, melyet a Biblia szövegében alkalmaztak, hogy jelezzék a héber szavak helyes kiejtését.

Figyelemre méltó, hogy a maszoréta magánhangzópontok a Leningrádi kódexben a következő lehetőségeket adják meg a tetragram — vagyis az isteni névben lévő négy héber mássalhangzó — kiejtésére: Jehvah’, Jehvih’ és Jeho‧vah’. Napjainkban a „Jehova” a legismertebb kiejtési forma. Az isteni név élő, ismerős kifejezés volt a bibliaíróknak és másoknak az ókorban. Ma milliók ismerik és használják Isten nevét, és elismerik, hogy Jehova „a Legfelségesebb az egész föld felett” (Zsoltárok 83:18).

Tisztelt utolsó hozzászóló!

Szíves figyelmedbe ajánlom az Újvári Péter által szerkesztett Magyar zsidó lexikont, mely 1929-ben jelent meg. Ez elektronikus formában is elérhető a MEK honlapján. Ebből idézek: "Adonáj, Isten tulajdonneve a tetragrammaton helyettesítésére szolgál; jelentménye: «Uram»; a Biblia e szót még nem használja tulajdonnévkép, csak itt-ott rendes jelentésében Istenre, csak úgy, mint emberre. Isten tulajdonneve a Bibliában JHVH, ennek etimológiája feledésbe ment, bizonyára megvolt a rokon babilóniai nyelvben is (JAÓ alakjában), de Goldziher és más tudósok HJH gyökre vezetik vissza. Ez a szótő létezést jelent s innen van, hogy Mendelssohn óta a zsidók Örökkévalónak fordítják, figyelmen kívül hagyva hagyományos kiejtését, mely Urammal volna fordítandó. A keresztény fordítások már egészen a görög-zsidó fordításig (l. Septuaginta) visszanyúlólag épp a zsidó kiejtéshez híven DV-nak fordítják. Az A. kiejtés régiségére tehát a görög fordítás a klasszikus tanú (ott Kyrios szerepel). Az A. kiejtést a zsidó kegyelet alkalmazta tudatosan a JHVH-ra, nehogy ezt gyakori olvasásban és mindennapi használatban profanizálják. Amikor a középkor elején magánhangzókkal is ellátták a héber szöveget, a JHVH-ra az A. magánhangzókat alkalmazták, hangtanilag megkövetelt változtatással, amennyiben a kezdő J-re nem az a-hangzót, hanem a fél hangzót tették, így állott elő a JHVH szó, melyet nemzsidók Jehová-nak, a tudományban azonban a héber névszóképzés törvényének megfelelően Jahve-nak ejtenek. A JHVH eredeti kiejtését a papok (kóhének) használták oly szövegben, melyet maga a Tóra adott ajkukra, t. i. a kohéni áldásban : Áldjon meg JHVH és őrizzen meg, stb. (Móz. 4. 6, 24), de mivel ennek eléneklése közben a laikus gyülekezet más bibliai mondatok elmondásával kísérte, a szónak eredeti kiejtése nem volt kivehető és így feledésbe ment (Kiddusin) A Jahve név rövidítve sok theophor («Isten» szóval összekötött) névben fordul elő, vagy a végén ja, jáhu alakban pl.: Jirmejahu, Josajáhu, vagy a szó elején Jehó alakjában pl.: Johóram, Johójákim. E nevek vallástörténeti jelentőségűek, amennyiben mutatják, hogy viselőik idejében a JHVH-kultusz állott előtérben, holott más korszakokban az Él (általános sémi istenség) volt az uralkodó (Jechezkél, Eliezer). Volt olyan korszak, mikor Él-t és Jáhut összevotak az Elijahu névben, viszont volt olyan kor is, amikor a neveket váltakozva, hol Él-lel (Samuel), hol Jehoval (Jehonathan) képezték. Látjuk annak példáját is, hogy külföldi király a zsidó vazallus királynak nevét az uralkodó áramlatnak megfelelően megváltoztatta; így Eljákimnak a fáraó Jehojákim nevet adta (II. Kir. 23, 34). Hasonló gondolkodás alapján változtatták meg Meribál nevét Mefibóseszre, amikor a bál-kultusz már iszonyat tárgyává lett a későbbi nemzedékben, a bósesz már csúfneve a bálnak és gyalázatot jelent. Éppúgy Isbál - Isbósesz). A JHVH-t azon esetben, ha kétszeresen fordul elő, az elsőt A.-nak, a másodikat elóhimnak ejti a zsidóság és ez utóbbit ennek megfelelően látja el magánhangzókkal is a szöveghagyomány (maszóra); kivétel csak Móz. II. 34, 6, ahol azonban a kettő között tulajdonképp mondattani megszakítás van."

Remélem ez elég tudományos volt.

