Katolikusok, meg kell gyónni a paráználkodást? Nem szeretek hazudni :S

Sajnos a jó és a rossz között a határvonal nem ott húzódik, hogy én nem érzem bűnnek és nincs lelkiismeretfurdalásom, vagy pedig van.

Ez a dolog ott kezdődik, hogy ha imádkozom, Istent Atyámnak szólítom és azt mondom, hogy "legyen meg a te akaratod", akkor azt most komolyan gondolom-e, avagy nem. Mert arról beszélsz, hogy ne szóljon bele ebbe Isten, hogy te mit csinálsz a hálószobában és kivel, vagyis hogy, ami számomra fontos éppen, abban az én akaratom legyen meg, ne az Istené mégse. A megoldás szerintem ott kezdődik, ha belátom, hogy a kettő egyszerre nem lehet igaz, mert vagy az egyik az igaz, a másik csak duma, vagy a másik az igaz. A megoldás ott van esetleg, hogy belátom, hogy az Isten nem azért állít tilalom fákat az ember életébe, hogy jól elbuktathassa őket valamivel és hogy jól megszivathassa főleg a nemi hormonok tombolásával együttélő fiatalokat, hanem mert ő Isten és valószínűleg jobban tisztában van a dolgok vslódi természetével és azokkal a dolgokkal, amik az ember lelki egészségét, üdvösségét veszélyeztetik; egyszerúbben a jó és a rossz közötti különbséggel, melyek mellett, vagy ellen döntve, mindazok követkrzményeivel is szembe kell nézni az embernek (s az Isten ezen következményeket is ismeri és adott esetben pont azoktól is szeretne megóvni).

A megoldás része lehet az is, ha elgondolkozol rajta, hogy pl. mit jelent a te olvasatodban szeretni a másikat. Hiszen ha belátod, hogy a paráznaság valamiért meggyónandó, vagyis bún, akkor gyakorlatilag bűntársaddá teszed azt a másikat is, akiről azt áll8tod, hogy szereted, következésképp elvileg a javát akarod.

Mi fontosabb szerinted Isten szemében; a testi vágyak kiélése elsősorban és a test kiszolgálása, vagy a lelki egészség, s az ember láthatatlan, Istenhez tartozó valója, s az Istennel való közösség?

Tehát javaslom, hogy ne pusztán az érzéseidre hagyatkozz, a jó, vagy a rossz megítélésében és gondolkozz el a házasságig való önmegtartóztatás lehetőségén.

Kedves Kérdező!

Én is katolikus vagyok és csak azt tudom mondani mindkettőtöknek, hogy önmegtartóztatás.

Nem hinném hogy ez amit csináltok ez vezetne valahova mert az egyház sem véletlenül tanácsolja azt hogy házasságig ezt nem kéne mert ha nem fekszetek le egymással akkor a házas élet csak jobb lesz.

És gondolom nem szeretnétek úgy összeházasodni mert jön a gyerek. Bármikor megeshet és ha tényleg hívők vagytok akkor nem csinálnátok abortuszt.

Úgy meg szerintem nincs értelme gyónni ha nem bánod meg és tudod hogy folytatódni fog a dolog.

Azt tudom még tanácsolni hogy ülj le egy Krisztus ikon elé és kávézz egyet s közben gondolkozz el azon hogy most mi a fontosabb. Ha igazán szeret a barátod s tényleg hívő ő is akkor szerintem biztos meg fogja érteni a döntésedet és ha ez nem tetszik neki akkor inkább most derüljön ki mint később. Ne feledd hogy a szerelem az mindig elmúlik és utána az együttélés borzalmas tud lenni ha nem passzol világnézetetek össze annyira hogy egy hasonló kaliberű döntésnél milyen konfliktus alakulna ki.

Remélem tudtam segíteni :)

"és nem mondanak le erről a dologról az Istenért..."

Igen, ez az egyik lehetőség.

Viszont akkor másról kell lemondani. Isten nem tűri ezt. Az ismerőseidnél sem.

Mindenki azt tanácsolja, hogy ülj le és gondolkodj. Nem véletlenül tetted föl a kérdést. Valószínűleg gondolkodtál már ezen és nem sokra jutottál. Nem hiába mondják, hogy a Bibliát lehet egyedül olvasni, de értelmezni már nem igazán, mert azt magyarázol bele, amit te akarsz.

Azt tanácsolom, hogy a plébánosotokkal ül le a témáról beszélgetni. Kérj egy lelki beszélgetést tőle és az akár átmehet gyónásba is. Szoktam én is kérni ilyen beszélgetéseket, mikor kétségeim támadnak. Ha nem működik jól valami otthon, akkor nem véletlenül fordulunk szakemberhez, mert mi csak gányolnánk és lehet, hogy rosszabb lenne, mint volt.

Az egyház képviselői is emberek és esendőek, néha olyan dolgokban is véleményt próbálnak formálni, amiben nem kellene.

Jó példa erre, hogy máglyán égtek azok az emberek, akik a földet gömbölyűnek gondolták, és nem laposnak.

Néhány évszázaddal ezelőtt, még 6 elemi iskola elegendő volt a fészekrakáshoz, és a gyermekvállaláshoz. A magas gyermekhalandóság és az alacsony átlagéletkor miatt, indokolt volt a korai házasság és a minél magasabb számú gyermekáldás. Ebben a környezetben teljesen helyénvaló volt az az erkölcsi és vallási irányzat, amelyik arra ösztönözte a híveket, hogy a hormonok működésbe lépését követően mielőbb házasságot kössenek, és neveljenek egy tucatnyi gyermeket.

