Mit gondoltok erről? Elsősorban nem hívők válaszát várom!

-Mi értelme az életnek? Hogy leéljük :).

-"Hogy hogy lehet az, hogy egy ősrobbanás miatt" - Nem kell ahhoz ősrobbanás. Elég az első élő sejtig visszamenni! :)

-"És ez így véletlenül létrejött, aztán meg egy nap megsemmisül, és vége." - Hát, igen. Jelenleg minden jel erre mutat, biza! :).

- "Ha így nézzük, akkor az életnek magyarul meg semmi értelme. [és még jó hosszú szöveg]" Ha így nézzük. De mint mondtam, az az élet értelme, hogy leéljük.

Miért, számodra mit jelent az élet? :)

Csak egy dologra reagálok:

"Mit éreznek akkor, amikor eszükbe jut, hogy mi értelme az életnek."

Hát én nagyon sajnálom azt, akinek Isten az élet értelme.. Nekem az élet értelme a szeretet, a boldogság, az öröm és sorolhatnám.

Semmiben nem bízom. Pontosabban az életben bízom csak. Nem mondanám magam teljesen ateistának, mert hiszek egyfajta feljebb való világban, de nem pont úgy ahogy egy keresztény, vagy bármely nagy vallás híve. Tehát a vallásosságot teljesen kizárom az életemből.

Tehát ott jártam, hogy csak az életben bízom. Vagyis, úgy hiszem, hogy van itt egy életem, amit le kell élnem. Ennyi. Egy dolog visz előre, hogy ez az élet teljes legyen. Abban hiszek, hogy ami nem árt nekem az jó, és minden lehetőséget igyekszek kihasználni, hogy ebben a földi életben kiteljesedjek. Mert nekem nincs más.

És hiszek a véletlenekben is. Nem kell hogy mindennek értelmet keressünk, és nincs is mindenre magyarázat. És ez nekem így tökéletesen megfelel. Ha hinnem kell valamiben, az is az, hogy vannak földönkívüliek. :D De ez már semmi újdonság, hiszen mondhatjuk hogy teljesen biztos. Mert ami egyszer megtörténik, az megtörténik másodszor is. Egyfajta körforgás az amiben talán hiszek még. Hisz minden ami él, majd elpusztul, az új életre talál egy másik szerves anyagban. És ez így megy mióta világ a világ.

Nem mondom, hogy hitetlen vagyok. Csak abban hiszek, amit látok vagy hallok. És nem történt még velem ilyen "vallásosan". Nem úgy hogy ennek tudjak élni.

És nem, nekem nem probléma az ami neked, vagy valamely vallás hívének. Azt mondod, hogy születünk, élünk, meghalunk. És ha ez a teljes vég, akkor az életnek nincs is értelme. Pontosan, én ezt gondolom. Vagyis nem. Van értelme. Az, hogy ami megadatott, megéljem, átéljem, és boldog legyek vele. Én nem várok arra hogy legyen valami a halál után, és nem is tudnék olyan dolognak élni ami csak abból áll, hogy hiszem.

Tegyük fel, a vallásosoknak van igaza. Neked van igazad. Tényleg van egyfajta túlvilág nekünk, ami érezhető, megtapintható, nem csak egy gondolat vagy a semmiben lebegve.

Ezt a világot csak azok érdemelnék ki akik ebben hittek életük során, és ehhez méltóan éltek? Melyik vallás istene/i voltak akkor az igaziak? Vagy ha mind létezik, melyik mennyországa a valódi?

Hol van a határ, ami ezt eldönti? Isten?

Képes lenne valaki úgy szortírozni, hogy te velem jössz, te meg nem? A mai világban ha a világ lakosságának fele is hisz őszintén, akkor is hatalmas rosta van. Legalább 2 milliárd ember megy a levesbe?

Vagy mi?

Én ha isten lehetnék, és bitorolnám a túlvilágot, akkor is szinte mindenkit magamhoz vennék. Aki nem hitt, aki rossz volt, aki nem is ismerhetett. Azokat akik képesek a változásra? Vagy talán képes isten a lelkek megtisztítására haláluk után?

Kérlek, akkor mi a különbség hívő és nem hívő között? Ha mindenki hozzá kerül vagy épp a pokolba. Ha meg tényleg szortírozás történik, milyen alapon? Ha mindenkit ő teremtett, képes lenne a felét a kukába dobni? Milyen isten az ilyen isten? Kegyetlen lehet.