Még néhány idézet tudományos cikkekből:

"A Jehova szó és kiejtés egy nyelvészeti különlegesség, mely egy helytelen értelmezés eredményeként jött létre a 16. század elején, mert a kor keresztény-héber nyelvészei még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. A zsidóságban a יהוה jhvh-t tiszteleti okokból és a Hetedik Parancsolat értelmében nem ejtették, azt csak az engesztelés napja alkalmával mondhatta ki a főpap a Szentek Szentjében. Helyette az אָדוֹן ádón úr szóból képzett Adonáj (Úr, Uram, Urunk) szót ejtették. Ám történt, hogy egy kevert írású יְהֹוָה yəhōwāh alak jött létre, aminek téves egybeolvasása eredményezi a Jehova szót...A Jehova ejtéssel további probléma, hogy a szó így héberül megfejthetetlen, sőt alakilag egy fordíthatatlan nőnemű szóvá alakul."

"A Biblia tele van JHVH nevével. Ezért úgy döntöttek, hogy ezt a szót másképp kell írni, és másképp kell olvasni. Ezért a mai napig, ha ehhez az istenévhez érnek, akkor egy másik szót mondanak ki az Adonájt, ami azt jelenti: Uram. Mikor aztán elkészültek a pontozásos Bibliák, akkor a tetragrammaton:JHVH istennév alá az Adonáj punktációját írták, hogy mindenki tudja, hogy itt Adonájt kellet ejteni. Ám egyes teológusok ezt nem tudták, ezért összeolvasták a betűket, amiből a Jehova olvasat jött ki. Ez viszont a fent említett tévedésen alapul."

Üdv. Péter

Figyelj drága Péter! Ezeket az érveidet mindig úgy adod elő, mintha minden kétséget kizáróan, megkérdőjelezhetetlenül bizonyított tudományos tények lennének, melyeken egyetlen szakértő sem vitatkozik már, mert evidencia. Mint pl. az, hogy a föld gömbölyű. De ez a kérdés nem ilyen. Mi sem áll távolabb a valóságtól. Te ebben a kérdésben jobbára nem ilyen tényeket közölsz, hanem elfogult véleményeket (hála Istennek sok más dologban egyetértünk).

Van néhány tény, ezt le kell szögezni, az egyik ez:

"Isten tulajdonneve a Bibliában JHVH, ennek etimológiája feledésbe ment"

Ha ez így van, akkor értelmetlen az érv, miszerint "helytelen értelmezés" eredménye a Jehova olvasat. Értelmetlen, mert rengeteg ilyen, az eredeti héberhez képest "műszó" létezik a modern nyelveken átírva (vagy ismerjük az eredeti kiejtését, vagy nem)! Teljesen mindegy hogyan alakultak ki, hogyan találták ki őket, következetlen az ilyen érvelés részetekről.

Nem is beszélve arról, hogy az általad "tudományosnak" titulált VÉLEMÉNYBEN "a 16. század elején" alakult ki a Jehova forma, holott már a Leningrádi Kódexben is az egyik lehetséges olvasatként szerepelt, pedig annak keletkezése 1008!

A harmadik tény pedig az, hogy a Biblia nem hogy nem támogatja, hanem egyenesen ellent mond annak, miszerint az isteni Nevet "kegyeleti", vagy "tiszteleti" okokból nem szabad kiejteni pl. a "profanizálás" végett. Ez egy Írás ellenes zsidó babona, akkor is, ha ez neked és a hozzád hasonlóknak nem fekszik.

"Az A. kiejtés régiségére tehát a görög fordítás a klasszikus tanú (ott Kyrios szerepel)."

Negyedik tény, hogy a Septuaginta később megtalált, még korábbi verziójában igenis megtalálható volt a JHVH isteni név! 1929-ben, amikor a te forrásod íródott, még lehet hogy nem tudtak erről.

Kedves utolsó!

Sajnos ezek valóban bizonyított tudományos tények, csak éppen a tanú testvérek nem veszik a fáradságot, hogy alaposabban utána nézzenek. Hasonlóan az ie. 607 dátum tarthatatlanságához. Hiába írtam le, hogy tudományosan bizonyított ennek a dátumnak a tarthatatlansága, ti sajnos csak a saját vezetőitek által adott magyarázatot fogadjátok el.

Megpróbálom utoljára érthetően leírni mi a probléma a "Jehova" kifejezéssel. A bibliai héber nyelv nem használ magánhangzókat az írásjeleknél, csak mássalhangzókat. Tehát a JHVH tetragrammaton az eredeti bibliai iratokban így szerepel: יהוה

Később amikor szélesebb körben elterjedtek az írások a maszoréta zsidó tudósok az V-X. századokban magánhangzó jelöléssel látták el a szöveget, és kialakították a biztos mintaszöveget. Kritikai megjegyzéseiket a szent szöveg köré írták. Igen gondos munkát végeztek. Megállapították a másolás szigorú szabályait: meghatározták a használható írásanyagot és tintát, megszámolták a sorokat és betűket, amellyel ellenőrizni kellett a másolás pontosságát. Ha egyetlen hiba volt egy kéziratban, ami a másolat ellenőrzésénél kiderült, az egészet meg kellett semmisíteni!