Ma már ezen a szemléletmódon változtatni kell. Nem csak az egyéneknek, hanem az egyházaknak is fel kell ismernie, hogy amennyiben a föld bolygón úgy burjánzanak az emberi települések, mint a rák sejtek egy ember szervezetében, annak nem lesz jó vége.

Éppen ezért nem tartom helyénvalónak, hogy bármelyik egyházi felekezet vezetői azért kriminalizálják híveiket, mert miközben a bennük természetükből fakadó nemi vágyaknak hódolnak, mindeközben az ezzel járó gyermek születések számát mérsékelik.

Ha az egyházunk hivatalos tanítását nézzük, akkor bizony "bűnben élsz", hiszen házasságon kívül szexelsz...

Bár az isteni rendelések örök érvényűek, én úgy gondolom, nem szabad elfelejtenünk, hogy a 21. században élünk. Nagyanyáink idejében nem létezett ez a probléma, megvolt az "udvarlás" menete, a fiú elment a lányhoz "udvarolni", de nem hagyták őket kettesben. Még az én szüleim is úgy jártak bálba, hogy az anyukák a táncparkett szélén ültek, így vigyázták a gyereküket, nehogy megtörténjen a "baj". (Az más kérdés, hogy aki akarta, ugyanúgy megoldotta a szénakazalban vagy máshol, annyi különbséggel, hogy akkor még ezt nagyon szégyellték, így nem tudtak róla az emberek. Amiről pedig nem tudunk, az nincs is, ezzel a probléma meg volt oldva.)

Ma viszont sokkal egyszerűbben megoldható az együttalvás, nincsenek meg az erős szülői korlátok, a közvélemény sem tartja szégyennek, illetve számtalan módon megoldható a dolog, akár egy egyetemisták által lakott albérletben vagy bárhol.

Így semmiképp sem mondható az, hogy régen az emberek milyen erkölcsösek voltak amiért ezt betartották, ma pedig milyen liberális fertő van, hiszen régen is csak nyíltan tartották be az emberek, azt is a társadalmi-közösségi szabályok miatt leginkább.

A katolikus egyháznak ez a szigorúsága pedig arra vezethető vissza, hogy ugye cölibátusban élő papok, püspökök hozzák meg az ezzel kapcsolatos szabályokat, vagyis olyan emberek, akik elvileg nem élték meg sem a párkapcsolatot, sem a szexet. Olvasni lehet a témáról bármennyit, tanulni is lehet bármennyit, de amíg nem élik meg személyesen, addig csak egy idealizált kép fog bennük élni. A problémát csak tovább fokozza, hogy a témában a végső döntéseket püspökök hozzák meg, vagyis olyan emberek, akik nemcsak hogy nem élték meg ezeket a dolgokat, de az idősebb korukból kifolyólag már nem is vágynak rá, így aztán végképp nem lehet bennük semmilyen emberi megértés.

Ezt sok fiatal pap látja így ahogy leírtam. Az egyik pappal beszélgettem erről a kérdésről, és ő mondta, hogy a gyónásban sok papnál elég annyit mondani, hogy "vétkeztem a 6. parancsolat ellen", s a papok nem kérdeznek bele, mert tudják, hogy ez a szigor egy teljesen értelmetlen dolog a mai világban. (Persze nem minden pap ilyen, de szerencsére egyre többen vannak).

Jó, tény, hogy a kapcsolatotok szempontjából az lenne a legszebb, ha a nászéjszakán szexelnétek először, de ekkora önuralmat nem lehet senkitől elvárni a mai világban. Ha 2 ember együtt van, szerelmesek egymásba, ráadásul szexuálisan is kívánják egymást, s a lehetőségük is megvan az együttlétre, az egy annyira erős ösztön, aminek szinte képtelenség ellenállni. Így ez teljes mértékben megérthető, és nem hinném, hogy akkora bűnnek számítana. Ha 2 felnőtt személy kölcsönösen örömet okoz egymásnak, az nem lehet akkora bűn, bármit is mondanak a papok. Ezzel ti nem bántotok senkit, nem ártotok senkinek.

Ilyen erővel az evés is ugyanakkora bűn lehet, hiszen az éhség is egy ugyanolyan vágyunk, mint a szexualitás. Így az is számíthatna bűnnek, ha valaki egy kiadós, elegáns vacsorán vesz részt, holott ehetne helyette sima kenyeret, mert így az evést nem arra használta hogy életben maradjon, hanem "kiélvezte".

Szóval szerintem keress egy olyan papot, aki megértő ebben a témában (hidd el, vannak ilyenek), ha viszont nem találsz, akkor egyszerűen ne gyónd meg ezt a "bűnt". Sokkal nagyobb bűn az, ha mondjuk káromkodsz, hazudsz, másokat megbántasz stb.

Ja, és ne legyen lelkiismeretfurdalásod emiatt.

Szia!

Az alapokat tisztázd magadban! Nem attól élsz házasságban, ha egy pap vagy egy önkormányzati alkalmazott arra áldását vagy bélyegzőjét adja, hanem, ha a másik szemébe nézve azt vállalod. Ha ezt megtetted, házas vagy és tiszta.

Sok boldogságot!