Tudom hogy sok lett a kérdés, de látod, pont ezért nem hisznek sokan. Túl nagy erőt vesz igénybe. És mire fel? Lehet hogy semmire. Igen, az is lehet hogy nektek van igazatok, és mi mind pórul járunk. De mi van ha nekünk? Tudom, minden keresztény hiszi azt, hogy teljes életet él, és a boldogságot Isten adja nekik.

De mi is hisszük azt hogy boldogak vagyunk. :) Én teljes életet fogok élni, úgy hogy semmit ne bánjak meg a halál szélén hogy nem cselekedtem meg.

Tudom, a kettő nem zárja ki egymást, de mégis ad egyfajta korlátot a vallásosság. :)

az élet egy véletlen semmi más ha nem lett volna ez a véletlen nem lenne most min filózni

példa: bekötöm a szemed, csak a jobb kezed használhatod, 100 méterre van tőled egy mozgó kosárpalánk, ha hiszed ha nem lehet csak 2 milliárdodszorra de bele fogsz találni= ez az élet egy véletlen aminek évmilliárdjai voltak hogy "kosarazzon"

az hogy egyenes háttal a természetből kiemelkedtünk ugyan olyan állatok vagyunk mint a főemlősök csak míg mi ezt meg tudjuk fogalmazni addig pl egy gorilla nem

semmilyen istenben, gonoszban, ördögben, szellemben, vallásban nem hiszek

aki hisz valamiben az csak gyáva, fél felvállalni hogy egy féreg inkább a gonoszra fogja, fél felvállalni a cselekedeteit így könnyebb ha van mivel "takarózni"

a vallások túlnyomó többsége csak arra való hogy a saját "hibáink" emészthetőbbé tegyék a számunkra

pozitív tulajdonságok dettó, nem kell semmilyen vallás hogy tudjak szeretni és nem kell semmilyen isten hogy tudjam milyen szeretettnek lenni

(szerintem nem isten súgta nekem hogy menjek át a szomszéd nénihez kicserélni a villanykörtét hanem a józan ész, mivel 84 éves csípőprotézissel, nem kell sugallat hogy összeférhetetlen legyen a szememben a járókeret meg az alulétra)

Én sokszor úgy érzem ateistaként, hogy hálásabb lehetek az életért mint az aki hisz Istenben.

A totál véletlen szüleménye vagyok, nem kellett volna ezen a bolygón születnem, nem kellett volna egyáltalán embernek születnem, és emellé még megkaptam azt is, hogy van egy agyam amivel gondolkozhatok, nem pedig csak ösztönszerűen viselkedek.

Megvan az esélyem hogy ezt a rövid időt kiélvezzem, alkossak, tanuljak, és megfigyeljem a körülöttem lévő világot, megkötések nélkül. Egyedüli vezérem saját magam vagyok, szabályok nélkül is lehetek jó, és hasznos (Az emberiség, és úgy általában a saját magunk által elképzelt "jó" érdekében).

Nekem nincs jövőm se mennyben se pokolban, se sehol. Amim van, azt kell megbecsülnöm, és így jobban megbecsülöm mint az aki "biztos" a folytatásban. Van aki ezt úgy fogja fel, hogy ha úgyis mindegy csinálok amit akarok, de én nem. Pont, hogy ez nem így van. Megvan az esélyem, hogy egy bizonyíthatatlan, szinte kitalálalt alak helyett és tényleg alkossak, és továbbadjam valakinek amit az életben felépítettem.

Nem csoda ez, hogy ezt megtehetem, és nem egy Istennek köszönhetem. Akkor már érdemes kihasználni az elejétől a végéig, nem?

Miből gondolod, hogy van bármi a halál után? Ki ígért ilyesmit?

Honnan gondolod, hogy az élet az egy olyan fontos dolog az Univerzumban. Könnyen lehet, hogy semmi jelentősége nincs, mert az Univerzum létének egész más a célja vagy nincs is célja.

Attól, hogy igazságtalannak érezzük, hogy nincs oka és célja az életnek még nem biztos hogy van. Azért mert szeretnénk hinni benne, hogy van folytatás, még nem biztos, hogy van.

Személy szerint engem nem nagyon érdekel, hogy van - e valami. A jelenlegi formában semmiképp sem fogok örökké élni, ha meghalok a szeretteimet nem látom többet és nekem más nem számít.

Ha pokol van, ha mennyország, nekem szinte mindegy, az lenne a legjobb, ha semmi nem lenne.