A pontozáskor a יהוה mássalhangzókhoz az Adonaj (ÚR) szó magánhangzóit punktálták. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy Kötib és Köré, vagyis aki olvasta a szöveget és ehhez a szóhoz ért, az rögtön látta, hogy ez nem egy valós szó és a JHWH helyett az Adonaj (ÚR) szót olvasta.

A "Jehova" kifejezés úgy alakult ki, hogy akik nem tudták ezt az információt azok egyszerűen összeolvasták a mássalhangzókat a magánhangzókkal, és ezzel egy olyan szót képeztek, ami nem létezik. Ezek azok a fordítók voltak, akik a 16. század elején fordították a Bibliát. Tehát amit leírtam az pontos, csak te nem értetted meg.

A leningrádi kódex a babilóniai írástudók szerinti magánhangzójelekkel punktált szöveg, így értelemszerűen igaz rá amit fentebb leírtam.

Végül térjünk rá a 3. tényre. A Tízparancsolat az egyetlen olyan dokumentum, melyet az Isten a saját ujjával írt le (2Móz 31,18). Ebben a következőt olvassuk: "Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi." (2Móz 20,7). Természetesen vitatható, hogy ki hogyan érti ezt a parancsolatot, de tény az, hogy maga az Úr Jézus Krisztus sem használta a JHVH nevet, még az általa tanított imádságban is "Atyának" szólítja az Istent.

Ennek hátterén nem igaz az, amit a 3. tényben leírtál.

A 4. tény pedig butaság, senki nem vitatja, hogy a tetragrammaton megtalálható a Septuagintában, a kódexekben, a Holt tengeri tekercsekben, és általában véve minden bibliai szövegtöredékben. A vita tárgya az, hogy hogyan ejtjük és fordítjuk a tetragrammatont, tekintve, hogy minden bibliai héber nyelvet ismerő ember tudja, hogy a tradicionális kiejtése Adonáj (Úr, Uram), vagy ha-Sém (a Név), melyeket általában "ÚR", vagy "Örökkévaló" formában fordítanak.

Ennyire egyszerű.

Üdv. Péter

"aki olvasta a szöveget és ehhez a szóhoz ért, az rögtön látta, hogy ez nem egy valós szó és a JHWH helyett az Adonaj (ÚR) szót olvasta."

A pontozásos rendszer nem éppen a szavak és nevek kiejthetősége végett készült? Akkor miért is nem igaz, amit írtam?

"... a Leningrádi kódexben a következő lehetőségeket adják meg a tetragram — vagyis az isteni névben lévő négy héber mássalhangzó — kiejtésére: Jehvah’, Jehvih’ és Jeho‧vah’."

Tehát a variánsok (természetesen még ettől sokkal többel is próbálkoztak) már léteztek akkor is.

"vagyis aki olvasta a szöveget és ehhez a szóhoz ért, az rögtön látta, hogy ez nem egy valós szó és a JHWH helyett az Adonaj (ÚR) szót olvasta."

De a cél az isteni név kiejthetősége volt sokaknak. Akiknek nem, és helyettesítették más címekkel és rangot kifejező szavakkal, azok a zsidó babonát követték, amelyet te a hetedik parancsolattal akarsz alátámasztani, ami reménytelen! Persze itt te is kénytelen vagy beismerni, hogy "... vitatható, hogy ki hogyan érti ezt a parancsolatot ...". De nem tartod furcsának, hogy magát a Tízparancsolatot sem lehet egyértelműen értelmezni, mert egyeseknek fontosabb egy zsidó babona a saját istenük nevének kiejthetőségével kapcsolatban?

Jézust is idecitálod, mint aki szerinted "tény", hogy nem használta az isteni nevet. Ez bizony erősen egyoldalú és demagóg állítás, mert bizony egy Írásellenes és hamis következtetésből származik. Abból a szerinted "vitatható" értelmezésből, amit a hetedik parancsolat mond.

Ez tényleg nem nagyon "tudományos", már ne is haragudj! :-)

Szia!

Úgy tűnik súlyosabb a helyzet mint gondoltam. Kérlek nézz utána a kötib és köré fogalmának. Mint ahogyan minden héber kifejezésnek a JHVH tetragrammatonnak is megvan a pontos kiejtése, amit mi nem ismerünk. Amit te idézetet hoztál az Őrtorony online könyvtárból az egyszerűen nevetséges. Még egyszer: a Jehova kifejezés a JHVH mássalhangzóiból és az Adonáj magánhangzóiból áll össze. Ezt csak az nem képes felfogni, aki soha nem tanult bibliai héber nyelvet. Kötib és köré. Olvass utána légyszi és utána vitassuk meg ezt a kérdést, mert így, hogy képtelen vagy megérteni, olyan mintha egy szellemi fogyatékossal beszélgetnék.

Azt pedig végképp nem értem, hogy jön ide a hetedik parancsolat?!

Üdv. Péter