Ha önzetlenül segítek másokon akkor azt valamikor valamilyen formában visszakapom?

Sose tudod meg, hogy ha valami jó ér, az jutalom ezekért vagy csak úgy van...

De nekem speciel a pozitív, segítő hozzáállás azonnali jutalmat ad, jólesik. Nem önnön kedvességemben sütkérezek, csak jólesik és kész, főleg, ha kifejezetten örül neki a másik :) Ha nekem segítenek, annak is nagyon erős a lelki része, kevésbé érzem magam egyedül, van egy melengető kapocs s ez jó.

Láthatod, hogy sokan nem bűnhödnek meg, ebben az életben legalábbis...

Hibás kérdés!

Ha feltételezed, hogy önzetlen segítségedért valamikor visszakapsz bármilyen formában bármit is, nem önzetlen a segítség!

Önzetlen segítségnél fel sem merülhet ellentételezés!

Ha rosszat teszel, megkapod, megtanuld, nem akarod adni többé.

Ha jót teszel, megkapod, tudd, jó adni.

Nálam ez komplikált, de sokszor tapasztalom. Ha belegondolok, sokszor látok esélyeket, miket miért kaptam, de én inkább tanításokat kapok én szintemen, főleg mert embereket tanítok saját szintjükön.. ez kb 98%, de matadék 2%ból is sokszor látom, mint mondtam.

Logikusan gondolkodva igen, csak nem te mint egyén hanem az emberiségre alkalmazva

másképp értelmezve sok ember csinál jót, akkor azt sok ember fogja visszakapni, de nincs arra semmi garancia, hogy ugyanazok akik végrehajtották

az életet nem érdemes kizárólag önző szemmel nézni, ahogyan te sem nézed a hangyákat úgy, hogy kiválasztasz egyet magadnak és azt gondozod, hanem úgy gondolkodsz róluk, hogy ők a hangyák és teszik a dolgukat

Ne azért tegyen valaki jót, hogy ő is jót kapjon. Én ha jót teszek valakivel, nem azért teszem, hogy visszakapjam mert azzal visszakaptam, hogy boldognak látom vagy maga az érzés, hogy segítettem valakinek.

Jóra nincs példám. Viszont rosszra van.

Általánosban volt egy osztálytársam. Egy nagyon nagyképű, beképzelt lány aki nem tudott már mit kezdeni magával. 4 éven keresztül (kisebb-nagyobb kihagyásokkal) mindig csúfolt valami miatt, legtöbbször azért mert kövér voltam. Na ő sem volt vékony, de kövérnek se mondtam volna, pont határeset. Nagyon sokat sírtam miatta titokban, mégjobban zárkózott lettem. Úgy hozta az élet, hogy középiskolában is osztálytársam lett... akkor már nem piszkált de olyan buta volt, hogy kilencedikben megbuktatták volna ha nem megy át másik iskolába. Nem érettségizett le, csak szakmája lett és volt egy műtéte ami miatt felszedett 20-30 kilót és egy város fiataljai nevettek rajta miután felkerült a facebookra a kövérsége miatt. Egy képet szerkesztettek róla. Szerintem nem volt vicces, de most mondjam azt, hogy megérdemelte?! Remélem eszébe jutottam amikor ellenem fordította az egész osztályt és együtt csúfoltak.