Milyen szekta lehet ez, és mit tehetek ellene?

#17

A Hitgyülisek fölfelé szokták rakni a kezüket nem kitárni. De igen náluk van karácsony, meg mikulás.

Nem csupán felekezet függő a dolog, hanem első sorban jellem kérdése. Tény, hogy a jehovisták radikális elveket vallanak olyan kérdésekben is, amivel kapcsolatban a Biblia nem radikális. Hallottam olyan kamaszról, aki kapcsolatba került velük, és a megtérése részeként kidobálta az anyja alsóneműit. De szerintem ott sem mindenki ennyire bigott, legfeljebb átlagosan magasabb arányban csinálnak vallást abból, amiből a Biblia nem. Ilyen azonban minden felekezetben előfordul, ahol a megtérést cselekedetekben mérik, nem pedig a szívben való változással, ami tettekben is megnyilvánul. Ami tényleg felekezetfüggő, az az, hogy milyen cselekedetek felvételét várják el a tagoktól. Amikor valahol a cselekedetekre kerül a hangsúly, azt törvénykezésnek nevezik, ami a galaták bűne volt a Bibliában: amit szellemben kezdtek el, testben akarják befejezni. Ennél rosszabb, amikor már a kezdet is testben történik.

Az Újszövetség nem a parancsolatoknak az Ószövetséghez képest új tételekbe foglalt törvénye, hanem a szellem szolgálata. A szellem pedig nem teszi az embereket élet-ellenessé. Olyan azonban előfordul, hogy valaki jó helyen van, mégis túllő a célon. Ilyen esetekben a fentebb vázolt radikalizmus átmeneti, mert az alapja félreértés, túlbuzgóság, nem pedig dogma. Ahol azonban dogma az alap, ott nem várható pozitív változás, amíg az alany rendszeresen megkapja a dózist. Az ilyen eseteket arra szokták felhasználni, hogy bizonyos felekezeteket, vagy összességében az egész kereszténységet lejárassák, mintha ebből állna a kereszténység. Pedig ennek nincs több köze a kereszténységhez, mint reszeléknek és forgácsnak a bútorgyártáshoz, pelyvának a kenyérhez, vagy használt pelenkának a gyerekneveléshez. Minden egyes felekezetben előfordulnak bigott emberek, a bigottság ugyanis nem világnézeti kérdés, különösen nem felekezeti. Ha valaki ilyen emberrel kerül személyes kapcsolatba, akkor maga is ilyenné válhat egy átmeneti időre, vagy végleg, ha egyébként is hajlama van az ilyesmire.

Ami a karácsonyt illeti, eredetileg tényleg pogány ünnep keresztény mázzal. Ám ha a radikális iszlám a kereszténység miatt támadja a karácsonyt, akkor mára már akkor is több köze van a kereszténységhez, mint ahhoz a bizonyos pogány eredethez, amit a jehovisták nehezményeznek. Következésképpen nem bűn a karácsony ünneplése, noha nem is kötelező. Ebből vallást csinálni bigottság úgy pro, mint kontra.

A kéz felemelése biblikus, a kezek összetevése nem. Ahol kézösszefonást említ, ott negatív kontextusban teszi ezt, bár tény, hogy nem az imával hozza kapcsolatba (Péld 6,10).

"Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen." (Zst 141,2)

"Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül." (1Tim 2,8)

Mindemellett Isten az ember szívét vizsgálja, nem a szeme előtt valókra néz. Önmagában sem a kéz felemelése, sem az kezek összetevése, vagy az ujjak összefűzése nem jó, vagy rossz. Isten minden olyan imát meghallgat, ami kedves előtte, és semelyiket sem hallgatja meg, ami nem, bármilyen külső testtartást alkalmaznak az emberek. Olyan ez is, mint a karácsony, vagy a mikulás.

"Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek." (Rm 14,6)

Aki felemeli a kezét, az Úrnak emeli fel, és aki összeteszi a kezét, az Úrnak teszi össze. Aki ebből messzemenő következtetéseket von le, az még semmit nem értett meg az Újszövetségből. Annyi tény, hogy a kéz felemelése volt előbb, de a kéz összetevése legalább annyira átitatta a kereszténységet mára, mint a karácsony.

Szia kérdező.

Mi lett veletek azóta?