Az Istenben való élő hit mellé társul-e valamilyen érzelem?

[link]

[link]

A keresztény,tehát a Krisztust követő élet természetes,és egyenes következménye,az öröm.

Amikor az ember szívébe fogadja a Megváltót,elkezdődik Isten Lelke gyümölcstermése,a szeretet.

A szeretet első,és legnyilvánvalóbb aromája,az öröm,majd a békesség.

Mindkét aroma,-ha valódi-,nyilvánvaló a keresztény szeme fényében.

Ha valakiben nem látható a Lélek gyümölcse első két aromája,-az öröm,és a békesség-az nyilvánvaló jel,hogy még megváltásra vár.A megtérés,csupán szó,s rendszerint önbecsapás.

A megtérés első lépése,megnyílni Isten szeretete iránt,és befogadni azt.Aki megnyitotta betlehemi ajtaját a Messiás előtt,az kíváncsi vágyakozással fordul,a szívében születő Jézus felé.A többi,az Isten Lelke munkája.Segíthetjuk ezt a folyamatot,ha annak csodáját megosztjuk másokkal is.

Ahham, érdekes amit írsz, és látszik, hogy nehéz megfogalmaznod, de nem kell e miatt senkinek sem rosszul éreznie magát, mivel nem egyszerű a válasz.

A szeretet nem magától értetődő. Két dologból tevődik össze.

Először is, soha semmikor senki nem jelentheti ki valamiről, hogy "szeretem", amíg az adott élőlényt nem ismeri meg teljesen. A gyerekek mondják azt, hogy "szeretem a lovakat". Aztán, amikor felnő, és oda kerül, hogy a lovat el is kell látni, és rájön mennyi ápolást és gondot okozhat egy ló, akkor hirtelen megváltozik a véleménye. Nem ismerte, a lovat, így a kijelentése, miszerint "szereti", hamis volt és téves.

Tehát a szeretet egyik fele a mély ismeret.

A másik fele az a belső érzelmek. Nem tudod meghatározni, hogy ma a Juliba vagy szerelmes és nem az Évibe. Ezt nem tudod befolyásolni. Azt sem tudod befolyásolni, hogy hiába mondod, hogy mától szereted a szüleidet, ha nem így érzed. A szeretet nem csak elfogadásból és ismeretből áll.

Tehát a szeretet másik fele az érzelmek.

És összességében csak a környezeted tudja megmondani, hogy te tényleg szeretsz e valakit vagy valamit. Gyakori tévhit, hogy az emberek azt gondolják, csak mert kijelentik valamiről, hogy szeretnek valamit, akkor az rögtön tényleg úgy is van. Aztán persze jön a csalódás, és a sírás - rívás, hogy mégsem tudunk annyira szeretni, mint állítjuk.

Aki valóban szeret, és a szeretet által él, az megértő, nem ítélkezik külsőségek alapján, nem felszínes.

De a szeretet nem a legmagasabb szellemi erény, amit az ember elérhet. A szeretetből fejlődik ki az emberben az, amit úgy hívunk, hogy természeti törvényszerűség. Amikor az ember a szeretet által megérti a természet törvényét.

De a szeretet alatt is van két szellemi szint. A hozzá legközelebbi az erkölcs, és a legalacsonyabb szellemi szint, a jog. Jelenleg ilyen világban élünk. Minden ember arra hivatkozik, hogy mire van joga. Még a szeretettel kapcsolatban is. Neki joga van XY dolgot szeretni.

Tehát azért bőségesen van még hova fejlődnie az embernek, mire a jogtól eljutunk az erkölcsig, és az erkölcstől a szeretetig, majd abból a természet törvényszerűségének megértésééig.

Míg idáig el nem jutunk, voltaképpen tök felesleges akár csak filozofálni Istenről, az ő akaratáról vagy az ő cselekedeteiről. Arról, hogy ki is ő, mit is akar, vagy hogy épp hol él.

De persze ennél önelégültebb az ember, és hát tegyük hozzá, hogy joga van véleményt nyilvánítani.

---

Anonymus