Mit jelent az engesztelés és hogyan kell csinálni?

Szia!

A magyar Biblia-fordítások engesztelő áldozatnak mondják Krisztusnak az emberért való helyettes szenvedését a golgotai kereszten. Az „engesztelés” szó azonban nem szerencsés visszaadása az eredeti bibliai kifejezéseknek, amelyekben az „elfedezés vagy befedezés” (az ószövetségi szavaknál) és az „irgalmasság és könyörület” (az újszövetségi szavaknál) foglaltatik benne.

Istent nem lehet „engesztelni” – azaz érzelmi alapon engedékenységre bírni – a bűnnel szemben, mert ismeri a bűn gonosz természetét. Éppen ezért engesztelhetetlen a bűngyűlölete, nemcsak igazsága, hanem szeretete révén is.

A bűnös emberrel és emberiséggel szemben pedig nem kell engesztelni, mert az Atya és a Fiú egyaránt meg akarja menteni az embert. Krisztus helyettes halála tehát befedezi az embert a törvény igazságos ítéletével szemben, és meg nem érdemelt szeretetet fejez ki az ember iránt, mind az Atya, mind a Fiú részéről.

„Krisztus engesztelő áldozatára nem azért volt szükség, hogy az Atyát szeretni kényszerítse, mintha egyébként gyűlölte volna az embert. Nem az volt a rendeltetése, hogy korábban még nem létező szeretetet fakasszon. Az engesztelés éppen annak a szeretetnek a kifejezése, amely már ott rejlett Isten szívében... Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében szeret bennünket, hanem ellenkezőleg: azért hozta ezt az áldozatot, mert szeret bennünket: »Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« (János 3,16)” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések)

Sokan azonban megfoghatatlannak tartják Jézus halálát, amit józan értelemmel nem lehet komolyan venni. Így érvelnek: „Isten nem tud szenvedni. Ha Jézus Isten Fia volt, nem is halt meg és nem is szenvedett valóságosan.” Az a kijelentés, hogy Isten nem tud szenvedni, emberi filozofálás. Aki szeret és szereti a bűnösöket is, az nagyon is ismeri a szenvedést. A Szentírás világosan és megindítóan szól Istennek az emberrel való együtt-szenvedéséről: „mert minden szenvedésüket Ő is szenvedte” (Ésaiás 63,9).

Világos a Szentírásból az is, hogy Jézus „megüresítette magát” az isteni hatalomtól és a halhatatlan isteni élettől földi élete idejére. Bármikor visszavehette volna ezeket, de Ő „megalázta magát egészen a keresztfa haláláig”, tehát önként alávetette magát az erőtelen és halandó emberi életformának. Ebből következik, hogy nem Istenként, hanem emberként élte át a halált! Bizonyság rá legutolsó megszólalása a kereszten: „Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet.” (Lukács 23,46) Életét Atyja hűségére bízta, ugyanúgy, ahogy minden hívő ember teszi halálakor.

Sőt, Jézus halála kifejezhetetlenül súlyosabb volt, mint más halandóé. Míg az igaz emberek és mártírok vigasztalást és reménységet nyertek Isten jelenlétében a halállal szemben, neki ezzel éppen ellenkező tapasztalaton kellett átmennie. Az Atya valóságosan elhagyta őt. Szembe kellett néznie a semmivel, a „külső sötétséggel”, az Istentől való elítéltség és magárahagyatottság állapotában: Jézus a kárhozat félelmét és szenvedéseit, az ún. második halál lelki gyötrelmét szenvedte el az ember helyett.

„Krisztus olyan lelki félelmet érzett, amely majd minden bűnöst átjár, ha a megváltó kegyelem nem esedezik érte... Félelmetes sötétség közepette, látszólag Istentől elhagyottan ürítette ki a szenvedés kelyhét... Egész életén át hirdette az Atya kegyelmének és megbocsátó szeretetének örömüzenetét a világnak... És most a kereszten, nehéz haláltusájában Ő nem érezhette az Atya megnyugtató jelenlétét. Isten elfordult tőle a legrettenetesebb szenvedés órájában. Ezért szívét olyan fájdalom járta át, amelyet ember sem felfogni, sem igazi nagyságában megérteni nem képes.” (Ellen G. White: Jézus élete)

Üdv. Péter

Szia!

Természetesen. A második halál kifejezés négy alkalommal szerepel a Szentírásban:

1. Jel 2,11

Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál.

2. Jel 20,6

Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ővele ezer esztendeig.

3. Jel 20,14

A pokol pedig és a halál vettetnek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

4. Jel 21,8

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.

Ettől mentett meg bennünket az Úr Jézus Krisztus. Azt, hogy mekkora lelki szenvedést élt át az alábbi ige tanúsítja:

Lk 22,44

És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott; és az ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

A képzettségére nézve orvos Lukács leírása a szakmájabeliek által ma is ismert jelenségre utal. A vérizzadás (haematohydrosis) csak különlegesen erőteljes stresszhelyzet, szorongás esetén lép fel. A verejtékmirigyek körül ugyanis összetett véredények hálózata található. „Nagy stressz esetén ezek a véredények erőteljesen összehúzódnak” – magyarázza dr. Frederick Zugibe főorvos, a halál előtti folyamatokkal foglalkozó kutató a Trinity Pictures által készített Crucifixion című ismeretterjesztő filmben. Majd amikor a fokozott szorongást felváltja a beletörődés, ezek a hajszálerek az elpattanásig tágulnak, a vér bejut a verejtékmirigyekbe, ezek pedig megrepednek, és igen nagy mennyiségű verejtéket termelnek, amely a vérrel együtt jelenik meg a bőr felszínén. A heves izzadás nagyfokú folyadékveszteséget és némi vérveszteséget is okoz: Lukács szerint Jézus véres verítéke nagy cseppekben hullott a földre.

Üdv. Péter