Ha önzetlenül segítek másokon akkor azt valamikor valamilyen formában visszakapom?

Én alapvetően már 10 évesen is adakozó, jó indulatú gyermek voltam, szinte kitűntem a testvéreim közül, de magatartásban is, mert túl komoly és magányt kedvelő voltam, nem neveltek át, ezért idealista, romantikus felnőtt lettem.Aztán amikor fiatalon meghalt a húgom, kerestem az élet értelmét, szerettem volna megtudni, hogy 15 év alatt miért halt meg mindegyik közvetlen hozzátartozom,és én teljesen egyedül lettem.,így elkezdtem előbb teológiát,majd ezotériát tanulni és csodák csodája rátaláltam ösztönösen a saját útamra és karitatív tevékenységet önként vállaltam, így 30 embernek és 140 házi állatnak segítettem.Belső iránytű vezérelt, teljesen önzetlenül tettem a dolgomat, szinte belső vezérlésre, no, de egyszer már sok lett a vállalt feladat, mert fizikailag is ápoltam beteg időseket, és a munkám mellett kimerültem, túl vállaltam magam.Elővettem a bibliát, és ott írva vagyon: adok-kapok,lefordítva energia nyelvére: egyensúlyban van, hogy adok, majd kapok.Én akkor úgy éreztem, hogy csak adok és nem kapok a világtól semmit.Hogy is van ez? kérdeztem, miért vagyok kimerült, szinte már pánik beteg?Saját magammal voltak konfliktusaim, mert betegen is tovább csináltam a szolgálatot, munka után megerőltető volt az ápolás.Az érdekes a következő: akit elsőnek gondoztam, 10 év után hirtelen meghalt,akit fél évig ápoltam,az 4 hónap múlva meghalt,akit csak télen ápoltam, az is 5 év után meghalt,akit csak anyagilag támogattam az 20 év után meghalt, szóval a Teremtő mindig levett rólam a fizikai teherből, már csak egy jövedelem nélküli, beteges ember van,akit viszont nem kell ápolni, így tudok végre a szabad időmben rendszeresen olvasni a 3 millió értékű könyvtáramból és a hobbimnak élni, állatokkal is továbbra foglalkozni, most tud az igazi énem érvényesülni, és úgy összegeztem az eddigi szolgálatomat: megtettem, mert megtehettem, és ez az eredményem.A régi lelki konfliktusom is megoldódott: ismerősök, idegenek segítették a karitatív tevékenységemet: ruhákkal,süteménnyel,konyhai eszközökkel, és a végén dőltek hozzám a könyv ajándékok is,a hivatalok is segítették az ügyeket,amikor a hajótöröttek,betegek jogi ügyeit is intéztem, és azt kellett tapasztalnom,hogy valami varázslat útján energiát kapok idegenektől, nem azoktól, akiket segítettem akár 20 éven át is / nem volt semmi szabad időm !/hanem vadidegen emberek adtak energiát, tehát igaz a bibliai eszme: adok és kapok.A mennyei prófécia könyvből is tudom, hogy a világon keresztül az energiát a kozmoszból kapjuk automatikusan..

önzetlen segítségbe benne van a nevében, hogy nem várod el, hogy visszakapd egyébként

Szép, szép, Fürediné. Mindenről írsz, vadidegen emberekről, állatokról, csak épp a férjedről nem.

Ha azt várod, hogy visszakapd, akkor valószínű, hogy mégsem önzetlenül segítesz. Furcsa, hogy ezt nem érzékeled.

Férjem meghalt 27 éve, azóta a szakmámnak, az állatoknak és a hajótörött embereknek élek,csak 2 éve van egy kis szabad időm, azóta csoportosítom a 3 millió értékű könyveimet és hétvégeken olvasok, jegyzetelek, majd küldöm az ezoterikus, vallásos és történelmi könyveket vidékre, a rokonoknak.Mióta meghalt a férjem,azóta alapítványoknak segítettem munka után társadalmi munkában, majd az állatok foglalták le a szabad időmet,több éve meg a magányos, idős betegek gondozása, mivel 15 évig dolgoztam a Gyógyáruban és ott sokat tanultam, 96-ban megalakitottam az Univerzális Klubot baráti körben és az ENÜD Szeretet hálózatába is bekapcsolódtam, szóval nagyon tartalmasan telt el az özvegység, hasznosnak éreztem magam a mások szolgálatával, és amikor elfáradtam,a Teremtő könnyített rajtam és most tudom csak elkezdeni a sok éve kialakított ezoterikus kis regénnyel kapcsolatos elképzeléseim megvalósítását, címe: Tékozló élet, de sajnos kevés időm van rá, mert még mindig van egy jövedelem nélküli,62 éves ember, akinek segítek a leszázalékolásában, orvosokhoz kísérgetem.Talán ő az utolsó mohikán, akin jogilag,anyagilag, fizikailag is segítenem kell, utána már csak a depressziós ismerősömmel fogok foglalkozni.Ebből a nagy karitatív szolgálatból lemérhető,hogy minden tudásomat / 30 évi !/ a közeli társaimra hasznosítom, hogy örömet okozzak nekik a bajukban.Lelkileg nehezen tudom őket harmóniába hozni,csak a háttér biztonságot adom nekik, nincs affinitásuk az ezotéria iránt, a vallás sem segít rajtuk.

Ha azzal a céllal segítesz másokon, hogy Te egyszer ezt visszakapd. Biztosan nem fog sikerülni.

Ez így igaz!